Miért hiszi azt az ember, hogy van isten? Honnan jön ez?
válasza:Ez azért van, mert igazából nincs olyan, hogy okos és buta ember.
Valaki lehet jó orvos, miközben hívői is. Ért a gyógyításhoz, ugyanakkor a másik téren nincsenek olyan jó képességei.
A legjobb barátom általános iskolában nagyon gyenge tanuló volt, de meglátott egy kocsit és már mondta is, hogy milyen típus, milyen motor van benne, mennyivel megy, stb.
Témák léteznek. Valaki ebben a témában, valaki abban jó.
válasza:Jó a 10-beli kérdésed kérdező. És nem a 11. a válasz rá, az túl szimpla.
A félelem egy eredendő meghatározója az életnek. Ez nagy társadalmi motiváció. Az egyén szintjén kicsit más a helyzet. Már jó ideje a gyermek családban (utcán) nő fel, hatások érik, és az így szerzett tapasztalatok befolyásolják egyéniségét. A csecsemő például, ha elhanyagolják, összevissza nevelik, sokszor fél. De ettől nem vallásos lesz, hanem érzéketlen. Élete elején nem tanították meg neki az érzéseket (nem volt ilyen tapasztalata), ezért kialakít magának egy sajátos védekező mechanizmust. Leszokik az érzésekről, nem zavarja mások fájdalma, sőt halála se. Ő nem élvezetből gyilkol (ezt nem igazán ismeri), hanem praktikumból. Vallásos (vagy nem) később lesz, ha ilyen közösségbe kerül és az valahogy mégis hatással van rá. Ha később rájön, mennyire semmi esélye az életben.
Ma a vallás egyszerre "tanult dolog", szokásnak hódolás és a kilátástalanságból eredő félelem keveréke. Nagyon kell ismerni valaki körülményeit, ha meg akarjuk határozni, melyik volt rá nagyobb hatással. Az csak statisztikusan igaz, hogy alapjában a félelem készteti a kilátástalanokat.
válasza:Még valamit. Szoktak hivatkozni tudósok vallásosságára. Különösen Einsteinére. Itt is két dolog van. Egyfelől az ember nem automata, képes tartósan összeegyeztetni ellentétes dolgokat. A neveltetéséből származókat és a tudományt például. Mivel tudós, tudja, hogy a vallás hit dolga. És ha neki a hétköznapi magánéletben kényelmesebb hinni (azokat a szertartásokat követni), mert ez megnyugtatja, megteszi. Tudja, hogy a hit nem bizonyítható és nem cáfolható.
Másfelől juthat egy tudós a tudomány olyan magaslataira, ahol megérti a világ rendkívüli összetettségét és benne az ember kicsiségét. Ekkor juthat arra, hogy ebben a rettenetes bonyolultságban az embernek szüksége lehet mankóra. Valakire, aki ezt átlátja. Ez a fajta hit irracionális, és semmiképpen nem vált ki olyan reakciókat, amiket egy vakbuzgó hívőnél megtapasztalhatunk.
A műegyetemen volt régebben ismert egy anekdota egy félelmetes tudású professzorról. Ő szokta (viccből) mondogatni, hogy istennek kell lennie, mert különben ő nagyon egyedül érezné magát, ami rendkívül pocsék érzés. Így ő néha eltársalog istennel olyan dolgokról, amelyekre embert nem talál.
"Ez azért van, mert igazából nincs olyan, hogy okos és buta ember."
De igen, van.
"Valaki lehet jó orvos, miközben hívői is. Ért a gyógyításhoz, ugyanakkor a másik téren nincsenek olyan jó képességei."
Az intelligenciának sok fajtája van, de ettől függetlenül létezik olyan, hogy általános intelligencia (g-factor). Ha valaki sakkvilágbajnok, akkor lehet, hogy egy kőműves sokkal jobb nála falépítésben, de nagy valószínűséggel bármilyen, rendszerszemléletet vagy tanulást igénylő dologban az előbbi lesz jobb.
"A legjobb barátom általános iskolában nagyon gyenge tanuló volt, de meglátott egy kocsit és már mondta is, hogy milyen típus, milyen motor van benne, mennyivel megy, stb. "
Sőt, van aki meg tudja tanulni a pi első akárhányezer számjegyét, az autisták meg meg tudják mondani, hány éves lenne ma Mária Terézia, miközben két lapot olvasnak egyszerre. De önmagában a memória nem intelligencia. A tanulmányi eredmény sokkal többet mond el arról, hogy mennyire intelligens valaki, mint az, hogy mennyi adatot tud megjegyezni arról a területről, ami érdekli. Sőt, gyakran azok, akik a magolással bíbelődnek, egyértelműen kevésbé intelligensebbek, mint azok, akik inkább mindenben a rendszert keresik. Az én saját meghatározásom az intelligenciára az, hogy ez az a képesség, amivel meglátjuk (és megteremtjük) a rendet a káoszból.
11:33:
"Még valamit. Szoktak hivatkozni tudósok vallásosságára. Különösen Einsteinére. Itt is két dolog van. Egyfelől az ember nem automata, képes tartósan összeegyeztetni ellentétes dolgokat. A neveltetéséből származókat és a tudományt például. Mivel tudós, tudja, hogy a vallás hit dolga. "
Akkor mégsem az információhiányé?
Szerintem itt alapvetően összemosunk két fogalmat. Én úgy látom, hogy a hit két dolgot takar: az egyik, amiről te először beszéltél, ami arra vonatkozik, hogy minek a létezésében hiszünk, és ennek valóban a szerzett ismeretekhez és azok hiányához van köze. Az érthetőség kedvéért ezt inkább úgy mondanám, hogy "hiedelem". Erről beszélünk akkor, amikor régi kultúrák isteneit vagy mai törzsi szertartásokat vizsgálunk, illetve akkor is, mint ahogy te is írtad, amikor egyszerűbb emberek világképéről beszélünk, akik hisznek összeesküvéselméletekben, ezotériában, istenben. Az ő istenhitük ugyanis szerintem más, mint Einstein-é. Egyes emberek a mai napig azt hiszik, hogyha elég mélyre ásunk a Föld kérgében, akkor megtaláljuk a "pokol" nevű helyet, ahol üstben főzik az embereket.
A másik fajta használata a "hit" szónak pedig olyasvalamire vonatkozik, ami nem bizonyítható, vagy azért, mert még nem valósult meg, vagy azért, mert metafizikai, érzékszervekkel nem felfogható, így nem a tudomány területe. Arra gondolok, mint pl. amikor valaki azt mondja, hogy ő hisz abban, hogy az ember jó, vagy hisz abban, hogy eljön a kommunizmus, vagy hisz abban, hogy kigyógyul a rákból. Ezt úgy mondanám más szóval, hogy "bizalom", vagy megelőlegezett hit. Ilyen a papok hite és szerintem az Einstein-hez hasonló tudósoké is. Ez valamiféle belső meggyőződésből, alázatból fakad, nem követel bizonyítékokat és szerintem így érdemes hinni (vagy nem hinni) istenben. Az reménytelen, hogy azt gondoljuk, hogy egyszer majd bebizonyosodik, hogy van. Ilyen módon tuti, hogy nem lehet megtalálni. Nem elég felmenni az Olümposzra vagy a galaxis közepébe, de talán még a túlvilágra sem. Nálam okosabbak erre azt mondják, hogy akkor "van" isten, ha te hiszel benne. Te teremted a hited által (és ő téged az övével). Olyan ez, mint a pénzügyi rendszer. Az is attól működik, hogy hiszünk benne. Ha holnaptól kezdve mindenki azt mondaná, hogy nem hiszi, hogy annak a darab papírnak van "értéke", és hogy ő a konkrét fedezetet akarja látni, akkor tuti, hogy összeomlana a világgazdaság. Persze ez nem a legjobb példa, mert isten nem egy ilyen egyezményes dolog, hanem, ha minden igaz, az embertől függetlenül is létezik.
Akárhogy is, én megértem, hogy választás kérdése, hogy hiszünk-e vagy nem (hisz az nyilvánvaló, hogy bizonyítékokat kár keresni, ha azon a vonalon indulunk el, akkor az alapján nem lehet hinni), úgyhogy végül is, azt hiszem, az igazán érvényes kérdés az, hogy ÉRDEMES-E hinni. Mit ad az embernek az istenhit? Igaz, hogy hittel ki lehet gyógyulni a rákból, de vajon kell-e ehhez "isten" (nem elég az, ha én önmagamban hiszek, meg abban, hogy valakiknek még szüksége van rám?). Miért jó nekem, ha én hiszek?
válasza:A istenhitnek semmi köze az információhiányhoz. Legalábbis nem több, mint a tudománynak. Sőt ez utóbbinak van igazán köze.
Az emberek azért hiszik istent, mert elfelejtették. Régen tudták, ma már csak hiszik.
Einsteint pedig ne nézzük már annyira hülyének! Kevés nála racionálisabb ember volt, aki félredobott volna minden hagyományos tudást, hitet. Egyébként ő is gondolt ezt is, azt is az élete folyamán -mint minden szabadgondolkodású ember. Végül is talán a kvantumfizika felfedezései -bár minden ízében tiltakozott annak egyes megállapításaitól- billentették át az Istent legalábbis nem tagadók táborába. Ha ma élne, biztos hívő lenne, tekintve, hogy azóta milyen eredmények születtek ebben a tudományban.
válasza:"kérdés az, hogy ÉRDEMES-E hinni. Mit ad az embernek az istenhit? Igaz, hogy hittel ki lehet gyógyulni a rákból, de vajon kell-e ehhez "isten" (nem elég az, ha én önmagamban hiszek, meg abban, hogy valakiknek még szüksége van rám?). Miért jó nekem, ha én hiszek?"
-Igen érdemes hinni -általánosságban, valamiben- Ha nem hinnénk nem is élhetnénk, mert nem is cselekednénk semmit.
-embere válogatja, hogy kinek mit ad az istenhit. Nekem nem sokat ami a gyakorlati életemet illeti, de mégis mindent. Aki hisz, vagy tud, az egész máshogy áll az élethez, mint aki csak botorkál. Aki a tudomány pillanatnyi eredményeiben hisz, az arra támaszkodik. Aki istenben hisz az meg arra-.
-Igen, hit mindenképp kell a gyógyuláshoz. Nem feltétlen istenhit, de hit ehhez is kell, mint mindenhez, ahogy az elején írtam.
Az istenhit csak annyiban több az általános hitnél, hogy feltételez egy rendező elvet, és nem véletlenszerűnek tartja a világ törvényszerűségeit.
válasza:Miért hiszi az ember, hogy nincs Isten?
Miért gondolják úgy sokan, hogy az ember a legfejlettebb lény?
Miért gondolkodnak el sokan azon, hogy mi értelme az életnek?
Miért jutnak sokan arra a következtetésre, hogy kell lennie egy magasabb intelligenciának, aki mindent megteremtett?
Azért, mert emberek vagyunk, gondolkodunk, kérdéseket teszünk fel és döntünk, hiszünk vagy sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!