Miért árulná el bárki is Az Úrat 30 ezüstpénzért?

Kellett a kenyérre való.

És látta a cölöpöket a vízben.

Egy csomó ilyen dolog van a Bibliában, hogy a benne lévő történetek cáfolják a lényegi mondanivalókat, csak ki kell nyitni jobban a szemet.

Ha egy tanítvány nem hitt Jézus istenségében, akkor te mi alapján hiszel?

Júdásnak volt alkalma meggyőződni arról, hogy Jézus Isten fia, de aligha erre az eredményre jutott, ha harminc ezüstpénz többet ért neki, mint az örök üdvösség.

A csodák sem rázták meg Júdást, lehet persze, hogy ő maga választotta ki a toprongyos alakokat, akikkel összebeszélt, hogy vallják magukat nyomoréknak, vaknak és a trükköt kidolgozva a megfelelő pillanatban eljátsszák hogy 'megtörtént' a csoda, mert Júdás aligha hitt benne.

A történetek gyakran cáfolják saját magukat, ez pont olyan, ez a Júdás sztori.

Júdás ismer mindent, ami Jézussal kapcsolatos, mégis elárulja, ezért a történet többi része bizonyosan kamu, mert nem tudok embert elképzelni, aki ha Júdás helyében lenne, ugyanazt tenné.

Így pedig, ha maguk a tanítványok nem istennek látták Jézust, hanem gyarló embernek, akkor furcsának találom, hogy ezeknek a tanítványoknak az írásai alapján kialakul egy kép, amelyet bárki készpénznek vesz. Mivel az Újszövetségben nincs olyan, amit Isten, vagy Jézus közvetlenül mondana, minden írás csak emberi szubjektív megfogalmazás benne, amiket Jézusnak tulajdonítanak, de mások írják le, mások hivatkoznak rá, mások szerint történt meg, ami a történetben van.

Júdás árulkodása teljes képtelenség, nagyon eltátották a szájukat a papok, vagy a papi szerzők, akik a történetet kitalálták. Ilyen agyalágyult ember nincs, mint Júdás, illetve csak akkor lehetséges, ha az egész kitaláció...

ha elovasátok a bibliában a beszámolót skor rájönnétek, hogy Sátán befolyásolta az amúgy sem stabil keresztény Judást a rosszra

(János 13:26, 27) . . .. 27 És akkor, a falat után, belement abba Sátán. Jézus ezért ezt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg minél gyorsabban.”

(Lukács 22:3) 3 Akkor Sátán belement Júdásba, abba, akit Iskariótnak hívtak, akit a tizenkettő közé számítottak;

(János 13:1, 2) . . .. 2 Vacsora közben tehát, miután az Ördög már a szívébe adta Iskariót Júdásnak, Simon fiának, hogy árulja el őt,

Lám, lám, a két évezred, valóban hosszú idő.

Aligha hihető, hogy ezalatt a Biblia minden részlete ne lett volna számtalanszor végiggondolva, ne rágtak volna meg minden szót ezerszer is és ne ismertek volna fel ehhez hasonló képtelenségeket, amiket megpróbáltak korrigálni.

Nem hangsúlyozzák ezeket, mert hátha nem szükséges, de azért elrejtenek a szövegekben ilyen utólagos feloldásokat is, csak ez azonnal újabb kérdéseket vet fel.

Azért, mert ateista vagyok, én nem venném a lelkemre a felelősséget, ha megszűnne a kereszténység és már eddig is nagyon erős lett ez a kritika, ezért nem a legerősebb vonalon folytatom, de ha már elkezdtem, akkor azért mégis felvetek ezzel kapcsolatban néhány gondolatot.

Egyrészt ugye fura nekem ez a sátán, aki bele tud csak úgy bújni az emberbe. Innentől nem igazán értem, mi jelentősége van a szabad akaratnak, vagy mennyire bűnös az az áruló Júdás, ha belebújtak és a döntéseket nem ő hozza.

Azt is megkérdezném azért lazán, hogy ezt viszont János, meg a Lukács honnét tudja? Látták talán az ördögöt, amikor bújt?

Már ugye belefelé a Judásba? Miért nem csaptak riadót, - itt a sátán és bújik! - ?

Hogy derült ez ki? Honnét veszik?

Hát nem a harminc ezüst volt az oka?

Jééé!?

Én meg azt hittem...