Jehova tanúi, milyen ellenvetésekkel cáfolnátok meg, hogy agy mosottak vagytok, a szervezetetek által programozott robotok?

"A Tanúk SOHA, az 1972-es folyóirataikban sem állították, hogy Istentől közvetlenül ihletett emberek, vagy próféták lennének, úgy, mint pl. a Bibliaírók."

Akkor nézzük meg pontosabban. Az Őrtorony 1972 április 1-i oldaláról a 197. oldalról idézek magyar fordításban:

"Tehát van Jehovának prófétája, hogy segítse őket, figyelmeztesse őket a veszélyekre, és kijelentse az eljövendő dolgokat?..."

Jól figyeld meg, hogy mit írnak a magazinban. Nem azt mondja, hogy önjelölt prófétákról fog beszélni, akik tevékenykednek a világban, azt sem mondják, hogy a próféta itt lelki értelemben szerepel, de még csak azt sem, hogy más vallás prófétáiról. A magazin kifejezetten "Jehova prófétájáról" tesz említést, akiknek a következő feladatai vannak:

-Segítségnyújtás

-Figyelmeztetés az eljövendő veszélyre

-Kijelenteni az eljövendő dolgokat

Vesd össze ezeket a kijelentéseket a (2Kir 19,1-5; Jer 1,14; 2Kir 20,16-17). A bibliai prófétáktól gyakran kért a nép segítséget, ők voltak azok akik figyelmeztették a népet az eljövendő veszélyekre, és akiken keresztül Isten megjelentetett különböző jövőbeli eseményeket, következésképp jövendöltek. Az Őrtorony magazin szerinti "Jehova prófétája" is ugyanezekkel az ismertetőjegyekkel rendelkezik. A "bibliaírókat" meg nem tudom, hogy kevered ide. Nem minden próféta írt könyvet (pl Elizeus, Illés sem), sőt a történetkritika szerint a próféták nevével ellátott könyveket sem ők írták, hanem összegyűjtötték a beszédüket, amelyeket később egy könyvben véglegesítettek, és úgy keletkeztek a prófétai könyvek. (bár én ezt a nézetet nem osztom). Visszatérve azonban rátok, nézzük csak meg, hogy a magazinotok kikről beszél. Hivatkozás ismét a 197. oldalról:

"Ezekre a kérdésekre határozott igennel kell válaszoljunk. Ki ez a próféta?... Ez a „próféta” nem egy ember, hanem férfiak és nők testülete. Eleinte az a kis csoport volt, akik Jézus Krisztus nyomdokain haladtak, annak idején úgy ismerték őket, mint a Nemzetközi Biblia Kutatók (International Bible Students). Ma úgy ismerik őket, mint Jehova keresztény Tanúi (Jehovah’s Christian Witnesses)."

Mindenki számára egyértelmű, hogy a magazin mit akar mondani. Ezek után ezt így foglalhatjuk össze:

1. Jehova Tanúi prófétának tartják magukat. Nem is egyszerűen "prófétáknak", hanem "Jehova prófétájának", akiknek a "szolgálata" ugyanazokat a jellegzetességeket (figyelmeztetés, jövendölés) foglalja magában mint ami a bibliai próféták feladata volt.

2. Ennek értelmében Jehova Tanúi hamis próféták, a szervezet számláján ugyanis nagyon sok meghiúsult prófécia van (hamis próféciák az űrutazásról, feltámadásról, számtalan idői kijelentések stb.), mert nem törődtek Jézus Krisztus azon kijelentésével amit a mennybemenetele előtt mondott, hogy "Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett."(Ap.Csel 1,7)

3. Éppenséggel Jehova Tanúi azok, akik nem ismerik a Bibliát, - ami számukra az újvilág fordítás nagyrészt - csak a Bibliának egy értelmezését, amit a vezetőik kreáltak nagyrészt az ariánus tanítások alapján. Az 1-2. századi kereszténység ugyanis nem így értelmezte a Bibliát, ezt dokumentumok bizonyítják.

Inkorrekt módszerrel manipulálsz, és ez így van, ha fejre állsz, akkor is! Kiragadtál a teljes szövegösszefüggésből egy LAIKUSNAK (amilyen a bizonyítékok alapján te is vagy) félreérthető szöveget.

Én ezt írtam, de az Őrtorony és Jehova Tanúi, valamint a Nemzetközi Bibliakutatók mindig is UGYANEZT mondták és írták:

"A Tanúk SOHA, az 1972-es folyóirataikban sem állították, hogy Istentől közvetlenül ihletett emberek, vagy próféták lennének, úgy, mint pl. a Bibliaírók."

Ha hiszed, ha nem, nagyon átvágták az fejed ezzel a hazugsággal is Jehova Tanúiról. :-) Csak persze tudni kéne, hogy a Biblia mit is ír a prófétákról és a profetikus viselkedésről. Vajon minden esetben Istentől KÖZVETLENÜL ihletett emberek kijelentéseit érti alatta? :-)

"A "bibliaírókat" meg nem tudom, hogy kevered ide. Nem minden próféta írt könyvet (pl Elizeus, Illés sem)"

A bibliaírókat az Istentől ihletettség miatt hoztam példának, de egyébként nem csak ők, hanem más hűséges első sz-i keresztények is "próféták" voltak, még ha nem is feltétlenül közvetlenül ihletett formában. Tehát hogy értsd: a bibliai írói, akik Istentől szó szerint ihletettek voltak a Biblia megírásában, nem (feltétlenül) voltak ihletettek abban, amikor később másoknak tanúskodtak (prófétáltak) a Bibliában leírt jövőről (természetesen ugyanez igaz azokra is, akik sohasem voltak ihletett bibliaírók, csak egyszerű keresztény tanítványok)!

A Bibliában Pál apostol egyértelműen kijelenti, amit neked is alapul kellene venned, mert mi is alapnak tartunk:

(Héberek 1:1-2) "Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által, ezeknek a napoknak a végén egy Fiú által szólt hozzánk, akit kinevezett mindenek örökösévé, s aki által a világrendszereket is alkotta."

Tehát ha tudnád, hogy mit tartunk többek között e vers fényében követendőnek, akkor eszedbe sem jutna ilyen badarságokat irkálni rólunk!!!

"Mindenki számára egyértelmű, hogy a magazin mit akar mondani."

Egy frászt egyértelmű nektek, már bocsi. :-) Attól, hogy te "egyértelműnek" veszed, még mindig csak kiragadsz és ELLENTMONDASZ sok más helyen az irodalmainkban leírt ténynek! Azt kellene összevetned egymással, hogy miből van ez az ellentmondás. Vagy nem tudsz ilyen ellentmondásról? Akkor kutass alaposabban, de mindenképpen a te sarad, ha nem ismered a tényeket, és mégis ilyen alaptalan hazugságokat terjesztesz rólunk, de ezt is mondtam már.

"mert nem törődtek Jézus Krisztus azon kijelentésével amit a mennybemenetele előtt mondott, hogy "Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett."(Ap.Csel 1,7)"

Kérdésem: Jehova MINDEN dátumot és időszakot (mint pl. az 'utolsó napok' felismerhetőségét) a maga hatalmába helyezett a Biblia szerint, vagy csak azokról van itt szó, amelyeket meg tart magának és nem tár fel előre, pl. Armageddon idejét??

@24%-os válaszoló!

"Inkorrekt módszerrel manipulálsz, és ez így van, ha fejre állsz, akkor is! "

Szó sincs itt manipulálásról, ezt csak a Tanúk állítják. Mégpedig azért, mert feltétel nélkül bízol a szervezetedben, és már mindenre gyanúsan nézel, ami ellentmond annak az oktatásnak, amiben részesültél. A Jehova Tanúi hitvallását nagyon egyszerűen összefoglalja az alábbi Őrtorony-kiadvány, ennél jobban senki sem tudná megfogalmazni:

"Vesd hitedet egy győzedelmes szervezetbe!"(Őrtorony , 1979. március 1., 1.o., angolban)

Egyébként itt a teljes Őrtorony cikk eredetiben, - ennek a magyar fordításából idéztem, amikor rámutattam, hogy prófétáknak tartjátok magatokat - tessék:

[link]

"Csak persze tudni kéne, hogy a Biblia mit is ír a prófétákról és a profetikus viselkedésről."

Ezzel magam is egyetértek, a kérdés azonban az, hogy te vajon tudod-e. Egy alapos vizsgálat nyilvánvalóvá teszi, hogy te az Őrtorony bibliamagyarázatát akarod elfogadtatni itt a fórumon. Lássuk csak, hogy hogy is van ez vallójában

1. A történelem nem támasztja alá azt, az Őrtorony tanítását, hogy "más hűséges első sz-i keresztények is "próféták" voltak,". Az ókori keresztény egyházból több dokumentum is ránk maradt, amelyeknek segítségével világossá válik, hogy az óegyházban hogyan viszonyultak a Bibliához, és hogyan értelmezték. A történelem nem ismer olyan 1. századból fennmaradt írást, ami arról tanúskodna, hogy a keresztények valamilyen formában "prófétának" tartották volna magukat. Szent Iréneusz, aki feljegyezte Polikárpról, hogy őt az apostolok tanították, és beszélt még olyan emberekkel, aki látták Krisztust, nem beszél arról, hogy Polikárp valamilyen értelemben prófétai szolgálatot végzett volna, vagy a hittestvéreit annak tartotta volna. Az korai egyház dokumentációja tehát mélyen hallgat erről a "prófétai" értelmezésről. Ez az egész csak az Őrtorony értelmezése, amit próbál dokumentumok híján rámagyarázni az ókori keresztény egyház hitére.

2. Sem a Biblia, sem pedig az ókori keresztény egyház nem tanított arról, - egy fecni sincs erről a tanításról az 1-3. századból - amiről az Őrtorony, hogy léteztek próféták "még ha nem is feltétlenül közvetlenül ihletett formában." A Biblia arról tanít, hogyha valaki prófétának mondja magát, az vagy igaz próféta, vagy hamis, és pont (Jer 28. fej). Aki pedig próféta volt, az mind ihletett volt (1Pét 2,21). A (Zsid 1,1-2)-re való hivatkozásod szintén helytelen. Az RÚF 2014 fordításban, amely áprilisban jelent meg, nem "ősatyákról" van szó, hanem "atyákról". (Károli is így fordítja). Az ősatyák idejében nem is létezett prófétizmus. Azokról az atyákról van szó, akikhez Isten már szólt a próféták által (Neh 1,6-8)

3. Állítod, hogy "Egy frászt egyértelmű nektek, már bocsi. :-)". Fogalmazzunk úgy, hogy csak nektek nem egyértelmű. Az Egyháztörténelem 2000 éves időszakából csak ti vagytok azok, akik annyi beteljesületlen jóslatot hirdettetek az embereknek. Mert akik tévedtek is, azok beismerték a hibájukat, és tanultak belőle, ez így elfogadható, hiszen tévedni emberi dolog. Ti azonban újra és újra időpontokat határoztatok meg, és felizgattátok az embereket a világvége jóslataitokkal. Soroljak még egy párat? Íme:

"A 6.000 ÉVES EMBERI TÖRTÉNELEM PRÓFÉCIÁI

Az Ádámtól számított 6.000 év 1872-ben ért véget. (Daily Heavenly Manna, borító belső oldala).

Az emberi történelem 6.000 éve 1873-ban ért véget. (The Time is at Hand, 33. oldal)

Az emberi történelem 6.000 éve 1972-ben ért véget. (The Truth Shall Make You Free, 152. oldal, 1943-as kiadás).

Az emberi történelem 6.000 éve 1975-ben ért véget. (Ébredjetek!, 1968. október 8., 15. oldal).

Ne akard, hogy tovább soroljam, mert nem jutnék a végére. A kérdésedre pedig a válasz: Először is Isten neve nem Jehova, az egy téves olvasat. Az (Ap.Csel 1,6)-ban a tanítványok a messiási királyság felállításának idejéről kérdeznek. A 7. versben erre mondja Jézus, hogy "nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.". Tehát ez a kifejezés arra vonatkozik a történelem lezárulása és a messiási országnak a felállításának az idejével a tanítványok ne foglalkozzanak. Azonban ne tereld el a témát.

Jehova Tanúi az 1972-es Őrtoronyban (fent linkeltem a teljes cikket eredeti, angol nyelven) olyan prófétáknak tartják magukat, akik Istennek (vagy ahogy ti nevezitek tévesen, "Jehovának") olyan prófétái, akiknek KIJELENTI a jövőt. Ez máris megmagyarázza, hogy mi volt ez a mániákus hullám nálatok, hogy évente határoztatok meg újabb és újabb jóslatokat. Ezek a jóslatok azonban beteljesületlenek maradtak. Következésképp tehát hamis próféták vagytok.

""Vesd hitedet egy győzedelmes szervezetbe!"(Őrtorony , 1979. március 1., 1.o., angolban)"

Már megint kiragadtál és manipulálsz! Nem veszd észre, vagy szándékosan nem is akarod észre venni?! Vajon az elsző sz.-i keresztények nem hittek Isten egységes földi szervezetének igazságában és létjogosultságában? Ha nem a válaszod, akkor kicsit alaposabban olvasd el a Keresztény Görög Iratokat.

Ámós, a próféták egyike, a következő hasonlattal élt: „Oroszlán ordított — ki ne félne? A legfőbb Úr, Jehova szólt — ki ne prófétálna?” (Ámós 3:3–8). Ha magát Jehovát hallanád szólni, nem cselekednél-e Ámóshoz hasonlóan?

„De én nem vagyok próféta!” — vetheted közbe. Talán alkalmatlannak érzed magad a feladatra, mert nem kaptál prófétai képzést. De gondolj csak Ámósra. Amikor Amácija, a borjúimádó pap rá akart ijeszteni, ezt mondta neki: „Nem voltam én próféta, még csak prófétának fia sem, hanem pásztor voltam, és a szikomorfa fügéjének szedegetője” (Ámós 7:14). Noha Ámós egyszerű családból származott, kész volt teljesíteni a megbízását Jehova prófétájaként. Te hogyan állsz ezzel? Megértetted, hogy olyan feladatot kaptál, amely bizonyos szempontokból hasonlít a 12 próféta feladatához?

Csakugyan a prófétákéhoz hasonló munkát végeznél, ha tennéd Isten akaratát? Abban az értelemben talán nem hallottad ordítani az oroszlánt, hogy közvetlenül ihletést kaptál volna Jehovától. Hallottad, vagy hallanod kellett volna viszont Szavából, a Bibliából a közelgő napjáról szóló sürgős üzenetet. A „próféta” és a „prófétai” szónak több jelentése is van. Noha nem vagy próféta abban az értelemben, mint Ámós és a többi ókori próféta volt, mégis a jövőről beszélsz. Hogyan? Elmondhatod másoknak a prófétai üzeneteket, melyeket a Szentírás lapjain tanulmányozol, beleértve a 12 próféta üzeneteit is. Most éppen ennek lenne itt az ideje.

Nézzünk meg egy másik szempontot! Jehova Isten egy olyan időről beszélt Jóel prófétának, amikor bizonyos értelemben mindenfajta ember prófétálni fog. „Azután kitöltöm az én szellememet mindenfajta testre, és fiaitok meg leányaitok prófétálni fognak. Véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak” (Jóel 2:28–32). Péter apostol i. sz. 33 pünkösdjén arra alkalmazta ezt a részt, hogy a szent szellem kitöltetett azokra, akik egybegyűltek egy jeruzsálemi felső helyiségben, és akik ennek hatására prédikálni kezdtek „Isten nagyszerű dolgairól” (Cselekedetek 1:12–14; 2:1–4, 11, 14–21). Gondoljunk most a mi időnkre. Jóel próféciájának nagyobb beteljesedése a XX. század eleje óta tart. A szellemmel felkent keresztények — férfiak és nők, idősek és fiatalok — „prófétálni” kezdtek, azaz hirdették ’Isten nagyszerű dolgait’, köztük az égben létrejött Királyság jó hírét is.

Miről beszélek? A Bibliáról, én még mindig a Bibliáról beszélek, és te? :-)

De kicsit pontosítsunk. Azt írtam az imént, hogy a „próféta” és a „prófétai” szónak több jelentése is van a Bibliában. Mire gondolok?

Érdemes megvizsgálni a „próféta” és a „prófétai” kifejezéseket. Ezekről a szavakról sokaknak talán a jövendölés jut eszükbe. Szerintük próféta az, aki előre megmondja a jövőt, néha talán rejtélyes szavakkal, melyeket többféleképpen is lehet értelmezni. Ez az elképzelés hatással van arra, ahogyan némelyek pl. a bibliai 12 "prófétai" könyvet látják.

Tagadhatatlan, hogy az ember e 12 könyvet olvasva hamar rájön, hogy jó néhány jövendölést tartalmaznak, egyebek között Jehova nagy napjának eljöveteléről. Ez összhangban van a „próféta” szó alapjelentésével. Prófétának nevezték azt, aki meghitt kapcsolatban volt Istennel, és gyakran az volt a szerepe, hogy feltárja, mi történik majd a jövőben. Énókkal kezdve sok bibliai próféta csakugyan jövendölt később bekövetkező eseményekről (1Sámuel 3:1, 11–14; 1Királyok 17:1; Jeremiás 23:18; Cselekedetek 3:18; Júdás 14, 15).

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy Jehova prófétáinak nem csupán az volt a feladatuk, hogy Istentől származó jövendöléseket mondjanak el. Isten gyakorta a szószólóiként használta fel őket, hogy közöljék másokkal az akaratát. Ábrahámról, Izsákról és Jákobról például nem gondolnánk, hogy megmondták előre a jövőt, a Zsoltárok 105:9–15 mégis prófétának nevezi őket. Alkalmanként azzal bízta meg őket Isten, hogy jelentsenek ki valamit a jövőről, mondjuk akkor, amikor Jákob megáldotta a fiait. Ám ezek a patriarchák abban az értelemben is próféták voltak, hogy elmondták családjuknak, amit Jehovától megtudtak a szándékában betöltött szerepükről (1Mózes 20:7; 49:1–28). A Bibliában használt „próféta” kifejezés újabb jelentésárnyalatára világít rá az, hogy Áron Mózes prófétájaként szolgált. Azáltal töltött be prófétai szerepet, hogy Mózes szószólója, vagyis ’szája’ volt (2Mózes 4:16; 7:1, 2; Lukács 1:17, 76).

Ejtsünk szót Sámuel és Nátán prófétáról is (2Sámuel 12:25; Cselekedetek 3:24; 13:20). Jehova mindkettőjük által kinyilatkoztatott jövőbeli eseményeket, de más módokon is felhasználta őket mint prófétákat. Sámuel prófétaként arra intette az izraelitákat, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, és térjenek vissza a tiszta imádathoz. Ezenkívül kihirdette Isten ítéletét, melyet Saul királyra mondott ki, és amelyből megtudhatjuk, hogy Jehova szemében többet ér az engedelmesség, mint a kézzelfogható áldozatok. Igen, Sámuel prófétai mivolta abban is megnyilvánult, hogy tudatta másokkal, mi a helyes Isten szerint (1Sámuel 7:3, 4; 15:22). Nátán próféta megjövendölte, hogy Salamon építi meg a templomot, és a királysága szilárd lesz (2Sámuel 7:2, 11–16). De akkor is prófétaként cselekedett, amikor leleplezte Dávid Betsabéval és Uriással kapcsolatos bűnét. Kiben ne hagyott volna nyomot az, ahogyan Nátán napvilágra hozta Dávid házasságtörő tettét? Szemléltetése egy gazdag emberről szólt, aki elvette egy szegény ember egyetlen szeretett báránykáját. Nátán az Isten szentélyénél folytatott igaz imádat megszervezésében is részt vett (2Sámuel 12:1–7; 2Krónikák 29:25).

Tehát amikor ma Isten hű szolgái az Ő szent szelleme segítségével (a Bibliában leírtak VEZETÉSÉVEL) tanítványképző munkát végeznek, akkor bizonyos értelemben "prófétai" tevékenységet folytatnak. Ez nincs ellentétben az Írásokkal, sőt! És ez nem jelenti azt, hogy ma egy igaz kereszténynek is szó szerint ihletettnek kellene lennie, hiszen idéztem a Héberek 1:1, 2-es verseit, igaz? Ma a Biblia alapján vezet minket Jehova, amiben leíratta Jézus ránk vonatkozó minden fontos tanítását és útmutatóját is.

Tehát bizonyítható, hogy a három pontod hemzseg a tévedésektől és a ferdítésektől.

A korábbi pontatlanságokról csak éppen a MIÉRTEK hiányoznak. Ne akard letagadni, hogy elsőrendű manipulatív módszer azzal besározni és hiteltelenné tenni valakit, hogy felsorolom a korábbi, hosszú idő alatti tévedéseit, és teljességgel figyelmen kívül hagyom a miérteket! Csakis az első hallásra és egyoldalúan előadva "negatív" dolgokról beszélsz, de szóba sem hozod azt, hogy mi, miért történt. Ezt nevezed te korrekt viselkedésnek??? Ennek köze sincs a tisztességhez, már megbocsáss!

"A (Zsid 1,1-2)-re való hivatkozásod szintén helytelen. Az RÚF 2014 fordításban, amely áprilisban jelent meg, nem "ősatyákról" van szó, hanem "atyákról". (Károli is így fordítja)."

Az Egyszerű fordítás "őseinket" ír, és Budai G. szintén "ősatyákat". De mint kiderült jelentősége sincs eme vádnak.

"Tehát ez a kifejezés arra vonatkozik a történelem lezárulása és a messiási országnak a felállításának az idejével a tanítványok ne foglalkozzanak."

Jézus apostolai időpontra összpontosító kérdéseket tettek fel neki közvetlenül a halála előtt és a feltámadása után (Máté 24:3; Cselekedetek 1:6). Válaszában Jézus azonban nem adott lehetőséget dátumok számítgatására. Az egyik alkalommal összetett jelet adott nekik, a másik alkalommal pedig ezt mondta: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat (időszakokat), melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett” (Cselekedetek 1:7).

Bár Jézus egyetlen-nemzett Fia Jehovának, ő sem tudta mindig, milyen időtervet állít fel Atyja az eseményekre nézve. Jézus az utolsó napokról szóló próféciájában alázatosan elismerte: „ Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24:36, Újfordítású revideált Biblia).

"Idő" és "időszak": Erről a két eredeti szóról W. E. Vine elmondja: „ A Cselekedetek 1:7-ben azt olvashatjuk, hogy »az Atya a maga hatalmába helyezte« az időket (chronosz), az időtartam hosszúságát is, és az időszakokat (kairosz) vagy korszakokat is, amelyeket bizonyos események jellemeznek.”

Jehova több mint négy évszázaddal előre pontosan meghatározta, melyik évben fogja megalázni az egyiptomi világhatalom királyát, és mikor fogja kiszabadítani Ábrahám leszármazottjait a rabszolgaságból. Isten feltárva szándékát Ábrahámnak, megígérte: „Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal” (1Mózes 15:13, 14). István erre a 400 éves időtartamra utalt, amikor felidézte Izráel történelmét a Szanhedrin előtt, és kijelentette: „Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban, mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet” (Cselekedetek 7:6, 17, 18).

Jehova meghatározta a pontos idejét annak, hogy mikor jöjjön el a földre Messiásként az egyetlen-nemzett Fia. Pál ezt írta: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett” (Galátzia 4:4). Ezáltal beteljesedett Isten ígérete, hogy küld egy Magot — ’Silót, akinek a népek engednek’ (1Mózes 3:15; 49:10).

Isten prófétái, sőt még az angyalok is, virrasztva várták szüntelenül az „időszakot”, mikor jelenik meg a Messiás a földön, és mikor válik lehetővé a megmentés a bűnös emberiségnek. Ezt mondta Péter: „Ezt a megmentést illetően szorgalmasan tudakozódtak és gondosan kutattak a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről prófétáltak. Egyre csak azt vizsgálták, hogy mely sajátos időszakra, illetve miféle időszakra mutat a bennük levő szellem Krisztusra nézve, amikor az előre tanúságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségekről . . . Ezek azok a dolgok, amelyekbe angyalok kívánnak betekinteni” (1Péter 1:1–5, 10–12, NW ).

Jehova a rendíthetetlen hitű prófétája, Dániel által adott egy próféciát, amelyben a „hetven hétről” van szó. Ez a prófécia tette lehetővé, hogy az első századi zsidók tudják, közel a megígért Messiás megjelenése. A próféciában ez is benne volt: „ A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van” (Dániel 9:24, 25). A zsidó, katolikus és protestáns tudósok általában egyetértenek abban, hogy az itt említett ’hetek’ évhetet jelentenek. A Dániel 9:25-ben szereplő 69 „hét” (483 év) i. e. 455-ben kezdődött, amikor a perzsa Artaxerxes király felhatalmazta Nehémiást, hogy ’építsék meg újra Jeruzsálemet’ (Nehémiás 2:1–8). A 69 „hét” 483 évvel később, i. sz. 29-ben ért véget, amikor Jézus megkeresztelkedett, felkenetett szent szellemmel, s így Messiás, vagyis Krisztus lett (Máté 3:13–17).

Kérdéses, hogy vajon tudták-e pontosan az első századi zsidók, mikor kezdődött a 483 év. Mégis amikor Keresztelő János megkezdte szolgálatát, „a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus” (Lukács 3:15). Némelyik bibliatudós ezt a várakozást Dániel próféciájával kapcsolja össze. Ennek a versnek a magyarázataként Matthew Henry ezt írta: „Itt ez a vers azt mondja el nekünk . . ., hogy miként jutott eszébe a népnek János szolgálatáról és kereszteléséről a Messiás, és az a gondolat, hogy már nagyon közel van . . . Ekkor telt le Dániel hetven hete.” Egy francia nyelvű bibliai kézikönyv kijelenti: „ Az emberek tudták, hogy a végéhez közeledett a Dániel által meghatározott hetven évhét; senki sem lepődött meg, amikor Keresztelő János bejelentette, hogy Isten királysága elközeledett” (Vigouroux, Bacuez és Brassac: Manuel Biblique). Abba Hillel Silver zsidó tudós azt írta, hogy az akkori „népszerű időszámítás” alapján „a Messiást körülbelül az i. sz. első század második negyedére várták”.

Tehát biblikusan nem szokatlan egy-egy prófétailag megjövendölt eseménynek vagy korszaknak a pontosabb kutatása és figyelése.

Jehova mindig is akaratának világosabb megértésére vezette népét (Zsolt 43:3). A következőképpen szemléltethetjük, hogyan vezette őket: Ha valaki hosszú időn át egy sötét szobában volt, nem az-e a legjobb számára, ha fokról fokra teszik ki a fénynek? Jehova hasonló módon tette ki népét az igazság fényének; fokozatosan haladva világosította fel őket. (Vö. János 16:12, 13.) Úgy történt, ahogyan a példabeszéd mondja: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld 4:18).

Jehova bánásmódja a bibliai időkben az ő választott szolgáival megerősíti, hogy akaratának és szándékának világos megértése gyakran fokról fokra jön. Így Ábrahám nem értette teljesen, hogyan valósul majd meg Jehova szándéka a „magra” vonatkozóan (1Móz 12:1–3, 7; 15:2–4; vö. Zsidók 11:8). Dániel nem fogta fel azoknak a próféciáknak a végső kimenetelét, amelyeket feljegyzett (Dán 12:8, 9). Jézus, amikor a földön volt, elismerte, hogy nem tudja sem azt a napot, sem azt az órát, amikor a dolgok jelenlegi rendszere véget ér (Máté 24:36). Az apostolok először nem értették meg, hogy Jézus Királysága égi lesz, nem jön létre az első században, és még nem zsidók is örökölhetik azt (Luk 19:11; Csel 1:6, 7; 10:9–16, 34, 35; 2Tim 4:18; Jel 5:9, 10).

Az első századi keresztények még a felkenetésük után is hamis reményeket tápláltak (2Thessalonika 2:1, 2). De ahelyett, hogy elkeseredetten elhagyták volna hitüket, alázatosan elfogadták a helyreigazítást. Isten szent szellemének erejével felruházva, örömmel fogadták el azt a megbízást, hogy tanúskodjanak és ’tanítványokká tegyenek minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8; Kolossé 1:23).

Nem kell meglepődnünk azon, hogy Jehova a modern időkben is gyakran folyamatosan előrehaladó szervezetként vezette a népét, fokról fokra világosítva fel őket a bibliai igazságokról. Nem maga az igazság az, ami változik. Az igazság igazság marad. Jehovának a Bibliában körvonalazott akarata és szándéka állandó marad (És 46:10). Ám ezeknek az igazságoknak a megértése fokozatosan lesz egyre világosabb számunkra „a maga idejében”, a Jehovának megfelelő időben (Máté 24:45; vö. Dániel 12:4, 9). Időnként azonban emberi tévedés vagy túlbuzgóság miatt nézőpontjuk kiigazításra szorulhat.

Például különböző időkben Jehova Tanúinak modernkori történelmében, Jehova szuverenitásának igazolása iránti buzgóságuk és lelkesedésük idő előtti várakozásokhoz vezetett azzal kapcsolatban, hogy mikor jön el a dolgok sátáni gonosz rendszerének a vége (Ez 38:21–23). Jehova azonban nem nyilatkoztatta ki előre a pontos időt (Csel 1:7). Tehát Jehova népének ki kellett igazítania nézeteit ebben a kérdésben.

Az ilyen nézőpontbeli kiigazítások nem jelentik azt, hogy Isten szándéka megváltozott. Azt sem sugallják, hogy e rendszer vége szükségképpen a távoli jövőre tehető. Épp ellenkezőleg, a „(világ)korszak (aion) bevégződésével” kapcsolatos bibliai próféciák beteljesedése megerősíti a vég közelségét (Máté 24:3, Vi). Nos, vajon az a tény, hogy Jehova Tanúinak volt néhány idő előtti várakozása, azt jelentené, hogy nem Isten vezeti őket? Csak annyira, amennyire a tanítványok kérdése a Királyság napjaikban küszöbön álló voltáról jelentette volna azt, hogy nem Isten választotta ki és vezette őket (Csel 1:6; vö. Cselekedetek 2:47; 6:7).

Miért annyira biztosak benne Jehova Tanúi, hogy az ő vallásuk az igaz? Mert elhiszik és elfogadják azt, amit a Biblia mond az igaz imádók azonosító jegyeiről. Modernkori történelmük megmutatja, hogy nemcsak mint egyének, hanem mint szervezet is megfelelnek a követelményeknek: lojálisan kiállnak a Biblia mint Isten szent, Igazság-Szava mellett (Ján 17:17); teljesen távol tartják magukat a világ ügyeitől (Jak 1:27; 4:4); tanúskodnak az isteni névről, amely Jehova, és Isten Királyságát hirdetik mint az emberek egyedüli reménységét (Máté 6:9; 24:14; Ján 17:26); valamint őszintén szeretik egymást (Ján 13:34, 35).

Az Őrtorony 1997. szeptember 1-jei száma a 22. oldalon kijelentette: „Jehova Tanúi vágyódnak arra, hogy megtudják, mikor jön el Jehova napja. Vágyódásukban időnként megpróbálták kiszámítani, mikor is jöhet el. De ezáltal, akárcsak Jézus korai tanítványai, elmulasztották megfogadni Mesterük intését: ’nem tudjuk, mikor jő el az az idő’ (Márk 13:32, 33). A csúfolkodók kigúnyolták a hűséges keresztényeket idő előtti reményeik miatt (2Péter 3:3, 4). De amint Péter is megerősíti, Jehova napja el fog jönni, az Ő időterve szerint.”

Ti pontosan ezt teszitek! Folyamatosan gúnyoljátok Jehova Tanúit, mert évtizedekkel ezelőtt tévedtek (viszont kijavították a hibájukat), de közben ti ma is sok Írásellenes tanban hisztek.

Az igazság az, hogy teljes bizonysággal senki sem tudja ma, hogyan ejtették ki erediteleg Istennek a nevét. Miért nem? Azért, mert a Bibliát eredetileg héber nyelven írták, és az eredeti írásban az írók csak mássalhangzókat írtak, magánhangzókat nem. Az ihletett írók is ennek megfelelően jártak el az isteni név leírásakor, vagyis csak mássalhangzókat írtak.

Amíg az ősi hébert mindenki beszélte, semmi próbléma nem volt. Az izraeliták ismerték és megszokták a név kiejtését, és amikor írott formában látták a nevet, gondolkodás nélkül beiktatták a megfelelő magánhangzókat (mint például magyarul is tudjuk, hogy az „stb.” „satöbbi”; vagy „krt.” „körút” értelmet jelent).

Időközben két dolog is történt, ami változtat ezen a helyzeten. Az egyik: a zsidók között elterjedt egy babonás félelem, hogy nem szabad hangosan kimondaniuk Isten nevét; így, amikor a Biblia olvasásakor e névhez érkeztek, a név helyett Adonáj-t ejtettek (jelentése: „Szuverén Úr”). És ahogy az idő telt, az ősi héber nyelv is megszűnt élő nyelv, a mindennapi beszélgetés nyelve lenni, s ennek következtében az isteni név eredeti héber kiejtése elfelejtődött.

Időszámításunk első ezredének második felében zsidó tudósok bevezettek egy jelrendszert, s ettől kezdve kitették vagy jelölték a hiányzó magánhangzókat, és ezeket a mássalhangzók köré írták a héber Bibliában. Így kívánták biztosítani, hogy a héber nyelv kiejtése összességében el ne vesszen. Most már mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók be vannak jelölve, s ezeknek akkori kiejtése fennmaradt számunkra.

Amikor Isten nevéhez érkeztek, ahelyett, hogy az odavaló magánhangzó jelt írták volna köré, legtöbb esetben más magánhangzó jelt tettek ki, hogy az olvasót emlékeztessék arra, hogy itt Adonáj-t kell ejteniük. Ettől kezdve az isteni név elfogadott kiejtése Jehuah, illetve Jehovah lett. Ebben az isteni névben az eredeti nyelven írt név lényeges elemei mind megtalálhatók.