Tíz évig azt hittem, hogy tagja vagyok egy gyülekezetnek, és most, kijelentették, soha nem tekintettek tagnak, és mit tegyek, hogy ezesetben vissza adják a tized-befizetéseim összegét, amit nekik adtam 10 éven át?

Köszönöm a hozzászolásokat!

Egy biztos nem szidtam egy vallást sem, sem a hit gyülit, és nem jöttem asztalt borogatni, asztalra nagyokat csapdosni, csak az van, hogy nem valami tisztán szikerült fogalmaznom.

Hogy a kis történetem kerekebb legyen, akkor azt még hozzá teszem, hogy ahogy már emlitettem egy jó ideig Pesten laktam, és Erdélybe haza járogattam látogatoba szüleimhez, és közben három régi családotis meglátogattam, amikor tehettem, akiket nagyon régóta ismertem, mint barátokat. Nekik beszéltem a gyülekezetről, ahova járogattam Pesten. És ahogy sok esetben lenni szokott kazettákat, könyveket vittem a gyüliből nekik, mert egyébbként istenkereső embereknek ismertem őket, családjukat, és jóformán igy indult el egy kis hites gyüli szülóvárosomban. Mikor végleg vissza jöttm szülővárosomba családi problémák miatt, már párfős volt a hites gyüli. Na itt, úgy véltem, hogy én is a "csapathoz "tartozom , évek alatt ebben a hiszemben voltam. Szakadatlanul, az emlitett barátaimmal tartottam elég szoros baráti kapcsolatot, (családjukkal). Közös vállakozásaink voltak, és segítettem egyiknek, akinek saját vállalkozása volt... Ezek a barátaim ma a "vénei" a gyülinek, szülővárosomban. A pásztort Vásárhelyről "kapják", és jár le vasárnaponként városunkba. Ez a pásztor áll1totta, hogy soha nem voltam tagja a gyülinek, amit most pásztoról. Ami fáj nekem, az, hogy teljes mellszélességgel a "barátaim" kiállnak e pásztor állítása mellett. Nem a pásztor álltal lekicsinyelt adakozásaim, kidobott pénzem fáj, mert ha ezt a "tényállást" előbb ismertetik velem, a "barátaim", hogy nem tekintettek soha tagnak, háát, nem adakoztam volna nekik többé... az fáj, hogy annyira a pásztor tekintéje, uralma alatt vannak, hogy lezserül, lelkiismeretfurdalás nélkül osztoznak a pásztor állításában. Ez a pásztor négy éve pásztorolja a hites gyülit városunkban, mert ez előtt volt egy másik pásztor, szintént Vásárhelyről küldve, aki hosszú ideig "csapolta" a kislétszámú gyülekezetünk perselyét, és nagykésőre eszméltek rá és zavarták el a gyülitől.

Hogy még jobban fájon nekem, hogy barátaim elfordultak tőlem (minimum 20 éves ismeretség után)a pásztor kegyeiért, még ilyen beszólásokkal "könnyítették" helyzetemet:

- Mit akarsz? Attól, hogy lovét adtál be nekünk, már automatikusan tag lehetsz?

- Mit gondolsz, csak azért mert, tegyük fel, havonta egyszer megjelensz családomnál egy kávéra, és mindig hozol magaddal valami figyelmességet, már automatikusan családtagommá foglak fogadni?

- Jaa, hogy adtál pénzt a gyülinek? Ki kért meg rá? Ki KÉRT tőled pénzt?

Az utolsó beszolásukra azt tudom hozzá tenni, hogy ez "ügy kirobbanása" előtt, egy haveromat, aki már 3 éve a gyülijükbe jár, és még nem kezdett el rendszeresen adakozni, tizedet fizetni a gyülinek, az egyik előljáró ('vének'), "megkörnyékezte" (adakozásban nem jeleskedő havert), hogy "nem akarod, hogy az úr megáldjon téged? kezdj el adakozni, 'tizedelni' és áldást fogsz nyerni"... Ezt szóvá is tettem a volt barátaim előtt, hogy na lám! csak kértek pénzt a tagoktól, csak 'burkoltam'! Erre azt válaszolták, hogy a parodia teljes legyen, hogy "csak a javát akartuk az illetőnek, hogy áldást nyerjen". :)

Szóval, nem akartam asztalborogatást, csak nem gondoltam, hogy ez a valós életben előfordulhat, és nem esetleges rémálmaimban. Nem tudtam mi fáj jobban, a butaságom, a megvezethetőségem, olyan emberek "szponzorálása", akiknek már nem müködik a lelkiismeretük, mert teljesen behodóltak egy "előljárónak", aki zombi-üzemmódban tartja agyukat, lelküket, vagy a barátaim elvesztése...

Köszönöm a figyelmet...