Keresztények. Szerintetek a homoszexualitás választható?

Viszont egy biszexuális minden további nélkül simán tud utódot nemzeni mivel a saját nemén kívül a másikra is indul :)

Az evolúciós történet szép és jó, de a spektrum koránt sem ilyen keskeny.

#41: Evolúciós szempontból a művészet nem játszik. (Vagyis abban az esetben igen, ha Hetero Jóska ilyen úton szerzi meg Szomszéd Mariskát.)

Dowd: Az ember szaporodása nem merül ki a gyermek nemzésével. A gyermeket fel kell nevelni, családi hátteret kell neki biztosítani. Egy bi férfi esetében 50-50% az esély, hogy erre áldozza az életét.

Valóban nem merül ki, viszont az ősközösségben a csoporton belül is egy egyedülálló anya már megállta a helyét.

Ha nagyon evolúciós szempontból akarom vizsgálni (és miért is ne hiszen ezen a vonalon indultunk el) akkor nem lehet kikerülni a kérdést, hogy a homo/biszexualitás miért nem veszik ki? Valami oka csak van, hogy egy egyértelműen evolúciós diszfunkció nem képes eltűnni. És nem lehet civilizációs okra fogni, mert az emberősök és más emlősök pláne nem civilizációban éltek évmilliókig.

Erre nagyon egyszerű válasz: nem genetikai oka van.

Mi lehet még, ha nem genetika, és nem kultúra? Hát fejlődési rendellenesség. Illetve ki tudja, mi... (mert jelenleg is kutatás tárgya, valószínűleg nem is egy oka van)

Mellesleg említhetünk genetikai betegségeket, amelyek sterilitást okoznak, mégis léteznek. Cisztikus fibrózis, Down-szindróma... a gének recesszíven öröklődhetnek, vagy a mutáció lehet olyan gyakori és nagy valószínűségű, hogy egészséges génkészletben is bekövetkezhet spontán, az ivarsejtképzés vagy a megtermékenyítés közben.

Visszatérő ugyanolyan fejlődési rendellenesség amelyik mindig ugyanúgy néz ki? Tanulmányaim alapján ez eleve kizárt, meg matematikailag is.

Az bizony kódolva kell legyen. X-y-Z szekvencia ha megcsúszik ezt okozza. Hogy milyen markerek kellnek hozzá az már más kérdés.

"Ja, és a szaporodás a faj feladata, nem az egyedé. Az emberi fajnak mindig vannak szaporodó egyedei, tehát teljesíti a feladatát, sőt, már túl is teljesítette. "

Pontosan erről van szó. Én is ezt mondtam. A homoszexualitás nem az adott egyed szempontjából rendellenes, hanem az emberi faj szempontjából. Ezért hasonlítottam -persze sarkítva, eltúlozva- egy gyilkoshoz. A túlzás viszont a mértékre vonatkozik, nem az irányra. Attól még ez igaz. A lopás is bűn, akkor is ha 1000, és akkor is ha millió ft a tét. Akkor is ha kleptomániás követi el, és akkor is ha nem. Az ember többek között attól ember, hogy felül emelkedik az ösztönein. Aki erre nem képes az az állat. Ha csak kizárólag az egyéni érdek működne az egyed életében, már rég kiirtottuk volna egymást.

Az persze más kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan viszonulunk egymáshoz, mennyire vagyunk toleránsak. Mi az amit megtorlunk és mi az amit nem. Pl a lopás hasonlatnál maradva, mi az amit bűnnek vagy csak szabálysértésnek minősítünk. Ennek ellenére asszem senki sem szereti ha bármijét is ellopják.

Attól, hogy én tolerálom a buz..at, és hozzám hasonlóan így van ezzel a heterók tömege, még nem kellene vonulgatni a városban, azt sugallva ezzel mondjuk egészséges kisgyerekeknek, hogy ez egy jó buli. És nem szabadna kitenni őket olyan látványnak, amiknél sokkal kisebb hatással bírókra kiírják a tv-ben, hogy 12 éven aluliaknak nem ajánlott.

#47

Nem értek egyet, de utánanézek

Az, hogy melyik nem iránt érzel szexuális vágyat, semmivel sem befolyásolható.

Jókat röhögtem ezeken a hozzászólásokon, hogy az ösztöneinket kordában lehet tartani, ezért nem vagyunk állatok, stb. :) Igen, az ösztöneit, vágyait elfojtó emberből válnak a lelkileg sérült emberek. (lásd pedofilok mondjuk, egy a sok ezer közül) Én például lelkileg egészséges akarok lenni, ehhez meg elengedhetetlenül szükséges, hogy szeretkezzek valakivel a saját nememből. A szexualitás olyan fontos része egy ember életének, amit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni.

És ugyan úgy, ahogy a heterok is kinyilvánítják az utcán összetartozásukat (pl. kézfogás), a melegeknek is igényük lenne ilyesmire, de ugye otthon kell tartani a 4 fal között. Egy meleg pár még egy puszit sem tud adni egymásnak búcsúzáskor, ha a nyílt utcán vannak.

Elolvasva az egészet, nagyjából mindenki az evolúcióra meg a szaporodásra, fajfenntartásra tért ki, de ennek semmi köze az élethez, legalábbis ahhoz nem, amit egy egyén születésétől haláláig megél.

Ha én mint meleg nem „szállok be” a fajfenntartásba, akkor mi lesz? Vagy ha ennél még sokkal több meleg lenne, sőt, ha mindenki az lenne, akkor is fenn lehetne tartani az emberi fajt. (mint ahogy két heteronak is lehet gyerek anélkül, hogy közösülnének) Kétlem amúgy azt is, hogy egyre több meleg lenne, inkább csak egyre többen merik felvállalni, és lám, ennek ellenére csak nő a népesség még mindig, ráadásul egyre gyorsabban. (Isten nem adott arra utasítást, mi lesz, ha teljesítjük a „sokasodjatok”-féle dolgot? Vagy amúgy meddig kéne sokasodnunk még? :D) Na de ha én nem vállalok gyereket, azzal nemcsak rengeteg pénzem, de rengeteg időm és energiám is megmarad arra, hogy más dolgokra fordítsam, hozzáadjak valamit a társadalomhoz például, és nem pedig azzal foglalkozok, hogy tenyészbika módjára fenntartsam a fajomat. (jó, túlzok, de egy értelmes ember életében a fő hangsúly határozottan nem a szaporodáson van) Ilyesmivel akkor kéne foglalkozni, ha valami természeti katasztrófa történne, és hirtelen jelentősen csökkenne a népesség.

Másik dolog:

Magyar Értelmező Kéziszótár 127. oldal:

Betegség: fn 1. Szervezet életműködésében keletkező rendellenes elváltozás, kóros állapot, zavar. (...) 2. Vminek bajokat, visszásságokat mutató állapota. (...)

Az én szervezetemben például semmilyen rendellenes elváltozás nincs, néha náthás vagyok, de a heterok is, az például már betegség. A „zavar” szóba megint bele lehet kötni, de ez olyannyira szubjektív, hogy azt is mondhatnám, hogy számomra az a zavar, ha valaki egy ellenkező nembelit kíván. Ha a melegek lennének többségben, akkor a heteroszexualitás lehetne „betegség”. A fajfenntartást rengeteg módon meg lehet oldani, nem csak direkt közösüléssel, nem igaz?

Kifogástalanul érzem magam, se baj, se visszásság, se kóros állapot, márpedig egy beteg ezt nem mondhatja el magáról. Most jöhetne valaki az elmebetegekkel, hogy ők sem tudják, hogy betegek, erre meg én azt mondom, hogy megkérdőjelezhetnénk akkor a betegséggé nyilvánításukat. Ha valaki ön- vagy közveszélyes, azt természetesen el kell zárni a többi embertől, de akár azt is mondhatnánk, hogy nem beteg, ha műszerekkel nem kimutatható, ráadásul ő még egészségesnek is vallja magát. De persze, nyelvész vagyok, és mint ahogy a négyzetrácsos füzetre is egyszerűbb mondani, hogy kockás (rövidebb, hamarabb eszünkbe jut, és mellesleg tökéletesen helyes, tessék csak fellapozni az értelmező szótárt), a melegekre is egyszerűbb mondani, hogy betegek, bár szerintem ez a kényszeres kategorizálási mánia, amit mindenki csinál, na ez inkább betegség.

A vallásba meg bele se menjünk, teljesen illogikus. A dogmákat, amikre egy vallás épül, el kell fogadni úgy, ahogy vannak. Ez meg nekem nem igazán megy. Nem tudok egy könyvet Isten szavának tekinteni, de azt sem jelenthetem ki, hogy biztosan nem az. Se a cáfolatára, se az állítására nem tudunk bizonyítékot, tehát csak sejtésünk lehet a dologról. (Habár, még ha kiderül majd a halálom után, hogy igaz is az egész, akkor sem fogok a pokolra jutni, mert nem érdemelném meg :) egyszerűen nem élek úgy, hogy az indokolttá tegye a „büntetést”) De ha feltételezzük, hogy a Biblia valóban Isten szavát tartalmazza, honnan tudjuk, hogy nem hibás? Hiszen emberek írták le, az emberek pedig köztudott, hogy követnek el hibákat. Ha például én írtam volna a Bibliát, biztos beleírom pluszban azt is, hogy azok az emberek, akik csámcsognak étkezés közben, a pokolra jutnak. Undorító szokás, nem? És árt a szépérzékemnek. És ha már van lehetőségem egy Bibliát írni, ami rengeteg életre lesz hatással, miért ne szoríthatnám ezzel vissza a csámcsogást? Mert ha az ember bűnös, akkor felhasználja akár ilyen célokra is a Bibliát, na és honnan tudhatjuk, hogy nem is használta?

Mi a helyzet az apokrif iratokkal, amiket szintén „ember-papok” válogattak össze saját tetszésük szerint. Ha meleg-papok lettek volna, bizonyára kihagyják azt a részt is, ami ennek tiltására vonatkozik, akkor pedig a mai emberek talán nem lennének elutasítóak a melegekkel.

Az embereknek azt kéne belátni, hogy azért, mert többségben van egy csoport, még nem kell elnyomni, elutasítani, akár elpusztítani egy másikat, amennyiben az nincs káros hatással a nagyobb csoportra. Ezt a biológiában úgy hívják, hogy szimbiózis. Természetes dolog, márpedig a heterok imádják a természetes dolgokat, tehát akkor alkalmazzák is.