Az ateisták hisznek valamilyen halál utáni létezésben?

Engem, addig aggaszt, amíg fel nem nevelek, egy egészséges családot. Szeretnék én is, teljes körű életet élni, látni az unokákat és boldogan itt hagyni a Földet, vagyis az életet. Igen, az életben, sokkal fontosabb dolgok vannak, minthogy higgyek a Mennyország/Pokol létezésében.

A reinkarnáció, meg minek: keressem meg ugyanazokat a személyeket, akik korábban velem voltak? Más a testük, más a személyiségük, stb... . Nem hinném, hogy újra látni szeretnének engem. Az élet, mindig újul. Ma már, egy iskolatársammal sem tartom a kapcsolatot. Olykor - olykor, ha találkozunk, akkor oké, de sosem voltam ennek híve, hogy újra találkoznék valakivel.

Volt akit, a 90'-es években ismertem. FB-n, egy kicsit beszélgettünk, de valamiért, nem volt az igazi. Nem sokkal később, meg is szakítottam vele a kapcsolatot.

Ha létezik a lélekvándorlás és megtalálnám a korábbi feleségemet, akkor sem hinném, hogy újra összejönnék vele. Valamiért, nem lenne ugyanaz a kapcsolat. Ilyen az élet rendje: változunk, semmi sem olyant, mint régen.

Értem már, vagyis valami igazságszolgáltatás volna ez.

Nézzük csak: rabszolgatartás, az rossz dolog, de régen, valahogy normális volt az.

Megölni egy embert: rossz dolog, de egy tömeggyilkost is? Főleg akkor, ha csak így előzhetjük meg, a következő akcióját?

Társadalmi normák, illetve nézőpont kérdése a jó és a rossz dolog. Ha valakit úgy nevelnek fel, olyan körülmények között nőtt fel, hogy rabolni nem bűn, akkor most mi van? Az illető szempontjából, ez rossz?

Más emberek, egy légynek sem tudnak ártani, mások meg, szemrebbenés nélkül tesznek tönkre embereket. Az ember, nem a reinkarnációban keresné a megoldást, hanem inkább másban.

El lehetne mélyebben vitatkozni erről, én, csak a felszínét kapartam ennek, de remélem, ebből is látszik, hogy minek ítélem meg a reinkarnációt.

Ha valaki hisz benne: legyen. Nem fogom és nem is akarom kitéríteni a hitéből (úgysem ez a célom vele).

A reinkarnációt azért én érdekesnek találom.

Mit akar az ember, ha véges az élete? Természetesen meghosszabbítani azt, akár a végtelenségig. (mi ateisták persze nem törekedünk,ezért különböző okok miatt)

Mit akar az ember, ha örökkévaló az élete?

Nah itt régen olvastam egy Drakula történetet...annyiban fűződik ide, hogy egy örök életű lény, akinek akármikor meglehetett volna bármi (pénz, nők, stb.) az már nem is kívánta ezeket. Egy valamit akart elérni, márpedig a halált. Mert ugye...az embernek az kell, amije nincs, vagy csak kevés van belőle...legyen az halál, élet, pénz, siker és még a kudarc is, de abba nem megyek bele.

A reinkarnáció viszont, valahol mindegyiket kívánatossá teszi. A világi értékeket kevésbé, de még azokat is. És most ugye jön a filozófiai kérdés, hogy ennek is mi értelme?

Én pont azt nem tudnám elfogadni, ha lenne valami a halál után.

Nem bírnék ki még pluszba egy örökkévalóságot azokkal az emberekkel, akiket megismertem az életben (rokonok, ismerősök egyaránt), igazi kínszenvedés lenne...erre csak rátenne egy lapáttal, ha netán véletlenül a legjobb ismerőseim pont másik helyre kerülnének, mint én.

A reinkarnációban is van egy ilyen faktor...szerintem ha még leélek 60 évet pont elegem lesz az életből és az emberekből annyira, hogy herótom legyen a reinkarnációtól is :D Csak hát az meg értelmetlen is pluszba. Ha totál semmi nem rémlik az előző életemből (annyira, hogy még az is kérdéses, volt-e előző életem), akkor aztán hajamra kenhetem a nirvánát.

Az igazságszolgáltatásos részét én szintén értelmetlennek tartom. Egyik nagyon jó barátom (sőt, mentorom) is ilyesmiben hisz, konkrétan abban, hogy a reinkarnáció által aki példamutató életet élt, az jólétben fog élni következő életében, aki meg dőzsölt, kétszínű zsugori mocsadék volt, az nélkülözni fog.

Igen ám, csak akkor a következő reinkarnációnál már megint visszaáll minden az eredeti állapotába. Aki jólétben élt, az szegénységben születik újjá, majd megint jólétbe születik, és így tovább. Örökös spirálba kerül a világ anélkül, hogy megtörténne az 1-ről a 2-re lépés.

Nyilván ez most az ő verziója volt, nem a Tiedről mondtam véleményt, hisz lehet te másképpen gondolod :) Hogy halál után esetleg valami olyasmi történik, amire nem is érvényes az emberi logika, és épp ezért meddő róla minden féle-fajta elmélkedés? Lehet... :)

A reinkarnációnak az égvilágon semmi értelme sincs, ha nem tudsz az előző életeidről. Akkor sem fejlődni, sem bármit kijavítani nem vagy képes.

Eleve mindent a nulláról kell kezdeni az új életben, úgyhogy képtelenség az egész.

Kérdező.

Én hívő voltam - pontosítok: vallásos voltam. Egy ideje vagyok ateista. Miért?

Több oka is van ennek:

1. Igenis, vallásos voltam, mert nem nevezném azt, igazán hívőnek. Apukám halála után, ritkábban jártunk templomba, nem igazán tartottuk be igazán az előírt dolgokat. Vagyis igen, egy ideje, az lettem, hogy nem gyakoroltam a vallásomat.

2. Sosem értettem, hogy Istennek, miért van szüksége közvetítőkre: papokra és a többire. Ők, miért különbek? Mondjuk, ezt, ma sem értem.

3. Találkoztam ateistákkal is, a munkahelyemen. Jó fejek voltak, kedvesek, stb. Akkor néztem, hogy is, van ez? Aki rendes ember, most azért, hogy nem vallásos, azért, még "Pokolra kerül?"

4. Érdekelt Istennel kapcsolatos dolgok. Fura módon, választ akartam kapni a kérdéseimre - a lélekkel kapcsolatban, illetve Istennel kapcsolatban. Az, hogy van és kész, engem, valahogy nem elégített ki. Az sem, hogy le van írva a Bibliában. Igenis, többre vágytam, de azt, sehol sem kaptam meg.

5. Mivel nincs bizonyíték Isten létezésére, vagyis én, nem találtam, ezért lettem, igazán ateista.

6. Az, hogy nincs hitem, semmi sem változott. Fura módon, azt mondhatom, hogy "ugyanúgy" folytatom az életemet, csak nincs semmi féle vallásnak helye benne.

Sok - sok, tudományos sorozatot, cikket ajánlok neked kérdező. Valahogy próbálj meg a tudomány felé orientálódni. Mindennek van értelme, pl. asztrobiológia, vagy a sima biológia is. Az asztrobiológiát, azért ajánlom, ha igazi, földönkívüli élőlényekkel kapcsolatban szeretnél kutakodni. Nem, azok, amik az ezoteria rovatban vannak, a szürkék, reptoidok, loúk, stb, hanem az, ami a valóságban.

Az, hogy vallásos leszel-e, az már, te rajtad áll. Ugyanúgy maradhatsz, csak akkor, a kettőt válaszd szét.

Na remélem, tudtam segíteni.

Még valamit: az, hogy nincs semmi a halál után. Nos, engem, igazán, az foglalkoztat, ami az életemben történik. Család, gyermekek felnevelése, stb. Ennél nagyobb dolog, nincs olyan, amit el tudnék képzelni és meg is tudnám valósítani. Nem szeretnék szuperhős lenni, aki erős, repül, kibírja levegő nélkül, vagy egy olyan ember, aki történelmet ír, mert 'nagy ember' volt.