Lehetetlen egyedül boldognak lenni? Az ember társas lény, de talán mégis?

Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor igenis az egyedüllét az egyetlen, ami segít helyretenni a dolgokat. Viszont hosszútávon a társ nélkülözhetetlen.

Nagyon sok ember él házasságban, családban totál magányosan. Na annál rosszabb aztán nincs is. Ha ismered magad annyira, hogy nem fogod magad ábrándokkal gyötörni később -ha most itt lenne a fiam-lányom mellettem- akkor teljesen szép életed lehet. Szerintem sokkal rosszabb úgy megöregedni, hogy fél életedet a családodra szenteled, lemondasz egy csomó dologról (még ha menet közben nem is úgy érzed), aztán a gyerekek messzire kerülnek, az unokákat csak várod-várod, de vagy idegen országban, vagy csak messze tőled élnek, tehát mégis egyedül vagy. Viszont ha kiegyensúlyozott vagy egyedül is, az nem zárja ki, hogy valaki mégiscsak betoppanjon az életedbe, akárhány éves leszel is.