A most felnövő nemzedékek körében mennyire lesz meghatározó a vallás - a kormány "oktatáspolitikájának" köszönhetően?

Én sem vagyok vallásos. Szerintem ez egy eleve vesztes meccs. Egy mai gyerekre nem hatnak az iskola ideológiái, semmilyen szinten. Elég sokat olvastam az emberi faj tanulóképességéről evolúciós szempontból ahhoz, hogy tudjam, a mai iskolákban nem lehet embert nevelni. Ha valaki normális,erkölcsös ember lesz,az nem az iskolától lesz az,hanem egy sor egész más körülmény miatt(baráti kör,család,vagyoni helyzet stb).

Másrészt a vallás márcsak azért sem lesz népszerű már,mert eleve más a környezet ahol gyökeret akar verni. 1000 éve még könnyen elterjedhetett, de a mai világ megváltozott. Ez az egész amolyan gyenge kísérlet szerencsétlen kdnp-s barátainktól,akik azt hiszik mert ők most valamilyen szinten dirigálhatnak,akkor majd mindenki templomba fog járni meg az ő agymosott elveiket fogják vallani. Szerencsétlen kísérlet és pont, hogy az ellenkezőjét lehet vele elérni. Még jobban megutálják majd a vallást.

Vallási iskolába jártam. Nem lettem vallásgyakorló, hiába volt minden héten istentisztelet, és heti minimum két bibliaóra. A Bibliát megismertem, persze, de az erkölcsi alapjaimat nem az határozta meg.

Sőt, inkább kiábrándító volt, hogy némely tanárom milyen álszenten viselkedett. És ezt most is tartom, nem csak 17 éves, lázadó fejjel láttam így.

Attól függ.

Vannak gyerekek akikre ráerőltették a vallást gyerekkorában mint például én.Én nem fogom vallásosnak nevelni a gyerekem , meghagyom neki a döntést , megkeresztelve meglesz de az ő döntése lesz az egész vallásos dolog.

Hívő vagyok, de úgy gondolom hogy nem attól dől el a hit hogy hányszor meg mikor megyünk templomba.

Nálunk rám erőltették valami buta hagyományok miatt hogy minden vasárnap mise meg ....stb.A hátam közepére sem kívántam az egészet.

A mai magyar közoktatás rendszerében én ezt hiábavaló látszatintézkedésnek tartom. Nem lenne egy rossz kezdeményezés, de önmagában ez semmit nem ér.

Engem rettenetesen irritál a magyar politika képmutatása. Ez az egész "erkölcsi reform" az oktatásban nem más, mint a kormány gesztusa a KDNP, mint koalíciós partner felé, hogy megmutathassák, beleszólhatnak a dolgokba.

Jelenleg Magyarországon nem igazán vannak képviselt elvek a Parlamentben. A KDNP annyira keresztényi, amennyire az SZDSZ liberális (volt). A keresztényiség nem más, mint egy gazdasági érdekszövetség alibije, hogy úgy tűnjön, valami elveket is képviselnek ott a Parlamentben a saját érdekeiken kívül (és ugyanez állt az SZDSZ-re is).

Én kereszténynek és liberális gondolkodásúnak vallom magam, és nagyon felháborított mindig is ennek a két pártnak a viselkedése. Úgy állítják be, mintha a keresztényiség képviselete azt jelentené, hogy vasárnap ne kelljen dolgozni, meg hogy abortusztilalom, meg erkölcstan. Frászt, ez egy hazugság, és ami rosszabb, hogy az emberek bizony ezek alapján is megítélik a keresztényeket, és azt sugallja, hogy a Krisztus követése ilyen sekélyes dolgokról szól. (Az abortuszkérdés önmagában egyáltalán nem sekélyes, csak az, amit a parlamenti pártok abortuszkérdés ürügyén művelnek, s nem csak nálunk).

Visszatérve az oktatásra, én úgy vélem, hibás alapokra hiába próbálunk meg házat építeni. Márpedig a közoktatás jelenleg az általánostól a felsőoktatásig egy irdatlan strukturális rekonstrukciót igényelne, vallási kérdéstől függetlenül. Jelenleg a diák szolgálja ki az oktatási intézményt, nem pedig fordítva. Emlékszem a gimnazista éveimre (nem volt ám az olyan régen), s arra, hogy jó tanuló létemre szinte minden szempontból akadályozták, hogy avval foglalkozzak, amit szeretek, nemhogy lehetőséget biztosítottak volna az önfejlesztésre. A jelenlegi tanrend már általános iskola alsó tagozatában megutáltatja a gyerekkel az iskolát, és szinte soha nem maradt kapacitása az embernek (középsuliban sem) arra, hogy saját szabadidejét úgy eltölthesse, hogy azért még élni is tudjon.

Na most, ha ebbe a túlterhelt redundáns rendszerbe még belekényszerítik az erkölcstant, akkor az minden lesz, de építő jellegű nem. Csak egy újabb értelmetlen teher, amit a diáknak el kell viselni ahelyett, hogy azzal foglalkozzon, amivel szeretne.

Nem lesz meghatározó, mert álszent képmutatás az egész.

Nem tőlük lesz vallásos senki, viszont Isten küzd értünk, bízzunk benne, tudja mit miért tesz.

Hát, nehezemre esik indulatoktól mentesen megnyilatkozni ez ügyben, de megpróbálom.

El tudom képzelni, hogy a tananyagot, a tanár-diák viszonyt stb. nagy erőfeszítéssel át tudják formálni - ha még huzamosabb ideig kormányon maradnak a jelnelgi politikai erők. El tudom képzelni, hogy számonkérjék a bibliai elveket és osztályozzák a hitelvek ismeretét; hogy megszégyenítsék a tanár megítélése szerint lengén öltöző lányokat; hogy szemérmesen hallgassanak a szaporodás és szexualitás kérdéséről bioszon stb. Azt nem hiszem, hogy ezzel tényleges vallási reneszánszt tudnak elérni.

Először is, az iskola eleve nincs felszerelve magas erkölcsi sztenderdek elsajátíttatására, márpedig a kereszténység eredeti elvárásai ilyenek. Kereszténységet tanítani a keresztény erkölcs nélkül meg... fából vaskarika.

Másfelől, adott esetben ellentétbe kerülhet a tananyag egyik része a másikkal... biológián evolúciót tanulnak, hittanon meg azt, hogy édenkert meg vízözön. Töriórán az inkvizícióról, hittanon az isteni szeretetről. Ha a másik tantárgyakat e szempontok szerint kirostálják - tehát nem tanítunk sem az evolúcióról, sem az inkvizícióról -, akkor a magyar iskolarendszer úgy ahogy van, lehúzhatja a rolót, mert képtelenné válik arra, hogy a mai korban elboldogulni és önállóan gondolkodni képes gyerekeket bocsásson ki. (Ma sem működik túl jól, de most még legalább a deklarációk szintjén próbálkozik.) Akkor tök fölösleges pazarolni rá a pénzt, zavarjuk be a kölyköket a templomba, és kész.

Harmadrészt, hatalmas lenne az ellenállás a kevés más vallású és a sok nem vallásos szülő részéről, és különösen a gyerekek felől, akik nem így voltak nevelve, és most az iskola efféle elvárásaival találják magukat szembe. Az iskola, ha módszertana eléggé a kényszerre épül a gyerek érdeklődésének felkeltése helyett (mint idehaza), még szekuláris tantárgyaival is eleve ellenállást vált ki a gyermekben - ez az, amiért a tanár a gyermek fegyelmezésére kényszerül. Nem is annyira a tanítások tartalmának szólna az ellenérzés (abban a korban ezt vagy felfogják, vagy nem), hanem annak, hogy iskolázás és kényszer segítségével akarják nekik átadni. A tanárok többsége sem kimondottan keresztény, ezért az ideológiai elvárásokat el fogják szabotálni (már csak azért is, mert amúgy sincsenek megelégedve foglalkoztatásuk körülményeivel). Ha valamit, akkor azt lehet elérni az ilyen ötletekkel, hogy a fiatalok (és a tanárok, szülők) alaposan megutálják a kereszténységet.

Pesszimális esetben tehát - még húsz év Fidesz, változatlan politikai irányvonal - a következő generáció egy elnyomó légkörű intézményben életre nevelődés helyett ideológiai képzéssel tölti majd napjainak nagy részét, anélkül, hogy ez tényleges attitűdjeikre bármiféle hatással járna. Tehát életrevalóságot áldozunk abban a reményben, hogy helyette vallásos elköteleződést kapunk - sikertelenül.

Ui.: Vallásos vagyok, de nem keresztény.

Katolikus vagyok, és amit a kormány az oktatáspolitikájában csinál, illetve csinálni készül, azzal nem csak én nem értek egyet, hanem a Katolikus Egyház nagyobbik része sem. Az, hogy az Egyház mennyire együttműködik a kormánnyal az csak egy olyan látszat, amit a kormánypárt akar fenntartani, hogy szimpatikus maradjon a szavazók szemében. Az egészről meg sem kérdezik a vallások vezetőit, csak úgy a nyakukba akasztanak mindent, hogy majd megoldják az egyházak és kész. Az egészből végül nem lesz semmi, sőt pont, hogy a visszájára fog fordulni. A hitoktatást kötelezővé tenni meg egy baklövés, kezdve ott, hogy nincs elég hittantanár rá, ha meg képzetlenek tanítják, akkor többet ártanak vele, mint használnak. Ráadásul nem nehéz belátni, hogy ami kötelező, az egyből ellenállást vált ki. E tekintetben, illetve az iskolák egyházi tulajdonba helyezéséről levélben már nem egyszer megkeresték bizonyos egyházi vezetők az Oktatási Minisztériumot, de egyelőre nem nagyon sikerült elérni semmit (vagy csak nem tudok róla, ezeket is onnan tudom, hogy van pap ismerősöm).

A hitre való nevelés feladata pedig nem elsősorban az iskola, hanem a család feladata lenne. Illetve a családnak kéne elkezdeni, ha a család nem foglalkozik ilyesmivel, akkor a gyerek ezt tehernek fogja érezni az iskolában, és pont, hogy lázadni fog ellene. És mivel ma Magyarországon a családok jelentős része nem neveli vallásosan gyereket, így előbb ott kéne valahogy rendet tenni.

Kedves Weishaupt, ezt a kérdést a politika kategóriában kellett volna föltenned, a vallás oldal nem a politikai döntések megvitatásának a helye.

Leszögezem előre, én nem szoktam szavazni egy pártra sem, mert nincs igazi keresztény párt, amire voksolhatnék. De azért annyit megkérdeznék, milyen vallási direktíva érvényesül szerinted jelenleg az oktatásban? A bevezetett erkölcstanra gondolsz? Ha megnézed a tanároknak meghirdetett erkölcstan tanfolyamok tananyagát, ezeken az órákon nem keresztény erkölcsöt oktatnak, hanem általános etikai kérdésekkel foglalkoznak, nem vallási szempontból. (Egyébként erre nincs is szükség, hiszen a törvény szerint a vallásos gyerekek a hittan keretében tanulják az erkölcstant, kiváltva ezzel az erkölcstanórát.) Egyébként az egyetemi etika tanszékeken sem vallásos emberek üldögélnek, hanem filozófusok. Az etikával nem csak a vallás foglalkozik, bármily meglepő.

Személy szerint nem hiszem, hogy sokat változtat ez az óra bármin is. De annak a hecckampánynak amit ellene folytatnak, az egyetlen oka a szavazatszerzés lehetősége. Magyarországon a "gonosz keresztények ránk akarják erőltetni az akaratukat már megint" típusú mondatokkal sok szavazót lehet aktiválni, mert sajnos a baloldali gondolkodásnak kis hazánkban pont ugyanolyan szerves része a kereszténygyűlölet, mint a jobboldalinak az antiszemitizmus. Természetesen mindkét oldalon vannak kivételek, de ez a jellemző.

A 18. és 19. században még volt értelme az egyházak túlzott befolyása ellen küzdeni (tudniillik akkor még volt befolyásuk), de a 21. században ez márcsak egy ideológiai kényszerharc, egy már nem létező ellenséggel szemben.