A Stanfordi és Milgram-kísérletekből tudjuk, hogy az ember alapvetően gonosz, Ezek után mi értelme van a vallásnak?

A Biblia alapvetően tanítása, hogy az ember az eredendő bűntől kezdődően romlott és a bűnre hajlik.

1Mózes 8:21 Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.

Ezt nem csak kísérletek igazolják, elegendő végignézni egy híradót...

A keresztyén hitvallás alapvető eleme éppen az, hogy mindenki alapvetően bűnösnek született, eredendően hajlik a rosszra. Hitvallásunk alapja, hogy mi magunkat ebből a bűnös állapotból megszabadítani nem tudjuk, erre egyedül Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk képes. Hogy ez megtörténhessen, ahhoz meg kell érteni a saját bűnös természetünket, el kell határolódjunk a bűneinktől (még ha nem is vagyunk képesek bűntelenül élni), és Istenhez szeretettel és alázattal kell fordulni.

A kérdés a fent említett kísérletek fényében nem az, hogy mi értelme ezek fényében a vallásnak, hanem hogy mi értelmbe bárminek a valláson kivül. ;)

"A Biblia alapvetően tanítása, hogy az ember az eredendő bűntől kezdődően romlott és a bűnre hajlik."

Ezzel a Biblia azt is elismeri,hogy Isten is romlott,mivel saját képmásai vagyunk.Ezt viszont a vallás nem fogadja el.Akkor mi is van?

Kérdező te azért tudsz így vélekedni, mert nálad az "egy" és "minden" nem válik el kellően. Nem minden rendszer hibás. Minden rendszer tökéletlen, azaz tovább javítható, de vannak olyanok is, amin csak javítanivaló van.

Továbbá ha valami alapvetően gonosz, akkor csak elvétve lehet nem gonosz része. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy a "gonosz" csak a vele járó erőszakossága miatt tűnik többnek. Ha alapvető lenne, akkor nem feltűnő, hanem természetes jelenség lenne, és a feltűnő a tisztességes viselkedés lenne. Például nálunk jelenleg könnyen hihetné az ember, hogy valóban szinte már az a feltűnő, de ez csak a rossz emberek érzékelést uralni vágyó feltűnési viszketegsége és hatalomvágya okán van, az emberek többségét nem ez vonzza.

Linket kérek.

Egyébként meg több alternatív magyarázata lehet...

Felteszem tehát a kérdést neked:

Ha I-ten anno nem adta volna a törvényt akkor ma mi védene meg? (kérdem én ,mint deista gondolkodó zsidó)

Üdv!

Eistein erre azt mondta, hogy ahogy a sötétség a fény hiánya, úgy a gonoszság eredete Isten szeretetének hiánya.

A sokak által szabadsághősként ünnepelt sátán (Lucifer, agy ahogy tetszik) üresedett ki féltékenységből és irigységből: ahogy elmulasztotta Istent szeretni és kihívóként állt elő, úgy fogant meg benne a gonoszság. Ezzel a gonoszsággal rontotta meg a világot és az embert.

Ha nektek jobban tetszik ezért Istent hibáztatni, és azokat vegzálni, akik szeretik Istent, akkor lelketek rajta, de ugyen mire mentek vele? Nem látom be, miért jó ez nektek?

Én nem mondanám, hogy ezekből a kísérletekből az derült ki, hogy az ember alapvetően gonosz. Inkább az, hogy van az a felelősségi környezet, amikor a szadista embert a többiek nem fékezik meg. Nem mindenki vált szadistává a kísérlet közben. Az átlagember a felelősség átvállalása mellett könnyen befolyásolható. Ez szerintem nem gonoszság.

Ami nekem közös a két kísérletben, hogy az agresszívebb börtönőr szereplő illetve a játékvezető szintén agresszív (még ha csak verbálisan is) unszolása a másik kísérletben spontán módon olyan hierarchiát teremtett, amiben ő vezető szerepbe került és véleményvezérként befolyásolhatta a kevésbbé agresszív és könnyebbik utat választó szereplőt.

És mivel ezek nem pusztán pszichológiai, hanem szociálpszichológiai kísérletek, nem önmagában az ember amolyan hibáit hozták felszínre, hanem a kisebb-nagyobb emberi közösségek működési visszáságait, azaz az egyedi emberek kölcsönhatásában rejlő veszélyeket.

Lehet, hogy nincs igazam, de erről inkább egy szakember tudna rendesen írni.

Hogy most a vallások vagy az erkölcs értelmét kérdőjelezzük meg ezek után, az számomra már mindegy. Ezek együttélési szabályok, amelyek szerte a világon térben és időben eléggé változékonyak és eleve képlékenyek.

Egyetértek az utolsóval.

Milgram kísérletnek az volt a végkövetkeztetése, hogy az emberek túlnyomó többsége elfogadja és nyomás alatt végrehajtja a kapott parancsokat, ha az olyan egyértelmű szabályok között történik, ami "legitimizálja" a szerepeket, azaz a "parancsot adó" felhatalmazott személy, a kísérlet alanyának annyi a feladata, hogy végrehajtsa a parancsokat. Ilyen helyzetben az emberek túlnyomó része félre teszi a parancs végrehajtása során a saját erkölcsi meggyőződését. Milgram ezt úgy írta le, hogy az embereknek két viselkedési mintája van. Az egyik az autonóm állapot, amikor tudják, hogy saját felelősségükre hoznak döntéseket, és ennek megfelelően vállalniuk kell annak következményeit. Ilyenkor a döntéseiket befolyásolják a saját erkölcsi/morális állapotuk, a tanultak, korábbi tapasztalataik, élményeik.

A másik állapot az "ügynök" állapot, amikor az emberek végrehajtják a kapott parancsokat, mind addig, amíg úgy gondolják, hogy annak következményei, beleértve annak morális és erkölcsi következményeit is, a döntést hozó terhelik. A kíséreltet többször és több változatban végrehajtva arra jutott, hogy ez a fajta engedelmesség addig tart, amíg a végrehajtó meg van győződve arról, hogy a parancsot adó "legitim" vezető, azaz meg van rá a képessége, belátása és felelősségvállalása arra, hogy döntést hozzon és parancsokat adjon, és az a meggyőződése, hogy bármilyen következményei is legyen a parancs végrehajtásának, akkor azért az vállalja a felelősséget. Az engedelmesség azonnal megrendül, ahogy ezen "feltételek" valamelyikében el kezd kételkedni az alany.