A hívők miért hajtogatják folyton, hogy nem isten teremtette a gonoszat, ha a Bibliában isten konkrétan kinyilatkoztatta, hogy márpedig de?
Ézs 45,7
Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!
Úgy vélem, ezt a mondatot nem lehet másképp értelmezni.
Nagyon egyszerű a válasz:
Mert nincsenek vallástörténelmi ismereteik. Úgy tekintenek a Bibliára, mint egy egységes műre, és teljesen figyelmen kívül hagyják azt, hogy bizonyos könyvek között több évszázadnyi eltérés van. Dióhéjban összefoglalva a következő a helyzet:
Izrael teológiájában eredetileg a Sátán, mint személy - akire rá lehet kenni a dolgokat - nem létezett! Ezt világosan bizonyítja a fogság előtti irodalom. Addig a zsidók úgy gondolták, hogy MINDEN Istentől van. Ezért olvashatunk olyan furcsa kijelentéseket, hogy "megkeményíti a Fáraó szívét", "betegséget bocsát" az emberekre meg ilyenek. Sátánnak itt híre-hamva nincs, ha megfigyeled!
Később azonban, ahogy telt-múlt az idő, a fogság utáni korszakban a zsidók elkezdtek gondolkodni, hogy még sem lehet minden Istentől, ekkor születik meg a Sátán figurája is, ami a fogság utáni irodalomban már egyértelműen megmutatkozik.
Az Újszövetség idejére pedig már teljesen kiforrott a gonoszság mesterének, Sátánnak az alakja. Ott már élesen elválik egymástól a jóság, mint ami Istentől van, és a gonoszság, mint ami Sátántól van.
A hívők azonban nem ismerik a bibliai könyvek keletkezésének, és Izrael történetének a valódi hátterét, csak annyit tudnak, amit a Bibliában olvasnak. A vallástörténészek kutatása alapján még az sem biztos, hogy Izrael végig monoteista volt. Van olyan vélemény is, miszerint az erős monoteizmus a fogság után jelent meg a zsidóságnál, és a bibliai könyvek is ennek jegyében lettek megírva.
Sajnos Te is bele estél abba a hibába, hogy kiragadsz egy verset egyedi magyarázatra
az egész fejezetet és a Biblia összességet kell nézni,
ezért nem azt jelenti amit Te gondolsz
ebben a versben a gonoszt teremtek, nem egy élő gonosz lény megteremtésére utal, hanem azt jelenti, hogy bajt hoz azokra akik megérdemlik az igazságszolgáltatást
„Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt [bajt, »Úf.«] teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!” (Ézsaiás 45:7).
A világon minden — a fénytől a sötétségig — és az összes történelmi esemény — a békétől a bajokig — alá van vetve Jehova hatalmának. Éppen úgy, ahogy megteremti a nappali világosságot és az éjszakai sötétséget, úgy fog békét hozni Izraelnek a Babilniakkal szemben
Ez a vers arról szól, hogy hatalmában van minden, s nem az hogy Ő okozza,
A gonoszt az embert hozta be a világba, egy angyal lázadásának következményeként.
S nem a Teremtő mondta hogy ez legyen.
Sziasztok!
Ha nem probléma, akkor még egy kis információ a Kérdező által idézett versről, hogy érthető legyen ennek történelmi háttere, hogy mégis miért írtak a zsidók ilyen erős kijelentést.
Az Ésaiás könyve a mai Bibliákban egy egységként szerepel, a furfangos érdekesség azonban az, hogy maga a könyv nem egy történelmi időszakban keletkezett, hanem különböző szakaszokban, és egy végső redakció eredménye. A 45. fejezezet a szakirodalom "deutero-Ésaiásnak" nevezi, és megközelítőleg a Kr.e. 6. században, Nagy Kürosz hódításai idején keletkezett, amikor a zsidók Babilonban voltak fogságban. Ez volt az az időszak, amikor a zsidóság a Jeremiás próféta által adott kijelentések szerint már nagyon várta a fogság végét, éppen ezért a könyv szerzője igyekszik bátorítani a zsidóságot, hogy ne csüggedjen el. Modern fordításban így olvassuk:
"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt." (Ésa 45,7)
Különös, hogy a szerző világosan és félreérthetetlenül mondja, hogy a békesség mellett a "sötétség" vagy a "baj" is Istentől ered. Téves ezt a szöveget úgy értelmezni, hogy Isten mindössze a háttérmunkás lenne ezeknél a kijelentéseknél, hiszen hogy lehetne világosabban kijelenteni azt, hogy Isten úgy szerepel itt, mint cselekvő, ha nem azzal a félmondattal, hogy "én, az Úr >>cselekszem<< mindezt."? Vessük fel a kérdést, mi volt ebben a kortársaknak szóló üzenet?
Megítélésem szerint a szent szerző itt azt akarja bemutatni a honfitársainak, hogy Izrael Istene minden istennél nagyobb. Minden alapvetően tőle ered, így nem kell aggódni a szabadulás miatt sem. Nem véletlenül esik szó a fejezet elején Nagy Küroszról, mint aki szabadító eszköz az Úr kezében. Bizonyára egy művelt ember lehetett az, aki leírta ezeket a sorokat, hiszen kiválóan ismerhette az akkori politikai helyzetet, miszerint Babilon hanyatlóban van, Perzsia pedig felemelkedőben.
Tehát összességében: vigasztalásként születtek ezek a sorok, nem pedig félelemkeltésből.
# 2
"A vallástörténészek kutatása alapján még az sem biztos, hogy Izrael végig monoteista volt."
Valóban nem volt az, de ez a Bibliában is bőven le van írva :)
Kezdve az aranyborjú-történettel, folytatva pl. Manasszéval, aki még a jeruzsálemi templomba is bálványszobrot állított. A prófétai írások túlnyomó része arról szó, hogy a választott nép hűtlen lett Istenhez, és idegen kultuszoknak kezdett hódolni.
A vallástörténészek is csak az ÓSz-ből indulnak ki, más forrásuk nincs is.
Előző: A vallástörténészek számára az Ószövetség csak egy forrás. Azon kívül vannak olyan más feliratok is, amelyek szintén a politeizmust támasztják alá. Az Ószövetség is beszámol Izrael politeizmusáról. A kérdés nem is az, hogy létező jelenség volt-e, hanem az, hogy ehhez hogy viszonyuljunk?
Vannak, akik azt mondják, hogy a politeizmus hitehagyás volt, míg mások azt mondják, hogy az volt az általános gyakorlat. Különös egyébként hogy éppen az egyik protestáns szentírás ismertető könyvben olvastam, - ha jól emlékszem - hogy az idegen istenek tagadása, mint amik nem léteznek, éppen Deutero-Ésaiásnál jelenik meg. Más könyvekben is le van írva, hogy Izrael ne forduljon idegen istenekhez, de ott még azok létezése nincs tagadva.
Egyébként nem ez a topik témája, csak érdekességként említettem meg. :-)
Kérdező!
Én is hívő vagyok, és én mutattam meg neked egy másik kérdésednél ezt a részt. :)
"Izrael teológiájában eredetileg a Sátán, mint személy - akire rá lehet kenni a dolgokat - nem létezett! Ezt világosan bizonyítja a fogság előtti irodalom. Addig a zsidók úgy gondolták, hogy MINDEN Istentől van. Ezért olvashatunk olyan furcsa kijelentéseket, hogy "megkeményíti a Fáraó szívét", "betegséget bocsát" az emberekre meg ilyenek. Sátánnak itt híre-hamva nincs, ha megfigyeled!"
Válaszoló, gondolom nem találkoztál ezek szerint a bűnesettel és Jób könyvével sem.
A mondatról annyit, hogy van például Józsi, aki jó ember, és Béla, aki gonosz. Szerintem nincs arról vita, hogy mind a ketten Isten akaratából élnek. Tehát Bélát is Isten teremtette. De gonoszságának oka nem Isten, ő az áldását adja a gonoszságára, nem ő ültette bele. (Szerintem) Tehát értelmetlen lenne egy olyan kijelentés, hogy a gonoszt nem Ő teremtette. A mondat lényege az, hogy Isten a mindenség ura, függetlenül attól, hogy a mindenségben ki, vagy mi van bent. A sátán ura éppen úgy, ahogy Teréz nővér ura is Ő.
A világosság az igazság a Bibliában, a sötétség az igazság elhallgatása, vagy meg nem mondása, egyes esetekben hazugságot jelent.
Nézd meg, hogy Jézus is szólt erről, sőt támogatta a sötétséget, hogy szava ne mindenkihez jusson el:
Mt 13
13. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek
De az utolsó könyvben éppen úgy olvashatsz hasonlót:
Jel 22
10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
"A gonoszt az embert hozta be a világba, egy angyal lázadásának következményeként."
Sehol nincs a Bibliában olyan, hogy a sátán fellázadt volna. Ez emberi belebeszélés. A sátán sokkal inkább egy hűséges angyal, aki Isten parancsait teljesíti. Ajánlom figyelembe Jób könyvének első fejezetét, ahol betekintést nyerhetünk ebbe a kapcsolatba.
12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
@12:11-es válaszoló"
Ezt írod:
"Válaszoló, gondolom nem találkoztál ezek szerint a bűnesettel és Jób könyvével sem."
-->Azok után, amit írtam, feltételezed, hogy nem találkoztam? De akkor, hogy reagáljak ezekre az érvekre:
Ezek nem bizonyítják, hogy a Sátán kezdettől fogva ott lett volna Izrael teológiájában.
A bűnesetnél a kígyó csak egy közönséges kígyó, a szöveg nem mondd semmit arról, hogy az Sátán lenne. A kígyónak a Sátánnal való összekapcsolása tudomásom szerint a zsidó hitrendszerben legelőször a Kr.e. 1. században jelenik meg, a deuterokanonikus Bölcsesség könyvében. Tehát egy elég késői hagyomány :-) De ott csak egy nagyon halvány utalás van rá. Véglegesen, és egyértelműen a keresztény teológia kapcsolja össze, megközelítőleg a Kr.u. 1. század második felében.
Jób könyvéről meg csak annyit, hogy a fogság után írták a hellenista korszakban, abban az időben, amikor a Sátán legelőször megjelent Izrael hitrendszerében. Tehát Jób könyve éppenséggel amellett bizonyíték, hogy a Sátán figurája egy késői vallásfejlődés eredménye. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!