Miért szól be minden hívő, ha pentagrammát, Mjöllnirt vagy egyéb nem-keresztény jelképet viselek? Ha ennyire tartják tiszteletben az ember szokását, akkor miért várják el, hogy őket tiszteletben tartsa mindenki?

Kedves utolsó...

"mondom jobb... mondom láb..."

1, nem szórakozásból.

1/a, nem öldös.

Tudod, az intelligencia (az érzékszervek által begyűjtött adatok kiértékelésének képessége) tanulható. Rádfér, úgyhogy segítek.

...

A "faragás" alatt, bármilyen meglepő, "faragást" értek, nem "viviszekció"-t. "Faragás", azaz egy tárgy felületéről történő anyageltávolítás, általában, de nem kötelező jelleggel díszítési céllal. Amennyiben egy koponyával egy mondatban említik meg, általában ilyesmire kell gondolni: donsimpson.deviantart.com.

Állatot nem éri meg ölni. Van elég dög szerteszét, kiváló állapotban lévő koponyákkal. Mivel azokon a bomlás már beindult, a koponya letisztítása gyorsabban zajlik le, ráadásul se bolhák, se tetvek nem maradnak rajta, sőt, a vérkeringés korábbi leállása miatt a fej leválasztásakor nincs dinamikusan távozó vér, azaz csökkenthető a fertőzésveszély. Jó esetben az esetlegesen aktív veszettségvírus is életképtelen lesz, mire megtalálom. Különlegesebb állatok (farkas, prérifarkas, medve) koponyáit legális forrástól könnyen lehet vásárolni, ez esetben még a preparálásra sem kell időt fordítani. Haszonállatok (ló, disznó, szarvasmarha) koponyáit Magyarországon elég sűrűn ingyen is be lehet szerezni, például vágóhídról.

Ha szakrális szempontból fontos az adott állat megölése (ez elég ritka), akkor sem szórakozásból, vagy egyszerűen történik. Kiváló példa a vaddisznó egy szál késsel történő elejtése.

Ennyit koponyákról és faragásról.

...

A céltalan állatkínzást én sem tolerálom. Általában, ha valakit rajtakapok, felgyújtom a haját. Az előző példa alapján kifejtem: "felgyújtom", ige kijelentő módban. Kijelentő mód, azaz nem feltételes. Tehát a "szórakozásból állatokat öldöső" emberekkel kapcsolatos véleményünkben nincs eltérés.

Nem állítom, hogy szándékosan, provokatív céllal írtad, amit írtál, amit tekinthetnék közvetlen fenyegetésnek is. Arról, hogy az írott szöveg értelmezésével nehézségeid vannak, jó eséllyel az aktuális oktatási rendszer, esetleg egészségügyi probléma tehet. Ha az utóbbi, kezeltesd. Ha az előbbi, akkor demonstráld saját példáddal, hogy nem a központosított oktatás határozza meg az emberek intelligenciáját.

Már a múltkor is megpróbáltam elképzelni, ki lehet az a személy, aki az utolsó kommentet írta, próbáltam magam elé képzelni, ahogy megtalálja ezt az amúgy elég réginek számító kérdést(feltételezem, hogy a nem-keresztény, vagy a sátánizmus szavak keltették föl az érdeklődését),

majd beír egy olyan kommentet, amely csak kisrészben válasz az eredeti kérdésre, viszont tartalmában olyan szinten eltér minden eddig beírt kommenttől, hogy ha agresszív és gyűlöletteli tartalmát nem vesszük alapul, már akkor is elég arra, hogy se a kérdező, se más ne tudjon, vagy ne akarjon megmukkanni ettől az ambivalens hatástól. Az arcátlanság bénítóan hat a környezetre.

Ezt akár tudatosan, akár ösztönösen valószínűleg ő is tudja, és bizonyára kíváncsian figyelt minden nap, hogy

vajon ki lesz az a merész, aki egy ilyen nyitólépés után válaszra szánja el magát.

A válasz megérkezett, melyben nem lepleztem az undor és a harag érzéseit. És úgy látom, ki is ugrott nyúl a bokorból, talán túl hamar is ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, az illető rendszeresen figyeli a reakciókat, és azonnal reagál, mert perverziói közé tartozik az effajta hatás kiváltása.

Rögtön meg is támadja az intelligenciámat, tehát feltételezhető, hogy az illető önmagát átlag felett értelmesnek tartja (a saját terepén indít támadást), minden bizonnyal komoly lexikális tudással rendelkezik számos területen, ezt alátámasztja választékos szókincse és kifogástalan helyesírása. Szakterületén is minden bizonnyal eredményes.

A felsőbbrendű hangnemből következtetni lehet, (bár nem garantált az, hogy minden képessége átlagfeletti) hogy valamilyen úton-módon mindig elérte, hogy másokon uralkodhasson, megszokta, hogy gátlástalanságától az emberek meghúzzák magukat, életének legteljesebb gyönyörét pedig ez az érzés jelenti. Érinthetetlen személyét ebből kifolyólag olyan szinten felkavarta az, hogy visszaszólnak neki, ráadásul offenzív jelleggel, hogy nem sajnált egy igen hosszú szöveget rászánni a válaszra, ebben is folyamatosan bizonygatva saját "megsérthetetlen" valóját.

Meggyőző ereje és műveltsége simán megtéveszti a gyengébb akaratú, vagy kevésbé tájékozott embereket.

A bekezdésben leírt tények egy férfi érdeklődési körére engednek következtetni, aki túl van már a kamaszkoron, valószínűleg ereje teljében, a világról egyedi, sajátságos véleménye van.

Folyamatosan bizonygatja támadásra való elszántságát (persze csak úgy csuklya alatt, leplezve, megadva a kegyet, hogy én fenyegethessem meg), és ugyan kétlem, hogy eddig bármikor is macskakoponyát faragott volna az utcán, vagy hogy bárkinek is felgyújtotta volna a haját, de ha tehetné most valószínűleg tényleg megpróbálna fizikai erőszakkal, hajfelgyújtással, skalpolással vagy egyéb jól kigondolt módszerekkel ártani, ezúttal nekem.

Mindazonáltal, erősségei ellenére önmaga által is ismeretlen traumáktól szenved, melyek jóeséllyel még gyermekkorában érték, környezete pedig sem segíteni nem tudott rajta, sem pedig megakadályozni beteges hajlama(i)t. Az emberekkel képtelen kialakítani valóban közvetlen, együttérző kapcsolatot, mert csak fenyegetni, kioktatni és parancsolgatni tud, érzéketlen az emberi értékekre (a halott állatokról szóló érzelemmentes hangnem is ezt mutatja) és ez magával hozza azt, hogy valójában magányos farkas, még ha a díszletek esetleg mást is mutatnak.

Persze lehet, hogy én tévedek, és nem kizárt az sem, hogy valójában egy pelyhedző állú tinisrác ollózta össze a szöveget Winnetou és Lovecraft könyvekből, és az internet szabadszájúságától megrészegülve próbálgatja szárnyait, kísérletezik az emberek tűréshatáraival. Ez utóbbit amúgy még poénosnak is találnám, és aláírom, rendkívül meggyőző.

Úgyhogy, kedves kommentelő, irományomat annak veszed, aminek akarod, fenyegetésnek, vagy sem, nyugodtan felgyújthatod a hajamat kijelentő módban, de úgy vélem, hogy súlyosan beteg ember vagy, és nincs szükség

rá, hogy értelmes viták és értelmes hozzászólások után be gyere ide gusztustalankodni. Ez az én véleményem. Találkoztam már hozzád hasonló szerencsétlenekkel, és tudom, hogy a poklot nem ti fogjátok elhozni a földre, hanem az bennt van ott, a ti fejetekben.

Szép elemzés, tetszik. Komolyan. Néhány dolgot nem sikerült eltalálnod, azonban a tényszerű tartalom általánosságban megállja a helyét, különös tekintettel az elmeállapotomra. Tudom, hogy ez nem éppen a jellemző, de a legtöbb pszichés "problémámmal" tisztában vagyok, mint ahogy azzal is, hogy nemhogy a poklot nem hozom el, de a közvetlen ismeretségi körömön kívül azt se fogja tudni senki, hogy élek.

Eredetileg magához a témához akartam hozzászólni, lehetőleg konstruktív jelleggel - csak belefutottam az ominózus örök kedvenc "pithagoraszi pentagram = sátánizmus" elszólásba, ami történetesen egyike azon mémeknek, amitől falra mászok. Értelemszerűen egy névtelen oldalon inkább írok nyíltan, ennek köszönhető a kezdő megjegyzésedet kiváltó második fele a postomnak, amire adott válaszod, innen nézve, meglehetősen sok rosszindulatot, előítéletet és ostobaságot tartalmazott. A rosszindulattal semmi bajom, az ostobaság kezelhető, az előítélettől viszont némileg felfordul a gyomrom. Annyira, mint az átlagos embernek a már említett macskafejtől. Viszont ebben a kontextusban az előítélet ellen nem tudok mit csinálni - ha ateista vagy, akkor megérteni nem fogsz, ha bármelyik jobbkezes vallást követed a buddhizmuson kívül, akkor pedig elfogadni nem fogod tudni. Ennek ellenére valahol csak beléd kellett rúgnom, ráadásul úgy, hogy a (szigorúan látszólagos) morális fölény nálam legyen, mert az alap post hozzáállása sértett. Tisztában vagyok azzal, hogy ez objektív szemszögből logikátlan.

A második válaszodból azonban elég tisztán látszott, hogy számottevően értelmesebb vagy, mint elsőre gondoltam, így természetesen okavesztetté vált az ezt megelőző irományom. A félreértések elkerülése végett nem, ez nem bocsánatkérés vagy nyáladzás, mert abban a helyzetben az tűnt a megfelelő lépésnek. Ennek a postnak a célja egyedül az, hogy megértsd (és ne csak megtippeld) a motivációmat. Mivel nem az a szánalmas véglény vagy, akinek az első postod alapján tűntél, úgy gondolom, hogy ez a legkevesebb.

...

Mellékesen, amit okkultista szakszavakkal le lehet írni annyival, hogy "diszkordiánus halálkultista", ahhoz pszichológiai szaknyelven oldalak kellettek, a lényege azonban a "gyerekkori traumák által kiváltott antiszociális személyiségzavar" volt, ezt tehát eltaláltad. Az emberi értékekhez való hozzáállásomat szintén. Sőt, igazából csak három dolgot nem találtál el - nem hiszem vagy érzem magam "sérthetetlennek", csak akkor is visszacsapok, ha a kezdő ütést én magam provokáltam ki direkt vagy indirekt módon; nem ilyen az, amikor aggresszíven írok, ez a szokásos modorom (ami valóban nem nevezhető éppen szalonképesnek, szükségessé téve a majdnem állandó színjátszást); nincs veled semmi bajom, sőt, szerintem máshol és máskor jól el tudtunk volna beszélgetni, bár kétlem, hogy bármikor bármiben is egyetértettünk volna.

A válasz hosszának túl nagy jelentőséget tulajdonítasz, a netezés nekem pihenés, ha írok, félig-meddig automatán teszem. Gondolkodom és a megfelelő szűrőn (az oldal névtelen jellege miatt ide majdnem teljesen szűrés nélkül) keresztül írom. Valószínűleg megint kész kisregényt gépeltem össze, jó eséllyel a szokásos módon összevissza jelleggel, némi redundanciával.

A válaszadás sebessége szintén lényegtelen - ha van időm, netezek, ha nincs, nem. Akkor volt, az elmúlt napokban nem.

Lehet, hogy már írtam, de bocs a hosszú és csapongó postért. A belemet is kidolgoztam, és ilyenkor nem tudok összefüggően gondolkozni. Véleményedet a jelenlétem szükségességéről figyelembe veszem, a továbbiakban a békesség érdekében ide sem fogok őszintén írni.

Örülök, hogy tetszett!

És köszönöm, hogy egy válasz erejére bevállaltad a "színészkedést", bár nem hiszem, hogy ezúttal annyira erőlködnöd kellett volna. Azt gondolom ugyanis, ha így sikerült kölcsönösen közelítenünk egymás értékrendjének mozgatórugóihoz, akkor simán kisülhet a dologból érdekes párbeszéd. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez még noormálisakkal sem mindig megy, sőt magasröptű beszélgetés az emberek java részével egyszerűen kivitelezhetetlen.

Azt írtad, hogy elég volt "belém rúgni" egy bizonyos ponton, hogy indulatból válaszoljak. Nos ezt nem tagadom, sőt úgy hiszem, hogy az ösztönös cselekvés nagyon is helyes dolog. Ösztönök irányítják az érzelmeket, ha fájdalmat okoznak sírunk, vagy üvöltünk, ha örömet okoznak, boldogok vagyunk. Viszont tudom azt is, hogy az a fajta ember, aki Te vagy, alantasnak tekinti az érzelmek megnyilvánulási formáit, főként, ha ez negatív érzelem. A múltkor még hezitáltam a pontos lelkiállapotodat illetően, de most már biztos vagyok benne, hogy ez az, amit én úgy hívok, 1.2-es. Hogy mi ez, a későbbiekben még visszatérhetünk rá.

Amúgy elárulom, hogy általában jól kezelem a legkeményebb, illetve a legbensőségesebb témákat is, viszont, ha valaki elsőre, ismeretlenül lök be valami ilyet, akkor hajlamos vagyok indulatból reagálni. Szerintem ha két ember beszélget, több fokozaton kell átesni ahhoz, hogy a beszélgetés tényleg feszélyezettség nélkül folyhasson a legszélsőségesebb témákban is. Ez olyan például, mint az, hogy jogosan sértődöm meg, ha valaki néhány néhány perc/óra ismeretség után a magánéletemben kezdene el turkálni.

Emellett vettem a fáradságot, hogy művelődjek egy kicsit, és az interneten a "diszkordiánus halálkultista" nyomába eredtem.

A kettő együtt alapból nem jeleníthető meg, és külön-külön is igen szűkös információkhoz jutottam. Ilyen például a "diskordianism" melyet már angol nyelvű szövegek közt leltem, és egy 50-es évek végén alapított vallást találtam alatta, melyet egy bizonyos Malaclypse the Younger alapított, és amely a káoszt tartja a világmindenség nagy igazságának (disc ord'er', tehát a rendet tagadó, vagy azzal szemben álló, ha jól értelmezem). Javíts ki, ha mégsem ez lenne az.

Halálkultusz, ez már gyakoribb, de rád vonatkoztatni nem tudtam teljesen. Halálkultusz alatt ugyanis érthetjük a történelem kezdete óta fennálló temetkezési és a köréjük fonódó hitbéli szokásokat, továbbá a tipikusan középkori halálkultuszt, mely a halál mindennapos élményétől inspirálva jelent meg a képzőművészetben. Bizonyára mindkettőről van információd bőségesen, de biztosan van még valami, ami ennél tovább vezet. Talán a túlvilághoz való vonzódás, a kíváncsiság? Ezt már nem tudhatom.

Részben azért is megyek bele a beszélgetésbe, mert a gyermekkori traumák számomra sem ismeretlenek, a szüleim folyamatos érzelmi zsarolásának kereszttüzében már igen hamar megfogant bennem a csak magamra számíthatok érzés. Innen már csak egy lépés volt a kételkedés tudománya, hogy az ég-világon semmilyen információt nem fogadok be kritika, vagy felülvizsgálat nélkül. Azt hiszem, ez a mai érdekek és indulatok által vezérelt világ túlélésének egyik kulcsa.

Ami azt illeti, ez a káoszos dolog elgondolkodtató, már csak mint az alaptény is. Így több kérdés is megfogalmazódott bennem:

- A káoszt a rend ellentétjeként emlegetik. Viszont ha csak a káosz van, akkor hol van a rend? Negatív nem létezhet pozitív nélkül, akkor mit számítana a töltése?

- Vagy egyszerűen csak nézőpont kérdése az egész? Szerintem jó példa erre a nappal és az éjszaka. A nappal és az éjszaka fogalma jelenlegi ismereteink szerint csupán a naprendszer bolygóin létezik, rajtuk kívül számtalan bolygó az örök éjszakában járja az útját. Tehát lehetséges az, hogy amit mi emberek káoszként és rendként élünk meg, az valójában csak a mi szemszögünkből káosz és rend, valójában pedig minden a legnagyobb rendben megy?

Szerintem ez nem vallási kérdés. A válasz a kérdésre, hogy én milyen vallású vagyok, szerintem nem megválaszolható. Hogy miket gondolok a világról, az részben már leíratott ugyanezen kérdés-post alatt (persze ezt nem tudhattad), ugyanis Te vagy itt a harmadik, akivel párbeszédet folytatok, az előzőek közt egy metálos lány volt, aki a szubkultúráját védte az érveimmel szemben, a másik pedig egy hozzászóló, akivel a "helyes út"-ról szólt a beszélgetés.

De most vissza a kiindulópontra: mégis mi az, hogy vallás?

Hit egy nálunk magasabb rendű erőben? A túlvilágban? A vallás köré épített dogmákban, mítoszokban, kabbalákban? Része az életnek, melyben megjelenhet képzőművészeti, etikai illetve társadalompolitikai szinten? Mennyire folyhat bele az életünkbe, milyen helyet tölt be, és ami a legfontosabb, mit ad nekünk?

Nos, ez utolsó az a kérdés, melyet a legtöbb vallásos kerül, mint a tüzet. Mégis mi az, hogy mi bármit is várunk a vallástól, miközben ott fönnt ül valaki, aki nagy kegyesen megteremtett minket, és akinek folyamatosan elszámolással tartozunk, mert ő a fenséges isten, aki előtt összetehetjük a két kezünket, hogy megadatott a lehetőség imádni őt, mi az, hogy ezen felül még azt kérdezzük, hogy ő mit ad nekünk ezért a kegyért, melyben részünk lehet? Majd lelógatja azt a nagy talpát és jó nagyot belerúg a p..csánkba a szentségtörésért!

Legalábbis a legtöbb egyház ezt sulykolta bele az emberekbe. Hogy alantas helyzetben vagyunk, hogy szolgák vagyunk.

Énszerintem ilyen formákban, melyeket felsoroltam kérdések formájában, hiteles vallás nem létezhet. Az én életemben amit más esetleg vallásnak nevezne, az valójában gondolkodásmód, illetve hozzá kapcsolódó elméleti és gyakorlati tudás összessége. Gondolkodásmód és tudás, mely ennek az egy bizonyos életnek, melyet pillanatnyilag élünk, a megtanulására, kiaknázására szolgál. Ehhez nem kell templomba menni, nem kell áldozni, felszentelni magunkat, nincs szükség papokra, felekezetre és mindenekelőtt megalázkodásra, elszámolásra. Nem is rendszeresített program, mint mondjuk mise minden vasárnap reggel nyolckor, hanem szerves része a mindennapjaimnak, szinte életmód.

Baromi hosszú lenne mindent elmondani, már csak azért is, mert szinten naponta gyarapodom valami új tapasztalattal, de ha érdekel, visszakereshetsz korábbi kommentjeimre (nem rövidek azok sem).

Mindazok mellé még elmondom, hogy hiszek a gondolat teremtő erejében. Ez nem jár megalázkodással, vagy büntetéssel, ha valamit nem jól csinálok. Az egész egy együttműködés, szimbiózis köztem és a világ között. Nem kötelező. Csak érdemes.

Szummázva tehát, egy vallás célja úgy hiszem az, hogy híveit olyan tudással ruházza fel, mely fajtájának legjobbjaivá teheti őket, mert ezt diktálja a természet törtvénye, a túlélés. A vallásoknak jellemzően csak a népszerűségét mérik a hívők száma alapján, én viszont azt mondom, hogy a vallásnak elsősorban a hatékonyságát kellene mérni. Nem csoda, hogy a világon milliárdok nyomorognak, csak azért, mert egy idióta kétezer éve azt hazudta, hogy boldogok a szegények.

Ha Te is úgy gondolod, hogy érdemes, a továbbiakban is folytathatjuk az eszmecserét, (akár privátban is, hogy nem kelljen színészkedned) feltételezem van pár dolog, ami sokakat csak megbotránkoztatással töltene el, de nem értenék a lényeget. Addig is szép napot!