Minden ateista szerint az emberi gyengeség, esendőség élteti a vallási közösségeket és Istent?

"A tudomány kutat; a vallás értelmez. A tudomány tudást ad, ami hatalom; a vallás bölcsességet ad, ami irányítás. A tudomány főleg a tényekkel foglalkozik; a vallás főleg az értékekkel foglalkozik. A kettő nem egymás riválisai, hanem egymás kiegészítői." M. L. King

Az ateisták nagy része semmiben sem különbözik a Jehova Tanúi nagy részétől, mindketten elvakultak és csak a saját tényeiket akarják bizonygatni mindent félresöpörve, a "csakazértis" csapdába estek.

Elmélyülten gondolkodnak, de teljes tévedésben vannak.

////////////////////////////////

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

(Albert Einstein 1879-1955)

„Állandó megfigyelés, valamint a világ szerkezetének isteni bölcs rendjével fenntartott értelmi kapcsolat következtében ki ne csodálkoznék el mindenek Teremtőjének nagyságán.”

(Nicolai Copernicus, 1473-1543)

„A fizikai törvények belül esnek az emberi szellem felfogóképességén. Isten azt kívánta, hogy felismerjük őket.”

(Johannes Kepler, 1571-1630)

„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”

(Isaac Newton, 1642-1727)

„Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága… az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, … amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van.”

(André Marie Ampere, 1775-1836)

„Intelligencia és jóakaratú szándék meggyőző bizonyságai vesznek körül bennünket, mutatják nekünk a természet teljességét egy szabad akarat munkáján keresztül, és tanítják nekünk, hogy minden élőlény egy örök teremtő-kormányzótól függ.”

(William Kelvin, később Lord Thomson, 1824-1907)

„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek, abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű ismeretei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”

(Ernest Rutherford, 1871-1937, Nobel-díj (fizika), 1908)

„Csak a tudomány vagy a vallás terén iskolázatlan emberek gondolhatják azt, hogy ez a kettő szemben áll egymással.”

(Paul Sabatier, 1854-1941, Nobel-díj (kémia), 1912)

"Csak háromféle ember van; az egyik fajta az, amelyik megtalálta Istent, és szolgálja; a másik, amelyik minden igyekezetével keresi, de még nem találta meg; végül a többi, aki úgy él, hogy nem keresi, és nem is találta meg. Az elsők értelmesek és boldogok, a legutóbbiak balgák és boldogtalanok, a közbülsők boldogtalanok és értelmesek."

(Blaise Pascal 1623-1662)

„Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van, olyan értelmes rend, amelynek a természet és és az ember alá van rendelve. Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van kezdetben, a fizikusoknak pedig Ő van minden megfontolás végén. Az előbbiek számára Isten a bázis, az utóbbiaknak a világ minden megfigyelésének koronája. Amikor mi Istennek tulajdonítjuk a jóság és a szeretet tulajdonságain túl a mindenhatóságot és mindentudást, akkor az Istenhez menekvés a vigaszt kereső embernek igen nagy biztonságot, boldogságot nyújt. Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább tejes összhangot minden lényeges pontban. Vallás és tudomány párhuzamosak, és a távoli jövőben ugyanahhoz a célhoz jutnak. Ennek megvalósítására legjobb, ha állandóan törekszünk a tudomány lényege és célja, és a vallásos hit megértésére. Akkor egyre világosabb lesz az, hogy bár a módszerek különböznek, mivel a tudomány általában az értelemtől függ, a vallás pedig a hittől, a haladás értelme és iránya teljesen megegyezik. A vallás és a tudomány állandóan vállvetve küzd a kételkedés (szkepticizmus) és a vaskalaposság (dogmatizmus), az istentelenség (ateizmus) és a babona ellen, és a mottó, amely örökre jelzi ennek a küzdelemnek az irányát: ’oda, Istenhez!’”

(Max Planck, 1858-1947, Nobel-díj (fizika), 1918)

„Az isteni első intuitív megérzéstől az Isten létezése felőli meggyőződésig a tudománynak lényeges szerepe van.”

(Erwin Schoedinger, 1887-1961, Nobel díj (fizika), 1933)

„Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenletes és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban divatos kételkedéssel léptem a felnőtt korba, és 30 év laboratóriumi munkájába került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csaptak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk elismerésével. Én erre a hitre a biológia és a fizika ösvényeit kutatva jutottam el; meg vagyok győződve róla, hogy bármely gondolkodó tudós számára lehetetlen, hogy el ne jusson erre a következtetésre, hacsak nem vak és tisztessételen.”

(Pierre Lecomte du Noüy, 1883-1947, biofizikus, a sebek gyógyításának fiziológiáján dolgozott.)

„A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsolódom a fizikai világhoz, annál jobban hiszek az Isten valóságában.”

(Hubert Aleya, a Princetoni Egyetem kémiaprofesszora)

És még sorolhatnánk...

[link]

[link]

határozottan nem! Régen én is így gondoltam, de mióta csomó vallásos embert ismerek rájöttem, hogy a vallásos meggyőződésnek, már ha komoly, tehát nem csak "valaminek csak kell lenni" meg "hát úgy a magam módján" a legkevésbé sem fakad halálfélelemből, sőt ha veszélyezteti valami az életüket, ugyan úgy rettegnek mint mi is. (gondolom te ateista vagy nem?)

Ez ennél sokkal mélyebb dolog, ha valaki vallásos lesz, akkor annak csak egész kis része az, hogy másképp látja a világot, és elhiszi hogy van egy isten, sokkal inkáb hasonlít egy eszme igazságáról való meggyőződéshez.

Egyébként tud valaki mutatni egy embert aki egész életében úgy gondolta nincs isten, és azért kezdett el hinni benne mert fél a haláltól?

Nekem ebből a felvetésből az is könnyen levezethető, hogy (mivel halandók vagyunk, csak az a földi élet stb.) ha valakinek rosszul megy, akkor simán meggyorsíthatja - persze ez csak az én értelmezésem.

Viszont hívőként a halál nem a végleges megsemmisülés, ily módon a halandóság is "könnyebben" elfogadható, hisz nem csak az fog eszembe jutni, hogy mennyi mindent nem tettem meg, hanem hogy jobb helyre kerülök, várnak a szeretteim stb.

Nem csábítóbb az örök élet, mint a múlandóság, a néhány leélt év, ami után vége mindennek? Nem jobb az a gondolat, hogy okkal hoztak minket létre (tökéletesre) és nekünk teremtették az egész bolygót, csillagokat? Nem jó magyarázatot kapni a felmerülő össze (felszínes) kérdésre (a magyarázatot pedig Isten megérthetetlen tevékenysége szolgáltatja)? Hinni, hogy mindennek van értelme, egy legfőbb jó intéz mindent? Bármi rossz is történik, sokszorosan kapjuk vissza majd jó formában? Örökké boldogok lehetünk, szeretteinkkel, a legnagyobb kényelemben, gondok nélkül, biztonságban?

DE. El is gyöngülnek sokan. Átlagemberek és nagy tudásúak is. Jobb hinni valamiben, mint szembesülni a reménytelenséggel. De attól még álomvilág, nem a valóság.

# 6

Mert a valóság, csak reménytelenség lehet...?

"Minden ateista szerint az emberi gyengeség, esendőség élteti a vallási közösségeket és Istent?"

Nagyjából igen.

"Mennyire természetes, hogy egy éntudattal rendelkező élőlény nem képes elfogadni a halandóságot, a természet rendjét?"

Teljesen természetellenes. Az hogy egy értelmes lény képes félredobni azt, ami az állatvilág fölé emeli, csak mert olyan jó lenne ha igaz lenne, szerintem az emberiség szégyene. Még nagyobb szégyen, hogy értelmes emberek, akik más téren olyan nagyot alkottak, képesek szelektíven teljesen hülyének lenni.

"Minél intelligensebb valami, annál jobban ragaszkodik az élethez, a túléléshez?"

Egyáltalán nem feltétlenül.

@Rasztás Dzsimi

Igazából mi a célja ennek a rakás idézetnek?

1) senki sem tagadja, hogy vannak vallásos tudósok. És akkor mi van ha vannak? Az is tény, hogy a tudományos műveltség és a vallásosság között negatív a korreláció, úgyhogy nem fogod eladni, hogy a tudományból következne a vallásosság.

2) az idézettek fele középkori, ami különösen szánalmas. Tényleg, sok keresztény volt egy olyan korban, amikor jobb esetben kiközösítettek és megbélyegeztek, rosszabb esetben brutálisan megkínoztak és meggyilkoltak mindenki mást? Bravo.

3) az idézettek közül nem is mindegyik vallásos. Schrödinger nem csak hogy nem volt hívő, de nyíltan ateistának vallotta magát. Einstein pedig agnosztikus-panteista volt, a vallás és ateizmus határán. Csak az ateizmus rossz hírneve miatt nem akarta megtenni azt az extra lépést. De azért többször egyértelműen leírta, hogy nem hisz a vallások személyes jellegű istenségeiben.

4) mit keres itt az utolsó kettő? Csak hogy többnek tűnjön?

5) ez az egész egy nagy tekintélyre hivatkozás, és mint ilyen érvelési hibának minősül.

6) akárhány példát sorolsz fel, attól még a statisztika nem fog megfordulni

"Mert a valóság, csak reménytelenség lehet...?"

Hát az mellette szóljon, hogy ha a legelképzelhetőbb jóval akarjuk összehasonlítani az átlagéletet, akkor nagy szakadék alakul ki :)

Az eredeti kérdésre válaszolva: A vallás elsősorban (szerintem) motiváció alkotó. Ebből kiindulva pedig az önmegvalósítás egy újabb útját is elénk tárja.

Aztán pedig egy jó iránymutató, ha valaki a saját értékítélete alapján jónak ítéli az adott vallást.

Majd vigaszt is nyújt, magyarázatokat, melyekkel megtudunk békélni, erősíti bennünk a bűntudatot, ami nem feltétlenül rossz dolog...

Őszintén szólva nem érdekel, hogy mik a vallások éltetői, amíg azok emberségről tanúskodnak. Valahol mindannyian hordunk, egy olyan mellényt, mely magabiztos, nekünk megnyugvást adó, pozitivitást nyújtó gondolatokból készül. Az, hogy ez a mellényszerűség milyen arányban tartalmaz vallásos gondolatokat nem érdekel, csak az, hogy hajlandó-e felülvizsgálni magát.

Istent nem, de a kereszténységet tényleg a gyengeség és az esendőség élteti. Akkor világosodik meg valaki (megtér), amikor őszintén beismeri a bűnösségét, esendőségét, gyengeségét, és rájön, hogy saját erejéből nem tud megváltozni. Ez az önismeretnek is a legfontosabb mérföldköve.

„Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.” Mt. 9,12

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok néktek" Mt. 11,28