Mi a jó a Jehova tanúinak abban, hogy házalnak?

Most nem reagálok mindenre. Tehát ha ti nem ilyenek vagytok, amilyenek azok az emberek, akikkel én találkoztam (azt a 2 nénit leszámítva), és ők tényleg Jehova tanúinak nevezték magukat, nem én mondom rájuk, hogy azok, hanem ők mondták nekem, akkor a korábban már leírtak érvényesek rájuk vonatkozva, vagyis:

1. nem jól végezték a rájuk bízott feladatot, nem úgy, ahogy ti teszitek egyébként nem zavaróan

2. nem is Jehova tanúi voltak, csak felhúzták ezt az álarcot, mert "kényelmes" volt ilyen módon megkörnyékezni más szándékkal gyanútlan embereket (és egyik ilyen másféle szándék lehetett az is, amikor ilyen módon törtek be a környékünkön valakihez)

Ezt így elfogadod? Mert akkor rábólintok, hogy az igazi Jehova tanúi nem erőszakosak, nem "rámenősek"... stb.

Így van, Jézus is egy "SPAM"-küldő volt, bár akkoriban ez kevésbé volt ennyire zavaró, mint most, amikor az "információk" áramlásának sokkal több lehetősége van, mint akkoriban. Abban az időben az volt a kevés lehetőségek egyike, ami akkor tökéletesen megfelelt a célnak. Csak azóta sokminden változott. Nem tudom, te tudod-e (biztos tudod), hogy van egy olyan, hogy "a tömegtájékoztatás világnapja", és ilyenkor pl. a miséken is megemlékeznek erről a világnapról, és ráirányítva az emberek figyelmét arra, hogy ez a rengeteg módszer rengeteg lehetőség, de vissza is lehet vele élni, szóval nem mindegy, mire használunk mit. No, kicsit eltértem, de visszakanyarodva az eredeti témához, ha Jézus korában lett volna ilyen világnap, akkor sokkal kevesebb eszközt sorolnak fel, mint amennyit ma fel lehet sorolni.

Én egyébként szívesen elbeszélgetek emberekkel, ha épp ráérek és rá is vagyok hangolódva. Csak ez nem mindig van így, és sokakat ez zavar leginkább, hogy "alkalmatlan" időpontban kopognak be hozzájuk. (jó, bármikor lehet alkalmas, de gondolom, te is voltál már olyan passzban, vagy olyan sok munkával ellátva, hogy alig látál ki, és a legkevésbé se hiányzott, hogy valaki megzavarjon)

És elmondok neked még egy sztorit, nem bántásból meg kötekedésből, csak hogy értsd, hogy milyen emberek kopogtatnak be Jehova tanúinak mondva magukat: egyszer anyukámmal mennünk kellett valahova, ketten voltunk itthon, és ahova mennünk kellett, oda fontos volt, és vagy időre kellett mennünk, vagy más okból siettünk, de a lényeg, hogy nem értünk rá, 2 nő kopogtatott be Jehova tanúinak mondva magukat, és persze, mivel készülődtünk, nem volt alkalmas, próbáltuk magyarázni nekik, de ők csak mondták a magukét, elköszöntünk, bezártuk az ajtót, becsöngettek a szomszédhoz is, akik nem voltak otthon, aztán mi elindultunk, ott ácsorogtak, és még azt is árgus szemekkel figyelték, hogy melyik zárat zárja be anyu, és hogyan, lementünk a lifttel, ők még becsöngettek a másik szomszédhoz is, és nagyon ráérősen jöttek le, a buszmegállóban álltunk, és vártuk még a buszt, amikor megláttuk őket az utca túloldalán közeledni, és még látták, hogy pont akkor megyünk el a busszal... Hát nem tudom, hogy ez mi volt részükről, de volt bennem egy rossz érzés, hogy ez gyanús. Akkoriban a földszinti bejárati ajtó zárja se volt jó. Hála a jó égnek nem történt semmi azóta, és nem is láttam őket a környéken. De a viselkedésük nagyon zavaró volt.

Ezt azért mondom el neked is, hogy ha tényleg nem így viselkedtek Jehova tanúiként, akkor valamit tennetek kéne, hogy ne keverhessenek titeket hamisan rossz hírbe olyanok, akik nem tartoznak közétek. Illetve ha van, aki viszont így viselkedik és közétek tartozik, akkor az ilyenek nagyon nagy ellenszenvet tudnak kiváltani az emberekből. Megfigyeléseim alapján ugyanis hiába működik jól 1-1 közösség, szervezet, bármi legyen is az, ha néhány tagja kellemetlenül viselkedik, annak megy könnyebben híre, ha az ellenpéldák nincsenek jelen elég aktívan, hogy bizonyítsák, nem ilyen mindenki.

És én a nyitott rendezvényeket komolyan jobb módszernek tartom, azt bárki láthatja anélkül is, hogy azt érezné, hogy ez az egész zavarja. Ilyeneken be is mutathatnátok, miről lehet felismerni az igazi tanúkat, és mikor kezdhetünk gyanakodni, hogy az illetők csalók. Talán csökkenne az ellenszenv. Valahol már bevált. Nálatok is beválhat. Csak elkezdeni kell, elég egy kicsi csapatnak. Végülis Jézus is megtartotta azt a nagyszabású Hegyibeszédet. Ezt is lehet példának venni, és neki is bejött. (ha ma élne, szerintem zenész lenne, és zenében hirdetné nagy koncertekkel a tanait, ahogy teszik pl. a Harlem Gospel Singers tagjai is, és még sokan mások, és ha nem is tetszik mindenkinek, mert egyesek kihívják a rendőrséget a hangos zene miatt, de sokakat el lehet érni ezen az úton)

Köszönöm mindenkinek, főleg, aki megértette, hogy részemről mi a probléma, és hogy miben látom mások ellenszenvét a tanúk iránt. Az jó, hogy vannak ilyen konferenciák, bár pl. én se tudtam róla, és valószínűleg vannak még sokan. A vérkártyáról se tudtam, most már tudom, és köszönöm a tájékoztatást. Folyóiratot valószínűleg könnyebb beszerezni, mint ilyen kártyát, úgyhogy inkább erre fogok rákérdezni, ha felmerül a gyanú.

A teljes igazság Istennél van, úgyhogy ezt majd ő fogja tudni, ki mennyire teljesítette az elvártakat, ember nem írhatja felül, csak élhetünk úgy, ahogy jónak érezzük, és én tényleg az én közösségemben megtaláltam azt a módot és utat, ami nekem a legjobban segít, hogy Isten közelében legyek. És ha másoknak más a jó, akkor legyen. "Minden út Rómába vezet" - minden kereső eljut Istenhez, igaz, néha kerülővel, és az utak minősége se egyforma, és az úthoz használt eszköz se (mint ahogy a közlekedésben is lehet autót, kerékpárt, tömegközlekedést használni 2 pont között), de ha kezünkben a térkép, ami az adott eszközhöz és útszakaszhoz megfelelő, akkor nem tévedünk el. Sajátosnak tűnhet erről a gondolkodásom, de Isten dönti el, hogy jól látom-e vagy sem. Egyet biztosan tudok, nagyon sokat segített nekem, és hálás vagyok neki mindenért, amit kaptam (nem anyagilag, más, pénzben kifejezhetetlen dolgokban) nem lennék itt, ha nem így lenne.

Nem csak ti és a kereszténység, de kereszténységen belül a felekezetek között is vannak eltérések, kik mit hogyan ismernek vallanak másképp, akár az én római katolikus felekezetemet, akár a reformátust, evangélikust... stb. veszem, eltérés van, más-más dolgokban.

Én úgy érzem, hogy akárkik és akárhogyan és akármikor is fordították a Bibliát, azt akkori legjobb tudásukkal és ismereteikkel tették, legyen szó akár Károli Gáspárról (a legelső magyar fordításról), akár a későbbiekről. Az adott kor, adott szóhasználat, adott gondolkodásmód mindre rányomta a bélyegét, és óhatatlanul ott van. Nem csekély feladatot vállalt egyik bibliafordító sem (már csak ha a terjedelmét nézzük és a különböző korokban alkalmazott módszereket, hát ma, a számítógépek világában valamivel egyszerűbb ezzel a "meló"). A Biblia a legtöbb fordítást élte meg az egész világon minden könyv közül, ez se véletlen.

Úgy vélem, néhány dolog viszont azonos mindegyikben, és ez pedig a valódi üzenet, amit az eltérő fordítások eltérő körítéssel láttak el, de az nem kisebbíti a lényeget, azt az üzenetet, amit kaptunk. Hiszem, hogy mindenkinek olyan formában kell átadni az üzenetet, amilyen formában hajlandó és képes azt fogadni. És ez lehet egy mese, egy dal, egy vers, akár más-más szavakkal. Közel 10 éve énekelek, a jóság Istenéről, vannak, akiket csak ezzel a zenével lehet elérni, vannak, akiket mással, a lényeg az üzenetben van, és az eljut mindenkihez, akármilyen formába öntik.