Honnan jön az ötlet, hogy a lélek halhatatlan?

na öreg, írd be nekünk a rossz pontot!

"a lélek létezésén vagytok fennakadva, pedig a kérdéshez ennek semmi köze."

1.mivelhogy te nem hiszed a létezését (valahol írtad vala)- ezért ott kezdtük

2.a kérdéshez a létezésének ontológiai és gnoszeológiai szempontból is mélységes köze van

"soha nem gondolkoztatok el ezen, így tanították nektek, tehát így van, és kész"

ezt is honnan tudod olyan biztosan?:) mi is csak a kérdés szintjét reagáljuk le, legalábbis nem hinném, hogy most ide bárki abszolút kifejtené a gondolatait, csak az itt-leírtak kontextusában írnak-válaszolnak, és mivel az egyik válaszodból az jött le, hogy nem hiszel a lélek létezésében, akkor mi értelme van annak, hogy megakarod érteni a lélek halhatatlanságát? mi talán ezen vagyunk meghökkenve.

szerintem az, hogy valaki rólad írt, az azért nem meghökkentő, mivel a téma eléggé összefügg veled, meg a te nézőpontoddal, viszonyulásoddal, lényegében egy személyes dolog az, hogy valaki a lélkét halhatatlannak éli meg.

"Az a kérdés, hogy honnan jön az ötlet. Nyilván jön valahonnan,.... Honnan jön az ötlet, hogy halhatatlan?"

Tehát: az 1-ben volt a válasz. Az ember mindig is tudott arról, hogy kapcsolatban van halandó mivolta az örökkel, a halhatatlannal,

(a formanélkülivel, a teremtőjével, az Abszolútummal, a fizikai teste a metafizikai középponttal .... számtalan különféle megfogalmazásban, de lényegében erről van szó)

Melyikbe tudsz egy kicsit belehelyezkedni, kicsit kiengedve a csökönyös materializmusodból - mert akkor abban a rendszerben folytatom:D:D

*

Hogy ezeket a kérdéseket NEM TUDNÁD feltenni, mind tartalmi, mind formai szempontból (vagyis szavakkal), ha tudattalan tartományban nem lenne jelen tudatodban ez halhatatlanság, az egy karakteres bizonyíték, de a kifejtésére nem vállalkozom, mer nagyon hosszú - és sok időt igényelne, az én időm is drága, és csak lepontozás járna érte :D

Meg nincs is sok értelme, nem tudnék meggyőzni, nem tudnék kihozni valakit egy évek/évtizedek óta megkövült materialista tudatállapotból.

A buddhisták szeretnek paradoxonokban fogalmazni, mert az széttöri a diszkurzív gondolkodás bilincseit - és megnyílik a végtelen felé a tudat. Ez kell, ezért aki nem hajlandó nyitni, azzal nem is foglalkoznak érdemben, nem járhat spirituális (a szó jelentése: szellemi, nincs köze az szörnyű "ezotérikus" maszlaghoz ) utat.

"Nem lehetsz Buddha, ha nem vagy máris az"

- ez a paradoxon a fentiekre utal.

Ezt mindenkinek magának kell "igényelni", keresni Istent (lehetőleg nem úgy, hogy hacsak teheti belerúg és alázza a hívőket) -a probléma, hogy belenevelték ezt a "tudományos ateizmust" és nem bír ettől szabadulni. Szeretik a materialisták "valláskárosult" kifejezést használni - holott az iszonyatos és tragikus, megsemmisítő, szó szerint halálos károsultság bennük van.

Valójában a megkövült tudatállapotú materialista halálával valóban a tudatkialvás, megsemmisülés történik meg. A HIT fontos, a hit előfeltételezett bizonyosság! A halhatatlanságot, a létünk metafizikai középpontját (mely anyagát tekintve: semmi! mely Isten, Allah, Buddha tudat, Brahman, Abszolútum )

EL KELL ÉRNI, meg kell valósítani

- ezért automatikusan nem éri el senki a hallhatatlanságot!

Isten gyermekei vagyunk mi emberek.

Hogy bennünk van a világ világossága - Isten - ez emberi méltóságunk alapja, feladata, ez eszköze és célja is egyben.