Miért ölrűl jobban Isten, ha egy bűnös ember megtér mint egy végig igaz embernek?
A bibliában benne van hogy ezerszer nagyobb az öröm a mennyben ha egy bűnöző megtér Istenhez, mint egy egész életét Isten szolgálatában lévő ember akármely életcselekedete. Ez miért van ?
Mondjuk egy igennagy bűnös aki embereket mészárólt le, lopott csalt, hazudott, mások becsületében kárt tett, paráználkodott imádta sátánt és lopott mondjuk a bőrtönben megbocsájtást tanúsít, mert nincsen összezárva a bandával meg ott nem is lehet lopni és azt gondolja, a sokadik véres mészárlása után, hogy ezt mégsem kellett volna, és bűnbocsánatot érez, ekkor Isten sokkal jobban örül és sokkal kegyesebb és megbocsájtóbb mint egy szinte egész életében szent ember. Na, ez miért van ?
Hol van ez benne a Bibliában?
Nincs benne ilyen.
Ezt Én értem, de ugye az összehasonlítás úgy hangzik hogy egy idealisztikusan hibátlan embernek messze nem örül annyira Isten, mint egy olyn megtértnek amit a kérdésben leírtam pl.
pL, egy ember az egész életét lebúnözi lásd fenntebb és a végén megöregedve és kikopva a formából megtlr mert végülis miért ne, akkor az volumenekkel többet ée mint egy pap vagy apáca élete ?
(Máté 18:12-14) 12 Mit gondoltok? Ha egy ember szert tesz száz juhra, és egy közülük elkóborol, vajon nem hagyja ott a hegyeken a kilencvenkilencet, és nem indul el felkutatni azt az egyet, amelyik kóborol? 13 És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örvendezik annak, mint a kilencvenkilencnek, amely nem kóborolt el. 14 Ugyanígy nem kívánatos az én égi Atyám előtt, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
Egy pásztor felelősséget érzett minden egyes juha iránt. Ha egy juhocska elkóborolt, a pásztor tudta, hogy melyik hiányzik. Minden egyes állatot név szerint ismert, hiszen ő nevezte el őket (János 10:3). Egy szerető pásztor egészen addig nem pihent meg, míg az elcsatangolt jószág vissza nem tért a nyájhoz. De azzal, hogy elment megkeresni az elveszett juhot, nem tette ki veszélynek azt a 99-et, mely ott maradt. Gyakran előfordult, hogy a pásztorok együtt őrizték nyájaikat, és engedték, hogy azok elvegyüljenek egymás közt. Így hát az a pásztor, aki elindult, hogy megkeresse elkóborolt juhocskáját, egy időre otthagyhatta a nyájat, a többi pásztor gondjaira bízva őket. S mikor sértetlenül megtalálta az elveszettet, joggal örvendezett. Vállára véve a rémült kis teremtményt, visszavitte őt a nyájhoz, mely védelmet és biztonságot nyújtott (Lukács 15:5, 6).
Itt nem azon van a hangsúly, hogy a többiknek nem örül, hogy a többeiket nem szereti az Úr. Hanem azon, hogy örül annak, hogy meglett aki elveszett.
Gondold el, hogy tizen vagytok tesók. Ha az egyikőtök eltűnik, szerintem az a normális, ha mind aggódva keresitek őt.
És amikor meg lesz, nagyon örültök neki. Mert aki elveszett nem fog meghalni, hanem élni veletek.
Érdemes elolvasni az egész fejezetet.
Így kezdődik:
"Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?"
A tanítványoknak nem az a dolguk, hogy felvágjanak és keménykedjenek. Hanem az, hogy keressék az elveszett bárányokat. Jézus nem azért jött a földre, hogy ítéljen. Hanem hogy megmentsen.
"Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?"
A továbbiakban arról van szó, hogy a bűnöst nem gúnyolni kell, bántani, hanem megváltoztatni. Ha nem sikerül, vére legyen rajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!