Mennyire tartjátok fontosnak az anyagi szükségben levőknek való segítséget?

Nagyon fontos. Van, aki önhibáján kívül kerül nehéz anyagi helyzetbe és a másik életének megmentése, még ha a saját zsebbe is kell nyúlni, kötelező.

Szerintem. Legalábbis nálunk így működik.

"A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten."

Három területen is rendelkezik Isten az anyagi dolgainkról, ahogy ez a Szentírásból tudható.

A tízedről, az adakozásról, és az alamizsnáról. Ez utóbbi szól a szegények, koldusok segítésével kapcsolatosan.

Péld 19,17 "

Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki."

Szia!

Ha pénzt akarsz adni, inkább adj egy személynek, mint egy intézménynek. De, ha igazán segíteni akarsz, akkor:„Ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni"!

Szervusz

Azt mondta Jézus jobb adni mint kapni. Hogy ez mennyire igaz, azt az tudja, aki gyakorolja.

De mint az élet minden területén, ezzel is sokszor sokan visszaélnek. Kell adni, de jól át kell gondolni kinek és mikor. Mert sokan sajnos ebből is meggazdagodtak már. Mifelénk a segélyekből, amit az egyház kap, luxuskocsin járnak a "tiszteletes" urak, a padjaik tele vannak csomagokkal.(kéményseprők mondták)

Nagyon jó dolog segíteni, főleg akkor, ha látod, hogy a segítséged elérte célját. Nekem az általad idézett felhívás sántít. De hát lelke rajta.

Üdvüzlettel: Zita

Úgy gondolom, hogy anyagi területen a gyülekezetek fontos feladatai közé tartozik/tartozna a rászoruló egyháztagok megsegítése anyagi javakkal az adományokból. Erről a gyülekezeten belüli szolidaritásról Pál apostol is rendelkezett azokban a gyülekezetekben, ahol nem volt eleve vagyonközösség (amit egyértelműen csak a jeruzsálemi gyülekezetről állít a Biblia, de lehettek más ilyenek is). De a testvérek közti segítés természetesen nem csak szervezett kereteken belül kell hogy működjön, sőt.

Viszont akár szervezetten a gyülekezet által, akár magánúton, személyek között történjen, mindenképpen úgy gondolom, hogy az egyháztagok felé történő segítségnyújtás az elsődleges. Ez nem jelenti, hogy nem lehet más szegények, elesettek, rászorulók részére szolgálni, csak azt, hogy először a gyülekezeten belüliek ilyen igényeire kellene összpontosítani, mert az Újszövetséget olvasva is láthatjuk, hogy az anyagi szolgálatok elsősorban gyülekezeteken belül vagy gyülekezetek között működtek az első századi kereszténységben, és nem a világiak felé.

Az idézetről: "amúgy anyagi hiányt nem szenvedő gyülekezetük részére" - hogy lehet azt vajon megítélni, hogy szenved-e anyagi hiányt egy gyülekezet vagy nem? Nem lehet-e esetleg, hogy Isten munkája úgy működik, hogy akármennyit fektetünk bele, mindig ahhoz képest áldja meg a gyülekezetet többszörösen? Csak azért, mert ha ez igaz, akkor teljesen mindegy, hogy külső mércével szegénynek vagy nem szegénynek számít-e a gyülekezet, mindig érdemes a munkájába többet fektetni. Persze akkor, ha nem feledkezik meg arról a fontos dologról, amit János apostol kiemelt:

"1Ján 3:17 Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?

1Ján 3:18 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal."

(Nota bene, ehelyütt is megfigyelhetjük, hogy János a szegény _atyafiak_-ra gondolt az anyagi segítségnyújtás alanyaiként!)

Mindezt egyébként úgy is lehet értelmezni, hogy egy gyülekezetben nem élvezhet prioritást a kifelé való segítségnyújtás (aminek a pr-értéke kétségtelenül nagyobb), mint a gyülekezeten belüli anyagi segítségnyújtás (vö. még 2Kor. 6-tal). Szerintem a világ felé akkor van dolga egy gyülekezetnek, ha a saját sorain belül anyagi területen legalább egy viszonylagos kielégülés és rend van, nincsenek akut szükséghelyzetben lévő emberek.

Hogy magánemberként mit kell tenni, az megint egy érdekes kérdés. Természetesen távol van Krisztus szellemiségétől az, ha más embereknek egyfajta érdekből segítek, azt számolgatva, hogy "mivel fog tartozni nekem az Úr", ha ezt és ezt az embert megsegítem. Emlékezzünk vissza arra, milyen szemmel nézte az Úr a templomi adakozást Jeruzsálemben (Luk. 21.), és milyen szemmel nézte Isai fiait, amikor elküldte Sámuelt, hogy egyiküket (Dávidot) kenje királlyá Izraelen! (1Sám. 16.) "mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." Vagyis mennyiségileg mindegy, "milyen mértékben" teszek jó dolgokat, ha a tetteim nem a szeretetből fakadnak, értéktelenek önmagukban a jó cselekedetek. Mégpedig azért, mert Istennek a cselekedeteinkkel nem azt kell bizonyítanunk itt a földön, hogy ha beígérnek nekünk "cserébe" értékes jutalmakat, akkor hajlandóak vagyunk jövedelmünk akár jelentős részét jó célokra áldozni, hanem azt, hogy annyira megváltozott a szívünk a Krisztussal való találkozásunk hatására, hogy - akárcsak Őneki - a mi tetteinket is már a szeretet vezérli.

Nekem az a célom, hogy ahhoz igazítsam e területen a hozzáállásom (és ez azért, valljuk be, nem mindig könnyű!), ahogy Jézus mondta hegyi beszédében:

"Luk 6:30 Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

Luk 6:31 És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.

Luk 6:32 Mert ha [csak] azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

Luk 6:33 És ha [csak] azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.

Luk 6:34 És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

Luk 6:35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

Luk 6:36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

Luk 6:37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

Luk 6:38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek."