Elgondolkodtató, ezzel a kérdéssel egy lelkészt is zavarba hoztam. Vajon mi a magyarázat?

Szia!

Bevallom én minden nap, amióta megtértem (közel 23 éve) elgondolkodom ezen. Tudod nagyon jó gondolatok azok, amiket leírtál a kérdésed alatt, bizony Krisztusnak -többek között - azért kellett így meghalnia, hogy rájöjjünk, "mennyi kínt élt át akkor" és a végére kell még egy szó, hogy ez a gondolat teljesen legyen, és ez a szó: "helyettünk".

A Biblia "legdurvább" tanítása pontosan az, hogy valaki, aki felelőséget érzett irántunk helyettünk meghalt azért, hogy mi élhessünk. Ráadásul, ha valaki alaposabban tanulmányozza a Bibliát még azt is felfedezheti benne, hogy ez a valaki, akit mi Jézus Krisztusként ismerünk nem más, mint a mi Teremtőnk, Alkotónk. Gondolj bele, hogy amikor Jézus Krisztus kimondta ezt a mondatot, amit részben idéztél: "Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek" arra utalt, hogy bizony a saját Teremtőjüket végezték ki az akkori legdurvább módon.

Talán a legcsodálatosabb üzenet, amit valaha olvastam a Bibliában éppen az, hogy ez az áldozat már a világ teremtése előtt el volt határozva. Isten tehát úgy teremtett meg bennünket, hogy tudta meg kell halnia Krisztusnak azért, hogy mi élhessünk. Úgy gondolom ennél nem létezik nagyobb szeretet.

Üdv. Péter

Kedves Conika!

Először is le kell szögeznem: Isten nem hibázott. A bűn az Isten törvényének áthágása miatt következett be. A világmindenséget teremtő és fenntartó Isten uralma a világmindenségben a szabadság uralma, amihez hasonlót mi a földön nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy kényszert, erőszakot sohasem alkalmaz egyetlen teremtményével szemben sem. Nem használja fel azt a hatalmát, hogy minden teremtményének az élete kizárólag tőle függ. A Biblia utal arra, hogy az emberen kívül sok más, értelmes teremtménye is van Istennek a világmindenségben. Ezek közül azonban egy sem a tőle való függés vagy a félelem indítékából tiszteli Istent és az ő törvényét, hanem szabad választás és belső erkölcsi meggyőződés alapján. Azért tehát, mert törvényét igaznak, őt magát pedig méltónak találják arra, hogy Uruknak, vezetőjüknek fogadják el. Isten világában mindenütt, kizárólag a szabadság uralma érvényesül.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. (Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.)

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: "Az ördög emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja" (János 8:44).

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről, ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn. Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet.

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne. Jézus azonban azt mondotta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését, a bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a másik bibliai meghatározásával, amely lényege szerint ugyanazt mondja, mint az előbbiekben már idézett igéből (I. János 3:4) való meghatározás; "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17).

A Biblia utal arra, hogy mikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12:4). Arról is szól, hogy egy "viaskodás" alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12:7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34:14–15) Ezért csak eszmei-lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik "igazságot" tüntet fel ellene.

Ez mind benne van a Bibliában, tehát Isten nem titkol semmit előlünk.

Üdv: Péter

Kedves kérdező!

Kérlek ne vedd sértésnek, mert nem annak szánom, de én úgy látom, hogy te nem akarsz eléggé hinni. Ezt úgy értem, hogy régebben én is pont ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, és el is utasítottam közben magamtól az Urat. Pont így voltam vele, hogy bárki bármit válaszolt, jött a következő kérdés. Persze sajnos ha bajban voltam, attól még imádkoztam és elvártam, hogy segítsen nekem. Valahogy olyankor mégis tudtam Benne hinni. Utána el kellett jönnie az életemben egy nehéz időszaknak, amikor már tudtam, hogy csak Ő segíthet, igazán elkezdtem bízni Benne, többet olvastam a Bibliát is és sikerült Őt megismernem. Azóta már jobban összeálltak a fejemben a dolgok, bár nyilván nem érthetek még mindent. Mint a gyermeknek, nekem is növekednem kell a hitben, nap mint nap olvasni a Bibliát.

Így azt tanácsolom, hogy ha komolyan szeretnél erősödni a hitben és nem csak a kifogásokat keresni, kezdd el komolyan olvasni a Bibliát, hogy jobban megismerd és megszeresd az Urat. Akkor majd elszállnak a kételyek.