A hívők miért hajtogatják folyton, hogy nem isten teremtette a gonoszat, ha a Bibliában isten konkrétan kinyilatkoztatta, hogy márpedig de?

Csak, mert.

Miért, mit vártál?

Nagyon egyszerű a válasz:

Mert nincsenek vallástörténelmi ismereteik. Úgy tekintenek a Bibliára, mint egy egységes műre, és teljesen figyelmen kívül hagyják azt, hogy bizonyos könyvek között több évszázadnyi eltérés van. Dióhéjban összefoglalva a következő a helyzet:

Izrael teológiájában eredetileg a Sátán, mint személy - akire rá lehet kenni a dolgokat - nem létezett! Ezt világosan bizonyítja a fogság előtti irodalom. Addig a zsidók úgy gondolták, hogy MINDEN Istentől van. Ezért olvashatunk olyan furcsa kijelentéseket, hogy "megkeményíti a Fáraó szívét", "betegséget bocsát" az emberekre meg ilyenek. Sátánnak itt híre-hamva nincs, ha megfigyeled!

Később azonban, ahogy telt-múlt az idő, a fogság utáni korszakban a zsidók elkezdtek gondolkodni, hogy még sem lehet minden Istentől, ekkor születik meg a Sátán figurája is, ami a fogság utáni irodalomban már egyértelműen megmutatkozik.

Az Újszövetség idejére pedig már teljesen kiforrott a gonoszság mesterének, Sátánnak az alakja. Ott már élesen elválik egymástól a jóság, mint ami Istentől van, és a gonoszság, mint ami Sátántól van.

A hívők azonban nem ismerik a bibliai könyvek keletkezésének, és Izrael történetének a valódi hátterét, csak annyit tudnak, amit a Bibliában olvasnak. A vallástörténészek kutatása alapján még az sem biztos, hogy Izrael végig monoteista volt. Van olyan vélemény is, miszerint az erős monoteizmus a fogság után jelent meg a zsidóságnál, és a bibliai könyvek is ennek jegyében lettek megírva.

Sajnos Te is bele estél abba a hibába, hogy kiragadsz egy verset egyedi magyarázatra

az egész fejezetet és a Biblia összességet kell nézni,

ezért nem azt jelenti amit Te gondolsz

ebben a versben a gonoszt teremtek, nem egy élő gonosz lény megteremtésére utal, hanem azt jelenti, hogy bajt hoz azokra akik megérdemlik az igazságszolgáltatást

„Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt [bajt, »Úf.«] teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!” (Ézsaiás 45:7).

A világon minden — a fénytől a sötétségig — és az összes történelmi esemény — a békétől a bajokig — alá van vetve Jehova hatalmának. Éppen úgy, ahogy megteremti a nappali világosságot és az éjszakai sötétséget, úgy fog békét hozni Izraelnek a Babilniakkal szemben

Ez a vers arról szól, hogy hatalmában van minden, s nem az hogy Ő okozza,

A gonoszt az embert hozta be a világba, egy angyal lázadásának következményeként.

S nem a Teremtő mondta hogy ez legyen.

Sziasztok!

Ha nem probléma, akkor még egy kis információ a Kérdező által idézett versről, hogy érthető legyen ennek történelmi háttere, hogy mégis miért írtak a zsidók ilyen erős kijelentést.

Az Ésaiás könyve a mai Bibliákban egy egységként szerepel, a furfangos érdekesség azonban az, hogy maga a könyv nem egy történelmi időszakban keletkezett, hanem különböző szakaszokban, és egy végső redakció eredménye. A 45. fejezezet a szakirodalom "deutero-Ésaiásnak" nevezi, és megközelítőleg a Kr.e. 6. században, Nagy Kürosz hódításai idején keletkezett, amikor a zsidók Babilonban voltak fogságban. Ez volt az az időszak, amikor a zsidóság a Jeremiás próféta által adott kijelentések szerint már nagyon várta a fogság végét, éppen ezért a könyv szerzője igyekszik bátorítani a zsidóságot, hogy ne csüggedjen el. Modern fordításban így olvassuk:

"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt." (Ésa 45,7)

Különös, hogy a szerző világosan és félreérthetetlenül mondja, hogy a békesség mellett a "sötétség" vagy a "baj" is Istentől ered. Téves ezt a szöveget úgy értelmezni, hogy Isten mindössze a háttérmunkás lenne ezeknél a kijelentéseknél, hiszen hogy lehetne világosabban kijelenteni azt, hogy Isten úgy szerepel itt, mint cselekvő, ha nem azzal a félmondattal, hogy "én, az Úr >>cselekszem<< mindezt."? Vessük fel a kérdést, mi volt ebben a kortársaknak szóló üzenet?

Megítélésem szerint a szent szerző itt azt akarja bemutatni a honfitársainak, hogy Izrael Istene minden istennél nagyobb. Minden alapvetően tőle ered, így nem kell aggódni a szabadulás miatt sem. Nem véletlenül esik szó a fejezet elején Nagy Küroszról, mint aki szabadító eszköz az Úr kezében. Bizonyára egy művelt ember lehetett az, aki leírta ezeket a sorokat, hiszen kiválóan ismerhette az akkori politikai helyzetet, miszerint Babilon hanyatlóban van, Perzsia pedig felemelkedőben.

Tehát összességében: vigasztalásként születtek ezek a sorok, nem pedig félelemkeltésből.

# 2

"A vallástörténészek kutatása alapján még az sem biztos, hogy Izrael végig monoteista volt."

Valóban nem volt az, de ez a Bibliában is bőven le van írva :)

Kezdve az aranyborjú-történettel, folytatva pl. Manasszéval, aki még a jeruzsálemi templomba is bálványszobrot állított. A prófétai írások túlnyomó része arról szó, hogy a választott nép hűtlen lett Istenhez, és idegen kultuszoknak kezdett hódolni.

A vallástörténészek is csak az ÓSz-ből indulnak ki, más forrásuk nincs is.

Előző: A vallástörténészek számára az Ószövetség csak egy forrás. Azon kívül vannak olyan más feliratok is, amelyek szintén a politeizmust támasztják alá. Az Ószövetség is beszámol Izrael politeizmusáról. A kérdés nem is az, hogy létező jelenség volt-e, hanem az, hogy ehhez hogy viszonyuljunk?

Vannak, akik azt mondják, hogy a politeizmus hitehagyás volt, míg mások azt mondják, hogy az volt az általános gyakorlat. Különös egyébként hogy éppen az egyik protestáns szentírás ismertető könyvben olvastam, - ha jól emlékszem - hogy az idegen istenek tagadása, mint amik nem léteznek, éppen Deutero-Ésaiásnál jelenik meg. Más könyvekben is le van írva, hogy Izrael ne forduljon idegen istenekhez, de ott még azok létezése nincs tagadva.

Egyébként nem ez a topik témája, csak érdekességként említettem meg. :-)

Kérdező!

Én is hívő vagyok, és én mutattam meg neked egy másik kérdésednél ezt a részt. :)

"Izrael teológiájában eredetileg a Sátán, mint személy - akire rá lehet kenni a dolgokat - nem létezett! Ezt világosan bizonyítja a fogság előtti irodalom. Addig a zsidók úgy gondolták, hogy MINDEN Istentől van. Ezért olvashatunk olyan furcsa kijelentéseket, hogy "megkeményíti a Fáraó szívét", "betegséget bocsát" az emberekre meg ilyenek. Sátánnak itt híre-hamva nincs, ha megfigyeled!"

Válaszoló, gondolom nem találkoztál ezek szerint a bűnesettel és Jób könyvével sem.

A mondatról annyit, hogy van például Józsi, aki jó ember, és Béla, aki gonosz. Szerintem nincs arról vita, hogy mind a ketten Isten akaratából élnek. Tehát Bélát is Isten teremtette. De gonoszságának oka nem Isten, ő az áldását adja a gonoszságára, nem ő ültette bele. (Szerintem) Tehát értelmetlen lenne egy olyan kijelentés, hogy a gonoszt nem Ő teremtette. A mondat lényege az, hogy Isten a mindenség ura, függetlenül attól, hogy a mindenségben ki, vagy mi van bent. A sátán ura éppen úgy, ahogy Teréz nővér ura is Ő.

A világosság az igazság a Bibliában, a sötétség az igazság elhallgatása, vagy meg nem mondása, egyes esetekben hazugságot jelent.

Nézd meg, hogy Jézus is szólt erről, sőt támogatta a sötétséget, hogy szava ne mindenkihez jusson el:

Mt 13

13. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.

14. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek

De az utolsó könyvben éppen úgy olvashatsz hasonlót:

Jel 22

10. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.

11. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

"A gonoszt az embert hozta be a világba, egy angyal lázadásának következményeként."

Sehol nincs a Bibliában olyan, hogy a sátán fellázadt volna. Ez emberi belebeszélés. A sátán sokkal inkább egy hűséges angyal, aki Isten parancsait teljesíti. Ajánlom figyelembe Jób könyvének első fejezetét, ahol betekintést nyerhetünk ebbe a kapcsolatba.

12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.

@12:11-es válaszoló"

Ezt írod:

"Válaszoló, gondolom nem találkoztál ezek szerint a bűnesettel és Jób könyvével sem."

-->Azok után, amit írtam, feltételezed, hogy nem találkoztam? De akkor, hogy reagáljak ezekre az érvekre:

Ezek nem bizonyítják, hogy a Sátán kezdettől fogva ott lett volna Izrael teológiájában.

A bűnesetnél a kígyó csak egy közönséges kígyó, a szöveg nem mondd semmit arról, hogy az Sátán lenne. A kígyónak a Sátánnal való összekapcsolása tudomásom szerint a zsidó hitrendszerben legelőször a Kr.e. 1. században jelenik meg, a deuterokanonikus Bölcsesség könyvében. Tehát egy elég késői hagyomány :-) De ott csak egy nagyon halvány utalás van rá. Véglegesen, és egyértelműen a keresztény teológia kapcsolja össze, megközelítőleg a Kr.u. 1. század második felében.

Jób könyvéről meg csak annyit, hogy a fogság után írták a hellenista korszakban, abban az időben, amikor a Sátán legelőször megjelent Izrael hitrendszerében. Tehát Jób könyve éppenséggel amellett bizonyíték, hogy a Sátán figurája egy késői vallásfejlődés eredménye. :-)