Normális, ha irigylem kicsit az eltartott barátnőket, feleségeket?

En voltam eltartott es hidd el, ha vannak az eletben celjaid, kreativitasod akkor kitartottnak lenni baromi unalmas. Oke mehettem vasarolgatni es azt vettem amit akartam, de a barataim nem ertek ra mert dolgoztak, a ferjem nem ert ra mert dolgozott ugyhogy ott ultem a szuper ruhaim tetejen es egyedul mentem nyaralni, ami eleg maganyos dolog.

Aztan elegem lett, elvaltam, dolgozom es szuperul erzem magam, oke nem Miu Miu-ban nyomom, de azert klasszul elvagyok igy is, raadasul ujra ferjhez mentem es mindent egyutt csinalunk:-))

Nem hinném, hogy jó lenne. Kifelé lehet, hogy a csillogást mutatják, de az igazi érték nem a tárgyakban, nem a pénzben, nem a nagy házban van. A kapcsolatuk lelki szempontból milyen?

Ismerek hasonló párokat én is, aztán viták alkalmával esetleg a pasi odavágja, hogy "persze mert én tartalak el", meg hasonló "gyönyörű" dolgok. Szerintem dögunalom is lehet, főleg, hogy az ilyen nőknek semmi életcéljuk (mert ha lenne, akkor azt csinálnák), és szerintem nagyobb eszmei értékkel bírnak az olyan dolgok, amikért megdolgoztam, és nem az ölembe hullott csak úgy.

Ne máshoz mérd magad, mert akkor sosem lehetsz elég jó. Az, hogy magasabb színvonalat érj el, legfőképpen attól függ, hogy olyan dolgot csinálj, amit szeretsz, mert abban automatikusan sikeres leszel, a siker pedig pénzzel jár. De elsősorban ne a lóvé motiváljon. Ez csak a fogyasztói társadalom meg a média parasztvakítása, hogy akkor majd többet érsz, ha drágább cuccokat veszel. Ha majd egyszer meghalsz, magaddal viheted a túlvilágra a csilivili kocsit, házat, ruhákat? Ugye, hogy nem... :)

Teljesen megértelek, hogy van benned egy kicsi irigység. Főleg hajnalban, mikor kelni kell és menni dolgozni :) Meg úgy általában is, hogy de jó neki...aztán előjön az önálló, határozott és magabiztos éned, és azt mondod, hogy jó lenne, ha ennyire függnék valakitől?

Szerintem normális, ha gondolatban néha átfut az agyadon, hogy milyen lehet eltartottnak lenni, és közben rájössz, hogy nem is olyan rossz a te életed! :)

Utolsó tökéletesen leírta. Szépen lehet látni, hogy bizony a nők nagyrésze bizony zokszó nélkül dobbantana egy komolyabb egziszenciába, ám mivel esélye sincs, illetve nem volt eddig, ezért jön az önigazolás /nem is lenne jó ennyire függeni, nem minden a pénz, engem nem érdekel a pénz stb/ Aztán amikor lesz esélye erre...

A kérdezőnek: igen természetes, a nők ilyenek, csak kevesen vallják be.

Isten ments, hogy eltartott legyek. Aki azt gondolja, hogy ez egy nő vágyálma, az óriásit téved. Egyik nagymamám háztartásbeli lett, de dolgozott előtte, aztán leköltöztek a háború miatt falura, akkor már csak nagyapám tudott dolgozni, mamám meg otthon maradt a gyerekekkel. Nem volt rossz házasság apám emlékei szerint, de nagymamám aztán nem kapott nyugdíjat. Igaz, őt a helyzet kényszerítette ebbe, és nem önként dalolva választotta a "kényelmes" helyzetet, ami nem is volt amúgy kényelmes, mert nagyon szegények voltak...

Soha nem lennék eltartott, a GYES időszakon és a nyugdíjon kívül nem lennék otthon, nekem a munkanélküliség is szenvedés volt. Én szeretek dolgozni akkor is, ha korán kell kelni.