A Bibliából tudnátok olyat idézni ami bűnös múltunktól való elszakadásról szól? Tehát életünk rendbe rakásáról, megigazulásról?

Szia!

Minden pillanatod elválaszt a múlttól, ugyanis a múlt csak az elmédben létezik. Ha a múlton rágódsz, akkor csak a múlt által kondícionált elmemintáiddal való azonosulás, önmarcangolás hibájában élsz. Tedd le azt a batyut, amit emlékképekként az elmédben hordozol. Valójában te a jelen pillanatban létezel, ezért ne a múltra fókuszálj, hanem a jelenre. Ha kell, nézd meg alaposan, hogy mit tettél egykor, de közben ne feledkezz meg arról, hogy te most vagy.

(Cselekedetek 17:30) 30 Igaz, az Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, de most azt mondja az embereknek, hogy mindenhol mindnyájan tanúsítsanak megbánást.

aki nem ismerte mit vár el a teremtő, annak Isten elnézi a múltját és tudatlanságnak nevezi,

de aztán kezdjen el ismerete szerezni Istenről szándékáról akaratáról és változtassa meg az életmódját, ezzel mutatva, hogy megbánta az előzőekben tett rossz dolgait.

A Bibliában van egy folyamat leírva erről:

(Efézus 4:20-24) 20 Ti azonban nem azt tanultátok a Krisztusról, hogy ő ilyen, 21 feltéve persze, hogy hallottátok őt, és tanítottak benneteket általa, mint ahogy Jézusban van az igazság, 22 hogy le kell vetnetek a régi egyéniséget, amely korábbi viselkedésmódotokhoz igazodik, és amely megromlik megtévesztő kívánságai szerint; 23 meg kell pedig újulnotok az elméteket mozgató erőben, 24 és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban.

Hogyan távolíthatja el valaki a régi egyéniséget? Az „eltávolítani” ige az eredeti nyelvben úgynevezett aorisztikus igeidőben van. Ez olyan cselekvést jelöl, amely csak egyszeri, vagyis egyszer s mindenkorra történik. Ez azt mutatja nekünk, hogy a „régi egyéniséget”, („ó embert”, Károli) ’a korábbi magatartásával’ együtt határozott és döntő tettel, teljesen és tökéletesen el kell távolítani. Ez nem olyasvalami, aminek a fontolgatása, vagy akárcsak a halogatása sikeres lehet.

Pál itt azt tanácsolja, mintegy radikális sebészetként, hogy távolítsuk el mindazt, ami korábban a részünket képezte, a régi egyéniségünket, és hagyjuk, hogy egy teljesen új szellem fejlődjön ki bennünk, mint az ’elménket működtető erő’. És ezt nem az új érdeklődőknek mondja, hanem az alámerített keresztényeknek. A személyiségünk megváltoztatása nem ér véget az alámerítkezéssel. Ez egy állandó folyamat. Ha leállunk azt illetően, hogy új egyéniséget fejlesszünk ki, előfordulhat, hogy a régi egyéniség újra a felszínre tör a maga gőgjével, önteltségével és önzésével együtt (1Mózes 8:21; Róma 7:21–25). Ez oda vezethet, hogy visszatérünk a sötétség cselekedeteihez.

unk az elménket mozgató erőben’.

Az elmét működtető új erő: Az új egyéniség felöltése magában foglalja, hogy megújulunk az elménket működtető erőben (Ef 4:23). Hogyan újítja meg valaki ezt az erőt vagy elmebeli hajlandóságot, hogy az a helyes irányba hajoljon? Ezt úgy éri el, ha rendszeresen és szorgalmasan tanulmányozza Isten Szavát, és elmélkedik azon, hogy mit jelent. Ekkor új gondolkodásmód alakul ki, és az illető Isten és Krisztus nézőpontja szerint tekinti a dolgokat. Úgy változik meg az élete, ahogyan felölt számos Krisztuséhoz hasonló tulajdonságot, többek között a könyörületességet, a kedvességet, az elmebeli alázatosságot, a szelídséget, a hosszútűrést és a szeretetet (Kol 3:10, 12–14).

Annak, aki egy sáros pocsolyából áll fel, nemcsak piszkos ruháit kell levennie, hanem alaposan meg is kell mosakodnia, mielőtt valami frisset és tisztát vesz magára. Pontosan ez az, amit Pál a szellemi megvilágosodás második lépéseként körvonalazott: „Újuljatok meg az elméteket működtető erőben” (Efézus 4:23, NW). Amint arra korábban, a 17. és 18. versben már rámutatott, a nemzetek „az elméjük hiábavalóságában” járnak és „szellemi sötétségben” vannak. A megújulásnak logikusan az elménél kell kezdődnie, ami az érzékelés és a megértés központja.

Katy Weaver

Szervusz

„Mosakodjatok, tisztúljatok meg, távolítsátok el szemeim elől tetteitek rosszaságát, szűnjetek meg rosszat tenni! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek jogosságra, igazítsátok útba az erőszakost; szerezzetek jogot az árvának, vigyétek az özvegy ügyét” (Ézsaiás 1:16, 17, „IMIT”). Itt egy kilenc felszólításból, vagyis parancsból álló sorozatot olvashatunk. Az első négy cselekedet elutasítást fejez ki abban az értelemben, hogy a bűn eltávolításáról szól; az utolsó öt pedig jó cselekedet, és Jehova áldásának elnyeréséhez vezet.

„No jertek, törvénykezzünk [tisztázzuk a dolgokat egymás között, »NW«], azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18). Gyakran félreértik ezt a meghívást, mellyel ez a gyönyörű vers kezdődik. Az Újfordítású revideált Biblia például ezt mondja: „szálljunk vitába” — ebből úgy tűnik, mintha a két félnek engedményeket kellene tennie, ahhoz hogy egyetértésre jusson. Nem így van! A vers nem valamilyen egyenlő felek közti, kölcsönös engedmények megbeszéléséről szól, hanem egy bíróságról, melynek célja az igazságosság érvényre juttatása. Olyan ez, mintha Jehova bírósági perre hívná Izraelt.

Ez a gondolat talán rémítő, de Jehova a legirgalmasabb és leginkább könyörületes Bíró. Példa nélküli a megbocsátókészsége (Zsoltárok 86:5). Egyedül ő képes rá, hogy vegye Izrael ’skarlátpiros’ bűneit, és megtisztítsa azokat, ’hófehérré’ téve őket. Nincs olyan emberi erőfeszítés, olyan jó cselekedeteket, áldozatokat vagy imákat előíró minta, mely képes volna eltávolítani a bűn okozta szennyfoltot. A bűnt lemosni csak Jehova megbocsátása képes. Isten az általa megállapított feltételek szerint bocsát meg ily módon, melyek közé tartozik az őszinte, szívből jövő megbánás.

A régi dolgok a mi tanulságunkra írattak meg. Az, ahogyan Isten az ókori népével bánt minta lehet napjainkra is, miként bocsát meg Isten. Az alapelvei soha nem változnak.

Üdvözlettel: Zita