Kedves ateisták! Ti milyen tapasztalatok, élmények, tanulmányok révén jutottatok arra a szilárd meggyőződésre, hogy a vallás csak a manipuláció, a kereszténység pedig?

Nos én egészen gimnáziumi éveimig nem nagyon foglalkoztam vallási kérdésekkel. Mondhatni "apateista" voltam - nem hittem istenben, de nem is nagyon érdekeltek az istenről és a vallásról szóló eszmecserék.

Aztán a gimi közepén kezdtem felfedezni youtube videók útján az ateizmust, és szépen lassan megismerkedtem az ilyen-olyan ügyekben foglalt álláspontjaikkal. Ezen álláspontok igen meggyőzőek voltak számomra, vitába nem tudtam szállni velük, úgyhogy szépen fokozatosan kezdtem az apatetikus ateizmusból kicsit aktívabbá válni.

Mivel azonban tanulok, ezért nem foglalkozom vele napi szinten. Ateista vagyok, de nagyon mélyen nem foglalkozom vele; 1x-2x belekötök pár vallási abszurditásba, olvasgatok ilyen témájú könyveket, cikkeket, de ennyi.

a vallasok sokasaga, ha egy isten van akkor miert kell annyi fele vallas?

az egyhazak penz es hatalam vagya, jo vannak rendes papok is, de legalabb ugyanannyi kihasznalja a hivoket

az alig par evtizedes vallasok amik a modern emberek kozt is tobbmillios hivore tettek szert, ha ez most sikerult akkor a tudatlan embereket evszazadokkal ezelott meg konnyegg lehetett

a kifogas hogy most nem kell a bibliat szo szerint erteni, bezzeg evszazadokkal ezelott szo szerint kellett, kulonben kinzas es halal vart rad

es meg lenne, de lusta vagyok irni...

Puszta logika alapján. Egy önellentmondásos könyvön alapuló önellentmondásos istennek hajbókoló gyülekezet nem a legmeggyőzőbb érv a vallás mellett.

Személy szerint a legfőbb oka, hogy a különböző vallásos történetek ellentmondanak a jelenlegi tudásunknak a világról.

A fene tudja, de mesélték a szüleim, hogy engem a télapóval sem lehetett csőbe húzni, mert addig firtattam, kérdezgettem a dolgot, hogy be kellett vallaniuk, hogy nem létezik.

Az esetre személyesen nem emlékszem, mert még nagyon kicsi lehettem, nincsenek emlékeim odáig, de úgy tűnik azóta sem sokat változtam, ez a "hidd el és kész" dolog rám nem hat.

Nálunk a csládban sosem volt olyan, hogy valamit azért nem szabad, mert csak, mer 'azanyádvagyokéskuss'. A nővérem kamasz volt, mikor én kisgyerek, együtt sokszor náztünk tudományos műsorokat, vagy lapozgattuk a sulis könyveit. Ha valamit megkérdeztem, akkor próbálta elmagyarázni, mutatott képeket, lerajzolta a dolgokat.

Aztán elsős koromban majdnem az egész osztály járt hittanra, ugye ez falusi iskoláknál egyértelmű volt 16-17 éve. Én csak azért mentem, hogy ne legyek egydül. Na, itt hiába tettem fel kérdéseket, sosem kaptam a paptól (aki egybként tüneményes jófej ember volt) objektív, érthető válaszokat. A milliomodik kitérő válasznál már iszonyatosan elkezdtem unni az egészet, valahogy olyan logikátlannak tűnt nekem az egész már akkor is.

Így lettem ateista, a szó ismerete nélkül. :)