Tényleg akkora tett volt a kereszthalál?

Igen, az élete ennél sokkal fontosabb volt.

Más őnála sokkal-sokkal többet szenvedett, aztán semmi eredménye.

Jézus azon a felkészülési alapon születhetett meg bűntelenül, amit előtte a kiválasztott nép lefektetett.

Tőle magától a "nagy tett" pld az volt, hogy legyőzte a sátánt, a három kísértést, túlélte a 40 napos böjtöt, és egész életében az üldöztetések ellenére mindig, mindenkinek megbocsátott, szeretetével legyőzte a bűnt.

Mivel a bűnöket már életében is képes volt megbocsátani, és a bűnösöket megszabadítani, (Máté 9:1-9; Márk 2:1-12; Lk 5:17-25) akkor tehát ehhez is szükségtelen volt a kereszthalál. Brutális kivégzését inkább olyan váltságnak nevezném, amit a sátán követelt tőle, de ami szintén nem törte meg a feltétlen szeretetkapcsolatát Istennel, hanem ezzel újra és a végsőkig is csak bizonyított.

Egyébként:

Akkoriban római szokás volt bűnösöket (általában a császár ellen lázadókat) a lehető legrandább, legmegalázóbb kínhalálokra ítélni. A Rómába vezető utat gyakran szegélyezték keresztre feszített emberek. Mindenféle lázadók, adócsalók, fegyveres ellenállók éppen úgy, mint a Birodalom végét jövendölő próféták, jósok, vajákosok és álmessiások. Mindnek randa vége lett. Egyik se támadt fel, és nem váltott meg senkit, pusztán a kereszthalálával.

Nem, nem a halála volt "nagy dolog", hanem az, hogy azt mondta a bűnösnek, hogy megbocsátattak a vétkeid. Nem a halálával veszi el a világ bűneit, hiszen már halála előtt is megbocsátotta, semmissé tette az emberek bűnét, nem egyszer mondta is, hanem azzal, hogy Neki hatalma van megbocsátani a világ bűneit.

Ha Te is megbocsátod mindazok bűneit, akik vétkeztek ellened, vagy szeretteid ellen, a Te cselekedeted is "nagy dolog" lesz.

Jn 14,12

Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál...

" hiszen már halála előtt is megbocsátotta, semmissé tette az emberek bűnét,"

Akkor elég szelektíven tette, mert Ádám és Éva bűne (fáról való szakajtás) nem lett megbocsátva, mert ugyanitt vagyunk azóta is a Földön, ezen a bűnös helyen. Vagy ha mégis megbocsáttatott, akkor meg sokra aztán nem mentünk vele, mert még mindig tele van a világ szenvedéssel.

Ennyi erővel bárki megbocsáthatja ezen bűnöket, változni úgysem fog tőle semmi. Akkor meg miért is olyan nagy szám, hogy Jézus megbocsátotta a bűneinket?