Isten egy tehetségtelen teremtő?

Mit vártál? Ilyen stílusban válaszolsz mindenkinek és utána teljes joggal elvárod, hogy mindenki normálisan válaszoljon neked?

Jelentsd a modinak, kit érdekel, attól még egy bunkó maradsz és a hozzászólásaid tróger minősége megmarad.

---

Anonymus

Kérdező! az egész amit művelsz irracionális.

Kérdezel, de ha nem azt válaszolják amit te gondolsz, akkor megsértődsz, ahelyett, hogy elgondolkodnál.

Ha kész válaszaid vannak, akkor miért kérdezel?

Ha őszintén válaszolnak neked, akkor meg miért sértődsz meg, ha más mást gondol. Én csak azt írhatom amit én gondolok. Ha problémáid vannak a világgal, az nem az én hibám és nem is a világé. Márpedig itt másnak sem adtad tanújelét, mint, hogy problémáid vannak. Én ezt leírtam, mert egyrészt ez jön le minden írásodból, másrészt mert mert ha nem oldod fel ezeket, akkor nagyon rossz életed lesz. Te kérdeztél, nem én! Ha azért kérdeztél, hogy ne válaszoljanak, az nem vall valami előrelátó, intelligens elmére.

A végén pedig már nem neked válaszoltam, hanem mojjonak- ha nem tudnál olvasni. Te pedig még mindig rólam firkálgatsz. Neki is csak azért, mert megszólított, és mert személyeskedett, és főleg mert tévedésben van velem és a gondolkodásmódommal kapcsolatban. Az ítélete különösebben nem érdekel, mert én biztos vagyok magamban ilyen téren. Én is sajnálok embereket ha rossz éri őket, de nem hinném, hogy a saját empátiámról kellene ömlengeni, sokkal inkább megelőzni a gondokat és tanulni mások példájából. Akivel pedig valamilyen kapcsolatba kerülök annak kinyitni a szemét, hátha ezzel segítek neki.

Egy próbát megér a legreménytelenebb eset is. A súlyos esetekre viszont nem lehet puha módszerekkel reagálni -a dolgok már csak így működnek.

Te súlyos eset vagy! -mert makacsul ragaszkodsz ahhoz, hogy a világ a hibás, és azt várod, hogy az alkalmazkodjon hozzád. Tudhatnád magadtól is, hogy nem fog. De te csak szajkózod, a így sz.r meg úgy. Súlyos önértékelési zavarra vall, ha azt gondolod, hogy majd az univerzum vagy isten felülír mindent miattad.

Remek, csináltál magadnak egy mártíromságot, mer hogy itt senki nem ért meg és mindenki rögtön a torkodnak ugrott.

Először is, ez a mindenki eléggé nagy túlzás. Mivel engem is a "csapatba" veszel, holott, a vitád már jóval az előtt elkezdődött, hogy én az első hozzászólást megtettem volna. Voltaképpen el sem olvastam az addigi beszélgetést, mert tudtam, hogy csak vita, ezért csak válaszoltam a kezdő kérdésben felvetettre.

Erre egyből egy eléggé primitív és valljuk be provokatív választ írtál. Az, hogy ugyan ebben a stílusban kaptad a reflektálást... bocs, hogy is írtad? "Erre jöttetek a személyeskedéssel és bocs, ha nem hagyom magam."

Hát igen, bocs, hogy más sem hagyja magát.

"Viszont leírtam, hogy szerintem nem biztos, hogy úgy van."

Ez viszont nem állja meg a helyét. Nem egyszerűen leírtad, hogy "nem biztos, hogy úgy van", hanem kicikizted és kigúnyoltad a hozzászólásomat. Mondjuk néha visszaolvashatnád amit írsz és akkor talán te is érzékeled. Persze, amikor visszacikiznek és visszagúnyolnak az már nem tetszik, abból inkább csináltál egy mártíromságot.

Egyébként pedig mi közöm van nekem ahhoz, hogy XY hogyan és mit válaszolt? Azért, mert más pofán vág, akkor engem kell elkezdened rugdosni? Eléggé hülye logika...

---

Anonymus

Sokféle látásmód van. Hallottam ezzel kapcsolatban 1 frappáns "dumát":

Van a légy látásmódja és van a méhecskéé. Az méh a virágra száll, a légy meg egész másra.

Be kell látnom, hogy tévedtem. A légynek mindig szebb lesz az a más mint a virág (világ).