Hogy fizet a katolikus egyház az ingyen munkáért?

Az általad belinkelt forrás a cölibátusról szól, nem értem, hogy jön hozzá a kérdésed, de mindegy.

A két dolgot azért erősen szét kell választani egymástól. Ha valaki bárhol önkéntes munkát végez, akkor azt viszonzás nélkül adja. Az egyházi adó fizetése alól a plébános nem adhatott volna felmentést, mert a két dolog független egymástól.

Na igen, az előző pap elkövette azt a hibát, hogy felmentett valakit az adó fizetése alól, miközben erre nem volt semmilyen felhatalmazása az egyháztól. Megtehette volna, hogy apád helyett fizeti be, de ő önszántából nem engedhet el egyházi tartozást. Nem rendelkezhet olyan pénzzel, ami nem az övé.

Ha pedig papád elfogadta az adómentességet, akkor mégsem ingyen dolgozott. (Tudom, hogy nem emiatt segített a papnak, de végül is elfogadta az adómentességet, ami egyfajta bér.)

Azt is megtehette volna az előző pap, hogy csinál egy adó bevételi papírt, és egy asztalos munkabér kifizetési papírt ugyanilyen összegről, és meg van oldva a probléma.

Ehelyett jól kitolt veletek. :(

"milyen alapon fizettetnek egyházi adót?"

Ez már egy másik kérdés.

[link]

"milyen alapon fizettetnek egyházi adót?"

Egyébként itt jön elő a különbség a keresztény vallás és a keresztény egyházi intézmény között. Két külön dologról beszélünk. :)

Az ingyen munka, még akkor is, ha önkéntes, nem szerencsés dolog.

A kiszolgáltatott jobbágyságra emlékeztet, vagy a rabszolgaságra és akár a kommunizmusban, a kommunista szombatok, akár egy katolikus rendszerben visszásságokat okozhat. Azonnal felsejlik a kizsákmányolás, hiszen eleve látható, az adakozó olyan nincstelen, hogy pusztán a munkája van meg, csak azt tudja adni, mert semmi mást nem lehet tőle kicsikarni. Az adakozás is rögtön természetessé válik, ebben az esetben még csoda, hogy az öreg pap értékelte, de világos, hogy az újabbnak már nem jelent semmit. Kissé hasonló, mint a kölcsönadás, amikor a hála hamar elfelejtődik, a bajból kihúzott csak a visszafizetés nehézségére emlékezik és nehéz lenyelnie a békát, hogy tartozzon valakinek.

Szerintem az ilyesminek abban is szerepe van, hogy a béreket, a fizetséget állandóan lefaragják azok, akiknek fizetniük kellene, de bezzeg ők megkövetelik a saját hasznukat, jótékonykodni is akkor szoktak, ha valami sumákságot takargatnak vele. Az eleinte önkéntes adakozás hamar kötelezővé válhat.

A katolikus főpapok fényűző életmódja, a templomok csillogása megmutatja, hogy a hívektől kicsikart jövedelmekből amúgy is szeretnek kiemelkedően jól élni, nekik meg semmibe sem kerül kimondani a szentenciát: - Isten fizesse meg -. Ezzel aztán részükről el is van intézve a dolog.

Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy minden ember munkáját megfelelően elismerjék és ennek az egyetlen valóságos módja a megfelelő fizetség, a dicsérő szavak lényegtelenek, bár akadnak, akik azzal nem fukarkodnak, de a helyzet rögtön megváltozik, ha a bukszába kell nyúlni.

Az egyház pénzéhsége közismert és ez a történet különösen kirívó, de van logikája és a kérdezőnek nehéz tanácsot adni. Talán csak félreértésről van szó, de a vita során az érvelésben felhasználhatja azt, hogy a jövőben az ilyen önkéntes adományok alaposan megritkulhatnak, ha az eset köztudottá válik, a pap többet veszít, mint nyer általa, ha értelmes ember, akkor csökkenhet a mohósága.