Miért érdekli az embereket "isten"? Miért találták ki? Miért nem tud az ember abban a tudatban élni, hogy egyszerűen kialakult a többi élőlénnyel együtt, és ha meghal, akkor semmivé lesz?

"Miért nem tud az ember abban a tudatban élni, hogy egyszerűen kialakult a többi élőlénnyel együtt, és ha meghal"

Mert nincs így. Az ember tudja, érzi, hogy több van annál, mint amit lát, amit mér. Nagyon sokan a mindennapokban is tapasztalják ezt (nem vallási élményekre gondolok). Ezért nem tud sok ember ebben a tudatban élni, és ezért keresi azt, ami ennél több.

Egy cikk szerint amit vagy öt éve olvastam, a vallásos emberek előnyét ezeken a területeken a közösség adja. Az ember általánosságban boldogabb, ha van egy közösség amihez tartozónak érzi magát. Ez a vallásosaknál adott. Kíváncsi lennék, hogy ha hasonló szociális kapcsolatokkal rendelkezőket hasonlítanának össze vajon mi lenne az eredmény.

Ja, tudom, ez a "valahol olvastam" így egy kicsit a semmiben lóg, de szerintem elég logikus.

Az meg szerintem egy elég nagy közhely, hogy mindenkinek hinni kell valamiben. Mindenki hisz is valamiben, szerintem ennek az ellenkezője teljesen elképzelhetetlen. Aki abszolút semmiben nem hisz az a szobanövény meg a mély depresszióban szenvedő öngyilkosjelölt. Csak épp nem természetfelettiben. Hiszek abban hogy hasznos munkát végzek, hogy a családom szeret, stb. Nem kell ennél jobban túldimenzionálni a dolgot.

#2

Valahogy mégsem látom az ateistákat nagy tömegekben megtérni. Valahogy szinte mindenki aki vallás nélkül nőtt fel vallás nélkül is marad. Aki pedig egy bizonyos vallásban nőtt fel az marad abban a vallásban. Szerintem elég egyértelmű, hogy hagyományról van szó, nem személyes tapasztalatról.

Ateista vagyok, de nem értek egyet azzal, amit a kérdésed sugall. Az ember nem a mindenség ismeretével pottyant a Földre, és nem is úgy hal meg. A világban tapogatózik, kísérletezik és tanul, és folyamatosan szembesül az ismeretlennel és érthetetlennel. Attól azonban, hogy valamit nem ismer és/vagy nem ért, nem mentesül a szembesüléstől. Ezeket a dolgokat is kezelni kell valahogy, el kell rendezni fejben. Ezekre jönnek mindenféle segédfogalmak, amik közül az isten is csak egy. Az élet szüli ezeket. Sokféle istenkép van, és sokféle működést értenek e szó alatt.

Az istenhit általában több előnnyel jár. Magabiztosságot, önigazolást, megerősítést ad, vagy például a spirituális élmények egy része egyszerűen kellemes. Ahogy az ember környezetét nem ismeri, éppúgy saját magát sem. Könnyen félreérti az elméjét. Ez is kedvez vallásos segédfogalmak, köztük az istenek létrehozásában. Nem is beszélve a kellemetlen dolgokról, mint a félelem, a gyász, a nélkülözés. Szinte követelik, hogy az ember találjon valami kapaszkodót, néha a képzeletbeli is jobb, mint a semmi.

A mai korban sem vált feleslegessé az isten fogalom, de jól át kell fogalmaznunk, hogy tartható legyen, és az ókori vallások, és az azokból levezett istenképek labdába se rúghatnak. Ismerek egy megfogalmazást, ami szerintem egész jól sikerült. Mára már elég jól körvonalazódik, hogy a megismerésünknek elvi korlátjai vannak: Planck egységek, látható Univerzum sugara, Heisenberg határozatlansági relációja (mindezek az emberiség csúcsteljesítményére vonatkoznak, nem személyesen ránk, akik ettől még messze el is maradunk), és végső soron maga a szubjektum is, az a tény, hogy az egész valóságunk csak a fejünkben létezik mindenestől (beleértve a fejünket is :)). Most is létezik azon dolgok köre, amit úgy kell kezelnünk, és fejben elhelyeznünk, hogy közben nem ismerjük, nem értjük, ezért védhető az isten fogalom megtartása.

Végül meg kell jegyezni, hogy rendre előfordul manapság, hogy létezik már valamire tudományos, isten-mentes megoldás, de a köznapi életbe mégsem megy át, mert túl bonyolult vagy életidegen, a primitívebb megoldás praktikusabb. Emiatt az istenek még sokáig népszerűek lesznek.

"Ezt nem tudhatjuk biztosan."

Én biztosan tudom. Ateista, sőt, materialista voltam, amíg meg nem tapasztaltam néhány olyan dolgot, amit nem lehet hova tenni. (Köszönöm, jól vagyok, és tanúim is voltak rá.) Teljes mértékben meg vagyok győződve afelől, hogy amit materializmus néven vallanak egyesek, csak egy látható/érzékelhető szelete a világnak, semmiképpen sem a teljessége.

"akkor minden bizonyára még nincsenek meg az ahhoz szükséges eszközeink, hogy ezt a többet mérjük."

Ha egyáltalán mérhető, de mindenesetre én is abban bízom, hogy előrehaladunk a megismerése felé.

"De a tudomány szerint úgy tudom, az létezik, ami mérhető."

És amit 20 év múlva mérni tudunk majd, az most nem létezik?

"Mindenki hisz is valamiben, szerintem ennek az ellenkezője teljesen elképzelhetetlen."

Ha van világképed, hiszel valamiben. De egyébként ha azt gondolod, hogy megéred a holnap estét is, már akkor is. Tudom, hogy ez egy kicsit a szavak kiforgatása, de ebben sem lehetsz biztos, mégis tervezel, és nem gondolsz arra ok nélkül, hogy nem fog megtörténni.

"Valahogy szinte mindenki aki vallás nélkül nőtt fel vallás nélkül is marad. [...] Szerintem elég egyértelmű, hogy hagyományról van szó, nem személyes tapasztalatról."

Szerintem is, de nem vallásról beszélek, hanem hitről. Más is lehet a kettő, a külsőségek nélküli hit egy saját világképben.

A kisgyerek miért menekül egy képzeletbeli világba, ahol híres autóversenyző vagy űrhajós lehet és ahol mindenki őt ünnepli?

Ha erre tudod a választ, akkor megtaláltad a saját kérdésedre is, mert pontosan ugyanaz a helyzet.

"Szerintem elég egyértelmű, hogy hagyományról van szó, nem személyes tapasztalatról."

A két dolgot el kell különíteni. Vannak kultúrális okokból vallásosak és vannak egyéni tapasztalat alapján lett hívők. Eléggé világos, hogy nem mindenki, aki azt mondja magára, hogy keresztény, az Jézus igaz követője a Biblia alapján. Ezt a kényelmes tényt igencsak szeretik meglovagolni. Az ateisták egy része saját maga megnyugtatása miatt állít fel sok hamis tényt. Ugyanis mindenáron be kell magának biznyítani, hogy nincs Isten, mert elég kínos, ha mégis van és valaki megtagadja. Csakhogy ez nem az abszolút igazság keresése, hanem a saját igazságom megerősítése. Az abszolút igazság független minden emberi relativitástól. Az abszolút igazság szerint akár minden ember lehet hazug is. Az ember pedig nem alkothat abszolút igazságot, mert a hit szerint Isten teremtette, az evolúció szerint a kezdetben létező anyag. Tehát abszolút igazságot csak a kezdetben, örökkön létező anyag jelenthet ki, vagy a szintén örökkévaló Isten. Gondolom ez könnyedén belátható.

Tagadják,hogy a materializmus Isten-ellenes,pedig a Biblia jóval korábban kijelentette, hogy az örökkévaló Isten (aki szellem) hozta létre az anyagot a szavának hatalmával, a materializmus pedig azt mondja, hogy az örökkévaló anyag hoz lérte minden, még a szellemi dolgokat is (akár Istent). Bár egy teremtmény sohasem lehet az abszolút értelemben vett Isten, így az anyag által létrehozott esetleges isten nem Isten. Gyakorlatilag maga az örökkön létező anyag az Isten. A kvantumfizika már belátta, hogy az anyagi világot egy vezérlőhullám tartja egyben (Jézus a szavának hatalmával tartja fenn a világegyetemet, Zsidó levél 1.3). Tessék rákeresni a youtube-on a kvantumfizikára. Lehet csodálkozni az anyag viselkedésén... Lehet tanulni Placktól. Ő pedig igencsak tudományos emberke... Aki mindent meg akar vizsgálni, jól teszi.

Az indító kérdésre: nem személyeskedni akarok, de a szándékosn hibásan feltett kérdés a sátán trükkje, lsd Éden. "Miért találták ki?"(Istent). Biztos, hogy kitalálták? Nem az embert találta ki (teremtette) Isten? Szóval sajnálatos dolog, hogy van, aki itt tart és van, akit Isten a Szentlelkén keresztül tanítja, hogy miért történt minden úgy, ahogy, miért volt az édeni bűneset, stb...

Én saját tapasztalatból mindenkit arra buzdítok, hogy térjen meg és kezdje megismerni Isten abszolút igazságát és kijelentéseit. Az egy fantasztikus út

Jézus Veletek!