Vallásosként egyetértesz ezzel az állítással?

A nem megbízható módszereket lehetne megbízhatóakkal javítani: pl. egy istent kérdezni - sokszor, sok problémával - és aztán feljegyezni, hogy mi történt.

De még ettől sem lenne biztos.

Ha soha, egyetlen egyszer sem válaszol - akkor sem lehet mondani, hogy biztosan nincsen.

Másrészt a kérdésnek nagyon jól meghatározottnak kell lennie (az "adj jelet" pl. használhatatlan).

Csakhogy az evolúció az bizony válaszol.

Sokszor, és érthetően válaszol.

Nem kell hinni benne, és akkor is válaszol.

Nem kell alázattal fordulni felé, mert így is válaszol.

Ma már sok helyen használják - és MINDIG működik.

Istenről ugyanezeket el lehet mondani?

"Csakhogy az evolúció az bizony válaszol."

Igen ám, de nem mindegy, mit kérdezel.

Ki vagyok én? Honnan jön az ihlet ? Mi az intuíció? és még nagyon sok ontológiai és gnoszeológiai kérdés.

Amire a vallások és a nagy ihletett műalkotások adnak választ. Bach. Rilke. Weöres.

Amit szintén nem kell elhinni, nem kell elfogadni.

Mert a lényeg a kérdés volt. A felismerés, a műalkotások befogadása a katartikus.

A hit a tudás hiánya.

Ha valamit már tudunk, akkor ott felesleges a hit.

A világ pedig nem aszerint működik, hogy mit remélünk tőle.

A vallások pedig arra épülnek, hogy valaki hitt valamiben, azt leírta és ezt veszik most készpénznek.

Miért nem tudnak a hitetlenek különbséget tenni a tudomány és a vallás /művészetek közt?

A fizika fizikai kérdéseket tesz fel és fizikai magyarázatokat ad. A metafizika metafizikai kérdéseket tesz fel és keresi - nem "elfogadja birkamód, azt amit más leírt, hanem KERESI a választ, a metafizikai választ.

Mi az ember? - a fizika a fizikai testet tudja leírni. Nem is az a dolga, hogy ennek a kérdésnek a metafizikai teljességét közelítse meg. József Attila azt közelíti verseiben:

"Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!"