Volt már veletek olyan, hogy lehetetlen helyzetben a kitartó szívből jövő ima segített?

Szia!

Csak emberileg nézve létezik lehetetlen helyzet:

1Móz 18,14 "Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?"

Jer 32,17 "Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!"

Mt 17,20 "Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek."

Mk 10,27 "Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges."

Lk 1,37 "Mert az Istennél semmi sem lehetetlen."

Szóval a kitartó szívből jövő ima MINDIG segít!

Üdv. Péter

1 Ez sajnos nem igy van, ha így lenne, akkor sok-sok minden az egész világon másként lenne, és sokkal könnyebb dolga lenne az embereknek.

Akár az ó-, akár az ujszövetséget veszed alapul.

Az Ó szövetségben Isten választotta ki a prófétákat, akin keresztül fogadott és hallgatott meg imát, az Újszövetségben meg Jézus, és az Ő tanítványain keresztűl cselekedett, és hallgatott meg imát.

Az igazán csodálatos Istenben az, hogy nemcsak akkor ment ki a szorult helyzetekből, ha önhibádon kívül kerültél oda, hanem akkor is, ha a saját hibádból. Mert nem azt nézi, hogy megérdemled-e, hanem tisztán szeretetéből, jókedvéből, kegyelméből hallgatja meg az imát!

Egy konkrét példa: egyik kemény szóbeli egyetemi vizsga előtti este tanultam, mint az őrült, mert túl későn álltam neki, és elkeseredtem, mert láttam, hogy lehetetlenség annyi mindent megtanulni, ami még hátra volt. Akkor azt mondtam magamban, hogy akkor sem fog összeroppantani ez a vizsga, mert nem csak a saját agyamban bízhatok, hanem ha kérem, Isten bölcsessége is velem lesz! Úgyhogy inkább kimentem a levegőre imádkozni, és mondtam az Úrnak, hogy elszúrtam a dolgot, többet kellett volna tanulni, de kértem, hogy ha lehet, segítsen ki ebből a helyzetből, és mondtam, hogy én úgy akarok elmenni vizsgázni, hogy nem magamban bízom, hanem Őbenne.

Nagyon jó volt, ezután megnyugodtam, és az idő, ami így kiesett, nem volt veszteség, még valamennyit tanultam, aztán aludtam. Másnap a vizsgán voltunk vagy 60-an, és mire én sorra kerültem, már kb. az emberek fele kijött, azoknak kb. a fele megbukott, de a többi is ilyen 2-es, 3-asokat kapott. Nagyon rossz volt a hangulat, de bennem volt, hogy én akkor sem fogok megbukni. Azt az Igét ismételgettem magamban, hogy "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség." (Péld. 9:10)

Bent ketten voltunk, az előttem lévő szintén megbukott, pedig nagyon sokáig felelt, és úgy tűnt, simán egy hármas meglesz, de kegyetlenül lehúzta a tanár.

Végül én jöttem. Csak elkezdtem beszélni az egyik tételemről, és amikor valamire példát kellett felhoznom, jött egy ötlet "ki tudja, honnan" vagyis én tudom, hogy Fentről :), és olyat mondtam, amivel rátapintottam a tanárnak egy különös érdeklődési területére, és nagyon megörült, mert kiderült, hogy mindkettőnket érdekel az a dolog (kapcsolódott a témához, de inkább mellékszálként), és utána tök jót beszélgettünk, ez volt a vizsga. :) Végül még visszatért egy kérdésre a másik tétellel kapcsolatban, de az is olyan volt, amire már a kérdéskor bennem volt a helyes válasz, mintha már előre tudtam volna, mi lesz a kérdés! És a végén 5-öst kaptam. :)

És akkor rögtön tudtam, hogy kinek köszönhetem, mert "nincs más Isten, aki így megszabadíthasson." És azt is, hogy nem azért kaptam, mert megérdemeltem, hanem mert szeret, és az Ő szeretete soha el nem fogy!

Kívánom, hogy bármilyen helyzetben is vagy, kitartó legyen a szíved és meghallgassa az imáidat az Úr!

Péld 1,28

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Akár az Ó-, akár az ujszövetséget veszed alapul, mindig vagy a prófétákhoz, vagy az apostolokhoz fordultak az emberek, vagy az apostolok fordultak az adott emberek felé.

Szervusz

Volt, nem egyszer. De túl személyes.