Ha Istennek nincsen kezdete, akkor hogyan keletkezett? Aki öröktől fogva van, az nem is létezik, mert nincsen eredete, tehát nem jöhetett létre sohasem?

Én tudnék rá valamilyen választ adni, de eszemben sincs, törjék csak a fejüket egy kicsit a vallásosak, rájuk fér.

Sajnos messze vannak a teológusaikkal a görögök bölcsességétől, Zénontól, a szofistáktól, akik mindenre és mindennek az ellenkezőjére is tudtak érveket találni.

Ha már egy jó kis paradoxon nem telik tőlük, legalább valami humort prezentálnának, de csak olyan válaszra futja, mint a gyenge sakkozónál, aki a következő lépést már nem látja, mert ez az időn kívüliség csak komolyabb kétségeket vet fel, hogy miért nem látja a dolgokat előre és romba dönt mindent.

Ez az örökkévalóság mást is felvet.

Két fajtája lehet, Isten vagy statikus és nem csinált semmit a teremtés előtt, vagy dinamikus és változni is tud, de akkor már végtelen világot teremtett és ő maga is volt már minden elképzelhető formában, volt gonosz, volt jó és a szürke minden árnyalatában. Már mindent kipróbált, mindenen keresztül ment. Pusztán az eltelt idő miatt ennek így kellett lennie.

Az örökkévalóság nagy idő, ha leírok egy számot és folytatom a nullákat mögötte, már teleírom a papírt, az íróasztalt, a szobám falát, az egész várost, akkor még mindig csak az elején járok az éveknek, az örökkévalóság idejének.

Ha Isten meg statikus, akkor ugyan mitől változik meg, ha addig semmit sem csinált? Mitől lesz jó, ha soha nem volt az? Honnét tudna bármit is?

Ha meg elkezd teremteni, akkor előtte miért nem teremtett?

Ezer hibája van ennek a feltételezésnek, de ez senkit nem zavar, nem kell tovább látni az orrunknál ugye, mert Isten (meg a papok) úgyis megmondják a tutit.

(na, erőltesse meg magát valaki, légy szi, legalább röhögjünk egyet...)

:)

Isten nem létezik.

A világegyetem az, ami végtelen, kezdet nélküli.

Minden időpillanathoz lehet egy számot rendelni, a pillanatok egymást követik, ahogy a számok is, és mindkét irányba a végtelenségig tart a számegyenes és az idő is. Két időpillanat között is végtelen sok időpillanat van.

Ez csak addig paradoxon, amíg nem értjük, hogyan juthatunk egyről a kettőre, miközben elvileg végigéljük pl az 1,00001-et, és az összes végtelen sok időpillanatot a kettő között.

Szóval hogyan is képzelhetnénk, hogy ez az egész valamikor elkezdődött, ha két pislogás közötti pillanatokat sem tudjuk megszámlálni lévén végtelen sok?

Itt mindenki "emberi logikáról" beszél, holott a logika nem emberi találmány, nincs külön olyan, hogy emberi logika. Csak logika létezik. Az emberek nem feltalálták, hanem felfedezték a logikát, a dolgok egymáshoz kapcsolódását, az összefüggéseket.

Innentől pedig az egész eszmefuttatás hibás alapokon nyugszik, amelyik kiemeli a logika hatóköréből az "emberi logikát". A logika az logika, akár "emberi", akár nem.

Szia!

A térnek sincs kezdete.

Kérdező!

"Igen ám, de a térnek is ki kellett alakulnia valahogy."

Erre az ideára csak az elmédnek van szüksége, mert a tér mint objektum jelenik meg benne. Ellenben a tér nem objektum, hanem tér, amelyben az objektumok megjelennek.

Vedd észre, hogy most a végtelent szeretnéd értelmezni és objektiválni! Erre szeretne az elméd egy a végtelennél nagyobb valamit alkotni, amelyben az megjelenik.

A téridőnknek (mert a tér és az idő egybefügg) - kezdete van. Ezenkívül szerkezete is van: nem csak úgy "ott van" valahogy és nem csak "üresség". Tulajdonságai vannak (pl. terjednek benne az elektromágneses hullámok és kvantált: vagyis van benne legkisebb idő és távolság).

Sajnos ezt így elég nehéz megérteni, még a tudósoknak is - fanatikus hívőknek biztos, hogy nem is megy.

# 17!

"terjednek benne az elektromágneses hullámok és kvantált: vagyis van benne legkisebb idő és távolság)

Pontosan erről beszéltem. A mondatodban kétszer szerepelt a "benne" szó. Az elme azt fogadja el igaznak és lényeginek amit meg tud figyelni és objektiválni tud. Az elektromágneses hullámok nem lennének megfigyelhetőek, ha nem lenne "mögöttük egy paraván", amihez képest az elmozdulás megfigyelhető.

Az általános vélekedésben a semmi az tabu, így van ezzel a tudomány is. Számításba sem veszi, függetlenül attól, hogy e nélkül nincs megfigyelhető jelenség, mert a legkisebb rezdülés sem érzékelhető nélküle. Ha pedig figyelembe veszi akkor megkeresi azt a legkisebb változót amit már valamivé tud tenni és ebből indít.

"Az elektromágneses hullámok nem lennének megfigyelhetőek, ha nem lenne "mögöttük egy paraván", amihez képest az elmozdulás megfigyelhető. "

Einstein óta tudjuk, hogy világunk relatív. Mi viszont a Földön fejlődtünk ki, alapesetben a Földhöz viszonyítunk mindent. Azonban a tudományos élet már rég rájött, hogy a Föld sem kitüntetett pontja a világegyetemünknek, a Föld is csak retalív helyet foglal el az univerzumban. Nem kell és nincs is semmiféle paraván, csak az átlagember elméjében, hogy tudjon mihez viszonyítani.

Az elektromágneses hullámok inerciarendszer nélküliek, mindig azonos sebességgel "közlekednek", bármilyen szemszögből vizsgálva, attól függetlenül, hogy az általad említett hipotetikus paravánt mögé helyezzük-e, vagy sem.

"Az általános vélekedésben a semmi az tabu, így van ezzel a tudomány is. Számításba sem veszi, függetlenül attól, hogy e nélkül nincs megfigyelhető jelenség, mert a legkisebb rezdülés sem érzékelhető nélküle."

Persze hogy nem veszi számításba a tudomány, mert még nem talált olyat, hogy "semmi". Valami mindig van valahol, akármilyen apró térrészt vizsgált. Ha más nem is, akkor fotonok milliárdjai, minden egyes köbcentiben, és nem csak itt a Földön, hanem bárhol az univerzumban.