Kedves ateisták így van ez?

Néha. Egy nagyon híres hívő meg ezt mondta halála előtt:

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"

:D

Teljesen mindegy, hogy ateista vagy keresztény vagy zsidó vagy muszlim vagy wicca vagy bármi vagy. Az ember többségének nem lesz szép halála.

Valószínűleg nekem sem és neked se kérdező, bármiben is hiszel.

Kevés olyan szerencsés van, akiket álmában ér a halál és nem is tudnak róla.

Nem volt pártatlan szemtanúja Jézus halálának (és az életének sem), továbbá az ateistákról szóló legendák sem mindig passzolnak. Idekívánkozik, hogy például Goethe, a nagy költő sokatmondó szavai - Mehr Licht - sem pontosan így hangzottak, mert nem pusztán a sokat sejtető szavakat ejtette ki, hogy - több fényt -, hanem nagyjából azt kérte az ápolójától, hogy nyissa ki az ablakot, hogy valamivel világosabb legyen a félhomályban.

Mindamellett nem vonom kétségbe, hogy egy ember az élete befejezését, amely sokszor fájdalmas betegség által végződik, nehezen viseli el, de szerencsére eddig még mindenkinek sikerült, akár akarta, akár nem.

Azt ne gondoljátok, hogy ez valami váratlan meglepetés az ateistáknak, egy idő után már mindenki rájön, hogy nem tart örökké az élet és ettől függetlenül sokan mégsem kezdenek el primitív kapaszkodókba fogódzni.

A hosszú élet sem áldás, hanem inkább átok, ismertem embert, aki majdnem száz évet élt, mert nagyon egészséges volt, mértékletesen élt, majdnem fukar volt és mivel fiatal korában kiváló sportoló volt, szerette a kihívásokat, a fitt életet. Látta sorra meghalni a kortársait, de aztán azokat is, akiknek a születését felnőttként végigkísérte. Teljesen normális volt, de gyakran próbált visszaemlékezni régen élt emberekre, eseményekre és mesélgette azokat a foszlányokat, amiket az emlékezete megőrzött.

A háborúban nem volt katona, de később mégis elvitték az oroszok lágerba, amit kalandos úton úszott meg, mert rengetegen meghaltak kolerában, tífuszban és őt is annyira megviselte, hogy életének harmadán már lemondott a folytatásról és annyira kifosztották, elvették mindenét, még az állását is, hogy koldusként, betegen már értelmet sem talált az életben, de visszájára fordultak a dolgok, a jó levegőn a viszonylag könnyű fizikai munka és a rákényszerített szigorúan mértékletes életmód, ami aztán szokásává is lett, annyira rendbe hozta egy idő múlva, hogy maga is csodálkozott rajta. Szőlőben dolgoztatták alantas munkakörben, de nem bánta ezért lelkileg is rendbe jött. Sok évvel később alig bírt meghalni, hetekig kínlódott, már annyira gyenge volt, hogy felülni sem bírt, de már nagyon várta, hogy sikerüljön befejeznie.

Megváltozik ugyanis az ember teste az öregséggel, repedezett lesz a bőre, elhagyja az ereje, már az előtte lévő évtizedeket is csak a hallatlan akaraterejének köszönhette, hogy csekély erővel is iparkodott tenni, venni, kondícióban tartani magát, hogy megmaradjon abban a világban, amelyben egyre kevésbé találta a helyét. Bizony, sokaknak megváltás a halál és akad, aki nem tart igényt a vallás kábulatából, mert nem akar, vagy nem képes primitív hazugságokban hinni.

Egy idő múlva bárki kiszámolhatja a hátralévő napjait az átlagéletkor alapján, egyáltalán nem csillagászati szám, még ha meg is toldja a szerencsés kevesek napjaival, főleg, ha figyelembe veszi, milyen gyorsan elszaladtak az eddigi évei.

Mitől lesz valaki narkós, ez erre hasonlít, mert én igaznak tartom Marx mondását, hogy a vallás a nép ópiuma. Nem akarom kipróbálni, sem az egyiket, sem a másikat, meg tudok halni nélkülük is, legalább is bízok benne.

#1

Az a híres hívő ezt nem mondta csak úgy, hanem a 22. zsoltárt IMÁDKOZTA :)))

[link]

Búúúúúúúú

Térj meg, vagy megbááááááánod

búúúúú

búúúúúúúúú

jaj de megijedtem.

Sajnálom, de aki nem agymosott, azt nem lehet így meggyőzni. Pl ha te azon gondolkozol, hogy otthon van-e tej, akkor nem fog senki meggyőzni azzal, hogy az egyik opció majd fájdalmas halálhoz fog vezetni, a másik meg nyugodt és békés halálhoz. Remélem érzékeled, milyen nevetséges ez a fajta ijesztgetés annak, aki nem eleve hívő. Viccnek vicces, de egyébként inkább szánalmas, ha ezt valaki komolyan gondolja. Csak megmutatja, milyen mélyen nem értitek a másik oldalt.

Kedves kérdező, hívő vagyok, nem ateista, de talán mindamellett meg van engedve, hogy válaszoljak. A videot, mint ahogy előttem már többen is leírták, nagyon egyoldalúnak találom, mintha a vallás a „jó halált” garantálná, míg az ateizmus annak ellenkezőjét.

Volt „szerencsém” nagyon közel jutni a halálhoz, de félelemre nem emlékszem. Az egyetlen dolog amire akkor gondoltam a fiatal életkorom volt (15), hogy már most meg kell halnom – ám ha annak úgy kell lenni gondoltam, hát legyen, én kész vagyok. Nem gyötört se bűntudat, se félelem, és nem jutott eszembe semmi vallásos dolog, pedig akkoriban a vallásos tanítások, az evangélium szavai élénken és félreérthetetlenül csengtek a fülembe.

Most úgy gondolom, hogy a folyamat, amit halálnak nevezünk mindenkinél más, de nem attól függ, hogy valaki hívő-e vagy ateista, sokkal inkább attól hogy mit csinál belőle. Úgy gondolom, ha legyőzzük félelmeinket és megtudunk szabadulni a bűntudattól és másféle kötődésektől, akkor a halál könnyű lesz. Saját halálomat ébren, tudatosan szeretném közelíteni, azt remélem hogy ébrenlétemet nem homályosítja el se testem nyomorúsága se lelki teher.