Mit jelent ez? " És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. "

Sziasztok!

Énokh könyve nem a Biblia része. Természetesen lehet misztifikálni minden történetet a Bibliában, lehet jelképes, vagy mitológiai értelmet társítani hozzá, de szerintem ez nagyon félrevisz.

Maguk a zsidó írásmagyarázók is egyetértenek abban, hogy ezt a szakaszt a maga természetes jelentésében kell érteni. Dr. Hertz főrabbit idézem: "Több ősi népnél megvolt az a hit, hogy hajdanában létezett egy óriási termetű és erejű ember-fajta, amely emberi anyáktól és isteni apáktól származott; és feltehetnők, hogy ezeknek a legendáknak a visszhangja a bibliai elbeszélés. Philo, Josephus és a Jubileumok Könyvének szerzője ezeket a pogány legendákat tévesen belemagyarázták a Bibliába. Azonban a Genezisben nincs nyoma lázadó vagy „bukott angyaloknak”; az angyali és emberi lények egymásközti házasságának eszméje túlságosan idegenszerű a zsidó gondolkodás számára. Ennek a résznek mitológiai értelmezését a múltban számos zsidó és nemzsidó magyarázó visszautasította, sok új magyarázó viszont felújította.

Egyesek a „bené elóhim”-ot így fordítják: „a nagyok fiai” (a költői szövegekben „elóhim” sokszor „hatalmast” jelent, v. ö. Zsolt. XXIX,1). Ezek a versek tehát azt állapítanák meg, hogy az előkelők fiai asszonyokat vettek maguknak a nép leányai közül, akik nem voltak elég erősek az ellenállásra. Ezek a házasságok a zabolázatlan szenvedély eredményei voltak és mutatják a féktelenséget és az elnyomatást abban a korban.

„Isten fiai” egyébként azokat is jelentheti, akik Istent szolgálják és Őneki engedelmeskednek, akik az iránta való szeretetben nevelkedtek, mint Atyjuk és Jótevőjük iránt (Ex. IV,22; Deut. XIV,1; XXXII,5; Jezs. I,2; Hós. II,1). Megfelel a bibliai felfogásnak az, hogy azokat, akik Isten igaz szolgálatához tartoznak – Sét fiait – „Isten fiai”-nak nevezik, míg velük ellentétben a Káin utódaitól származó leányokat „az emberek leányai”-nak nevezik (Ibn Ezra, Mendelssohn, S. R. Hirsch, W. H. Green).

Az 1–4. versek azokat a végzetes következményeket mutatják be, amelyek abból keletkeztek, hogy Sét jámbor fiai keveredtek azokkal, akik istentelen civilizációt fejlesztettek, és akik a művészet és tudomány minden haladása ellenére romlottságban és kétségbeesésben pusztultak el. A vegyesházasság által Sét fiai lezüllöttek az istentelen faj színvonalára; és megérdemelték a sorsot, amely – egy család kivételével – az egész emberiség osztályrészévé lett. Ezek a versek a Tóra első intései a vegyesházasságok ellen."

Üdv. Péter

. Az igaz, hogy nincsen nemük, de ez nem azért van, mintha személytelen erők volnának, hanem mert Jehova ilyennek teremtette őket. Az angyalok az ábrázolásokon rendszerint férfiként jelennek meg, és valahányszor anyagi testet öltöttek, így mutatkoztak, mivel Istenről és a Fiáról is úgy beszélünk, mintha férfiak lennének. Amikor azonban Noé napjaiban bizonyos, anyagi testet öltött angyalok átadták magukat a nemi élvezeteknek, Jehova kiűzte őket égi udvarából. Ez is azt mutatja, hogy az angyaloknak van személyiségük, hiszen az emberekhez hasonlóan szabad akarattal lettek felruházva, és saját belátásuk szerint választhatnak helyes és helytelen között

a szellemszemélyek megfelelő lakhelye az ég, és az angyaloknak ott megvan a maguk feladatköre Jehova szolgálatában

Ha elhagyják lakhelyüket, hogy a földön éljenek, valamint felhagynak kijelölt szolgálatukkal, hogy fizikai kapcsolatot létesítsenek, az lázadást jelent Isten törvényei ellen, és egyben perverzió.

A Biblia egyik írója, Júdás elmondja, hogy egyes angyalok „nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket” (Júdás 6). Más szóval elhagyták az Isten égi szervezetében kijelölt helyüket, mivel jobban szerettek volna a gyönyörű földi nőkkel élni. Júdás hozzáteszi, hogy ezek a lázadó angyalok olyanok voltak, mint Szodoma és Gomora lakói, akik „paráználkodtak, és más test után jártak” (Júdás 7).

Danténak van igaza, Péter butaságokat beszél. A Bibliában például eredetileg nincsenek fejezetcímek, ezekre hivatkozni butaság.

Énok könyve pedig az egyik legősibb, apostoli alapítású keresztény egyházban, az etióp egyházban az ószövetség kanonikus irata; a többi egyház pedig a szent hagyomány részének tekinti. Az abban leírtakra több egyházatya is hivatkozik. De persze nem szó szerint értelmezik :)

Nem csak az etióp kereszténység, de az etióp zsidóság is kanonikus iratnak tekinti Énok könyvét.