Lehetetlen meggyőzni a vallásosakat?

Vegyes érzelmekkel olvastam ezt a kérdést, mert magam is feltettem már magamnak, érdemes e huzakodni velük.

A teljesen elszálltakkal már aligha van mit kezdeni, de nekem még azokat is sikerült egy kicsit elgondolkoztatni, bár később rutinosan a szőnyeg alá söpörték az ellentmondásokat, amikre felhívtam a figyelmüket.

Az emberek azonban nem egyformák, maguk is vívódnak időnként, az is előfordul, hogy valaki felekezetet vált, esetleg hívő lesz, vagy éppenséggel kitér, mert rádöbben, hogy amiben hitt, az nem fedi a valóságot. Minden attól függ, mennyire törődik az igazsággal, hogy mennyire áll még a valóság talaján, illetve a hinni akarás már teljesen és visszafordíthatatlanul a hatalmába kerítette e.

Az itt vitatkozók többségét valóban nem hinném, hogy meg lehetne győzni, de mások is vannak, ingadozók, akik még hallgatnak az értelem szavára is, legalább is valamennyire.

Aztán az is felmerül néha bennem, hogy akarom e, hogy jó e az nekem, ha megváltoznak?

Kissé ahhoz hasonlítanak az érzéseim, mint amikor Buda egyik részén kocogtam, kirándulni mentünk és el voltam késve a találkozóról. Az idegszanatóriumnál felfigyeltem arra, hogy két suhanc egy ápoltat cukkol, nagyon nem tetszett a látvány, de nem akartam vitába keveredni velük, ezért nem szóltam rájuk, hiszen valóban nagyon siettem, de a kép erősen megmaradt bennem és esetenként megjelenik, amikor itt néha nagyon egyszerű, vagy túlkomplikált vélemények hangzanak el és erős a gyanúm, hogy némelyik válaszadó súrolja azt a határt, amiért szintén gyógykezelés alá lehetne vetni, és az merül fel bennem, hogy ilyenkor nem e én vagyok azoknak a suhancoknak az egyike. Ekkor kissé hátrahkölök, de eddig még sikerült megnyugtatni magam, hogy ez azért nem teljesen ugyanaz, mert ha eltérő véleményemmel esetleg hozzájárulok, hogy egy labilisabb elme nem válik fanatikussá, az már megéri a vitában való részvételt és nem teljesen a vita eredménye számít, hanem az, amit esetleg mások szűrnek le belőle tanulság gyanánt.

Vagyis szerintem van aki meggyőzhető és lehetséges, hogy érdemes ezzel foglalkozni, akinek kedve tartja, mert a vallásosak is végeznek térítő munkát, amire joggal és megalapozottan érdemes lehet reagálni.

Sok embernek a vallás az a fogódzkodó ami miatt el tudja viselni az élete nehézségeit. Nem értem miért fáj ez nektek? Miért akarjátok azt a kis reményt is elfojtani. Van egy világnézetetek; ok. Másnak meg más. Ezt elfogadni kell nem meggyőzni a másikat a Te igazadról. Ha bele akar avatkozni az életedbe, ha meg akkor téríteni akkor igen, van jogod elküldeni melegebb éghajlatra vagy "meggyőzni". De egy embert aki hisz valamiben (és ez teljesen független minden felekezettől vagy vallástól) semmi jogod nincs csak azért meghazudtolni mert másként gondolod. És itt alapvetően egy felsőbb hatalomban (Istenben) való hitről beszélek és nem olyan dolgokról mint pl, hogy hogyan keletkezett a Föld stbstb.

(Mellesleg hozzáteszem, hogy az aktuális legmodernebb tudományos tanok hírdetőit 1-2-500 évvel később pontosan annyira hülyének nézik mint amennyire ők nézik hülyének a vallásosokat. A tudomány is fejlődik. Amit ma tudni vélünk a világról az közel sem a világ maga.)

Én már a kérdést se értem. Miről, mivel kapcsolatosan akarod meggyőzni ebbe a témába a vallásokat? :D

Már csak az alábbi leírás miatt se értem a kérdést:

[link]

"Sok embernek a vallás az a fogódzkodó ami miatt el tudja viselni az élete nehézségeit. Nem értem miért fáj ez nektek? Miért akarjátok azt a kis reményt is elfojtani."

Igen, ez valóban figyelemre méltó érv. Nem ismerem a pscichológia mélységeit, csak felületes ismereteim vannak és olvastam már olyan véleményt ilyen témájú munkában, ami az egyik lehetséges kivezető útnak tartotta a mentális betegségből a vallást, bár azt nem lehetett megállapítani, hogy annyira súlyosnak tarja a pszichés betegséget, hogy bármi ebből kivezető utat jónak ítélt a szerző, vagy pedig esetleg maga sem zárkózott el teljesen a vallástól. Máshol nem esett erről szó, csak meg volt említve.

Véleményem szerint nem a megfelelő gyógymód, álintézkedés csupán, mert nem a valós problémákkal néz szembe a vallásos, illetve nem a valódi megoldást kapja a hit által, de ebben azért nem vagyok teljesen biztos, hiszen mint írtam, a mentális zavarok terén nem vagyok különösebben járatos.

Ha valaki mondjuk depresszióba esik, vagy súlyos csalódás, veszteség éri, kell, vagy kellene, hogy legyen olyan gyógymód, ami annélkül állítja helyre az életkedvét, önértékelését, hogy vallási hiedelmekbe essen. Itt most lényegében mindegy a számomra, hogy ez a hiedelem mohamedán, hindu, buddhusta, vagy esetleg keresztény.

Miről akarom meggyőzni a vallásosakat?

Elsősorban arról, hogy egy tisztességes ember nem bűnös, akár ateista, akár nem és nem érdemel büntetést, lenézést, gyanakvást. Aztán esetenként az a felfogás zavar, amikor a legalapvetőbb valóságot is megkérdőjelezik a vallási mesék hatására.

Nem állítom, hogy az oktatási rendszer hibátlan. Módszertani tévedések is előfordulhatnak, pl.: amikor az olvasni tanulás módszerén változtatnak a hatékonyság kedvéért, szótagolás, vagy szóképek és egyéb eljárások, ezek megváltoztatása időnkét több kárt okozhat, mint hasznot hoz, de ez csak később derül ki, és a modern, gyorsan fejlődő világ igényli az ilyen jellegű változásokat, újításokat, mert az ismeretanyag rohamosan nő, hatékonyabb eljárások lennének szükségesek.

Tartalmi tévedések is lehetnek esetenként, egyrészt az uralkodó politikai felfogás másra helyezi néha a hangsúlyt, vagy ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy olyan terület is érintve van valamilyen módon, ahol ismereteink nem teljesek, és a jelenlegi tudásunk később megváltozhat.

Azonban az iskolai oktatás mindenképpen a jelen természettudományos ismeretei alapján vannak megfogalmazva, megszervezve és ezt kétségbe vonni egy sokezer éves mese alapján nagyon irritáló és az eredménye is kétségtelenül elképesztő.

Ritkán ugyan, de azt is szóvá szoktam tenni, hogy változó világunkban a hirdetett erkölcsi irányelvek is jelentősen el vannak maradva a vallásban, részemről ellenzem a halálbüntetést, teljes mértékben támogatom a női egyenjogúságot, valós és a jelenlegi világunkban létrejövő változásokat, megoldásokat szeretnék a szociális és társadalmi problémákra, a zöld mozgalmak is fontosak a számomra, továbbá a demokratikus és liberális szabad gondolkodás, véleményalkotás és törvénykezés. Vagyis egy tekintélyelvű, erősen maradi és sok szempontból idejétmúlt felfogás nem tartható a számomra és ezzel szerencsére manapság már a nagy többség egyetért, még a vallásosak jelentősebb része is, a humanistább felfogásúak.

Valójában helyeslem a hit és vallásszabadságot, akkor is, ha bírálom, mert ennek az az alapja, hogy nem hiszek egyikben sem és ha már léteznek a vallások, vallási irányzatok, nem szeretném, hogy egyik a másik rovására előnyt élvezzen, vagy hátrányt szenvedjen, bár természetesen alapjában a felvilágosult gondolkodás híve vagyok, de ezt semmi esetre sem hatalmi kérdésnek tekintem, hanem toleránsan a meggyőzés híve vagyok és annak, hogy mindenki a saját álláspontját alakítsa ki, lehetőleg olyan módon, hogy az ne visszahúzó, hanem előrevivő erő legyen a mai világban.

....miért akarod öket meggyözni? Olcsóbban fogol talán kenyeret vásárolni, boldogabb házaséletet fogsz élni, elégedetebb ember leszel?

Honnan tudod, hogy holnap milyen lesz a te nézeted? Tudod milyen sok iskolázott embert ismerek, akik valamikor ateisták voltak, és ma már hisznek Istenben? És tudod, hogy kvalitásabb, elégedettebb életet élnek mint azelött?

Katy