Kérhetem az elhunyt hozzátartozóim közbenjárását, segítségét onnan felülről?

Kérni bármit lehet, csak nem mindennek van értelme és van amit nem helyes.

De ha a lelkednek jobb lesz, akkor kérheted.

Bár inkább Istent kérd...meg a kegyetlen testvéreid és felebarátaid.

Nem. Az angyalok, Szűz Mária, a szentek és boldogok közbenjárását kérheted. Bár adott esetben, ha az elhunyt hozzátartozód szentéletű ember volt, akit csodák és jelek kísértek, tehát bizosan üdvözült, az ő közbenjárását is kérheted. De ez ugye nem túl gyakori.

Mellesleg ha egy Jehova tanú vagy protestáns válaszolni mer erre a kérdésre, előre szólok, hogy megkeresem és megszexuálom.

Kedves 2-es.

A fenyegetésedet kedvesebb hangvételben írtad ez már jó.

De egy keresztény nem fenyegetőzik.

S merészelek válaszolni, mert szólás szabadság van, és ha nem lenne is szólók, mert ez egy keresztény kötelessége.

:)

Kedves kérdező.

2. okból sem kérheted az elhunyt szeretteid segítségét.

először is azért mert az imát Jézuson keresztül Istenhez kell intézni, Jézus sohasem tanította vagy mondta, hogy az elhunytakhoz imádkozzunk.

(János 15:16) . . .hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Más részt azok akik meghaltak, jelenleg a feltámadásra várnak, ezért ők jelenleg "alszanak" ezért sem rosszat sem jót nem tudnak tenni,

(Prédikátor 9:10) 10 Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.

A Britannica Hungarica azt írja, hogy a seol egy olyan hely, ahol az ember „nem érez sem fájdalmat, sem örömet, nem részesül sem jutalomban, sem büntetésben”.

(Prédikátor 9:4-6) . . .. 5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket. 6 Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.

Semmit nem tehetnek ami a nap alatt, vagy isaz életben történik.

Katy Weaver

Talán még annyit,

Nem értem miért kell hazugságban tartani az embereket, mikor a biblia mint Isten szava feltárja azokat az igazságokat, amiket más kép tanítanak némely helyen,

a fent említett Biblia versek jól mutatják, hogy a halottaknak semmi beleszólásuk nincs az élet folyásába.

Katy Weaver

Sziasztok!

Én is vállalom a kockázatot... ;-)

Két katolikus teológus tollából idézek:

Nyíri Tamás írja a Vigília 1978/11-es számában a Remény vagy halál című cikkében:

"Az európai hagyománytörténetben kiváltképpen két gondolatkör hatására alakult ki a halál utáni élet eszméje. Az egyik a lélek halhatatlanságának görög fogalma, a másik a holtak feltámadásának bibliai hite. Aki azt vallja, hogy az elmúlás után a puszta lélek tovább él Istennél, nem veszi elég komolyan sem a halált, sem a

halálon aratott isteni győzelmet. A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában –

teljességgel a halál hatalmába kerül: a lélek a seol, az alvilág foglya lesz, a test pedig elporlad a sírban. Ez

azonban átmeneti állapot csupán. Isten irgalmából újból életre támad az ember, úgy, ahogyan felkel a földről,

ahová lefeküdt, ahogyan felébred az álomból, melyben elmerült. Nem kétséges, hogy ez a felfogás sokkal jobban

megfelel a jelenkori antropológiai szemléletnek, mint a metafizikai halhatatlanság."

Jacob Krämer pedig ezt írja A halottak jövője című kiadványban, mely a Szent István Társulat gondozásában jelent meg 1991-ben:

"E század elejétől az emberi lélekbe (psziché) nyert betekintés nem teszi lehetővé sok gondolkodónak, hogy a

platóni filozófia és a hagyományos keresztény tanítás állásfoglalását minden további nélkül átvegye. A

keresztények számára mindenekelőtt a Biblia-tudomány eredményei tették kérdésessé a hagyományos felfogást. A gyakran léleknek fordított héber 'nefes' egyetlen helyen sem utal egyértelműen a testetlen lélekre; ugyanakkor a 'met' (halott) szóval szókapcsolatot alkotva a halott testre, a halott személyre vonatkozik. A legutóbbi évtizedekben evangélikus teológusok az ember 'teljes halálá'-nak tétele mellett foglaltak állást: a halott csak Isten emlékezetében él tovább, és az utolsó napon isteni teremtői aktus révén fog majd új életre kelni. A katolikus egyházban abban nyilvánult meg a hagyományos felfogással szemben egyfajta tartózkodás, hogy a II. vatikáni zsinat útmutatásai szerint átdolgozott misekönyvben (Missale Romanum) a halottakért mondandó imákból teljesen kiiktatódott a lélek (anima) fogalma".

Végül - ha már hivatkozás történt az evangélikus teológusokra, hadd idézzem Dr. Nagy Gyula evangélikus teológiaprofesszor: Dogmatika teológiai akadémiai könyvéből:

"A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység

helyét, megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a

bűn zsoldja – a teljes embert éri."

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy "platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet. Sajnos csak az ún. tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással.

Üdv. Péter

@ 2. válaszoló

A válaszodban az első szó (vagyis a "Nem" szó) igaz, a többi nem.

Jézus ugyanis soha, egyetlen egyszer se mondott olyat, hogy Istenen kívül bárki máshoz is fordulhatnánk.

De ez nemcsak az Evangéliumokban van így: mutass a Bibliából akár csak 1 (egy) Igét, ami azt bizonyítja, hogy kéréseinkkel teremtett lények felé forduljunk!

Nincs ilyen.

A Zsidó-levél (Biblia-újszövetség) szemléletesen, részletesen vezeti le Krisztus KIZÁRÓLAGOS közbenjárói voltát, és le is írja, hogy miért nem lehet más is az.

Azonkívül az 1.Tim 2/5 mit mond? "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember|ré lett| Krisztus Jézus"

Innentől kezdve - bármennyire is szép tanítás az, hogy Máriához, Szent "Mittudoménkicsodához", vagy angyalokhoz fordulj - teljesen téves.

De gondolj bele: ahhoz hogy valaki Istennél eljárjon az érdekünkben, szellemi tekintélynek kell lennie, aki ráadásul mindenható és mindenütt jelenlévő is.

Ez pedig csakis Istenre lehet igaz.

A másik: ha valaki közbenjár miérettünk, annak ugyebár feltámadottnak is kell lennie.

Csakhogy a feltámadásról szóló Igerész (1.Kor 15) magát a feltámadást IS Krisztusból vezeti le, és a 22.,23.Igében világosan leírja a feltámadás menetét, melyben semmiféle kivételt nem említ meg.

Vagyis Máriát, az összes katolikus "szentet", de a kérdező elhunyt hozzátartozóit is Jézus fogja feltámasztani akkor, amikor másodjára jön el ide, a Földi világba.

Addig pedig minden elköltözött lény várja Jézust hogy előhívja őt a földből: Máriát a fia fogja feltámasztani.

Akkor kihez imádkoznál? Olyan valaki(k)hez, aki(k)nek semmilyen szellemi tekintélyük, hatalmuk sincs, és akik halottak?

Gondolkodj egy kicsit.

----------

Isten kinyilatkozásától (ami ugyebár a SzentÍrás) teljesen idegen olyan tanítás, ami teremtett lényeknek ad szellemi és hatalmi tekintélyt.

Sőt az ilyen tanítás teljesen eretnek, mert teremtett lényekkel osztja meg azokat a kritériumokat, amik csak Jézusra igazak (pl. a feltámadás, közbenjárás, kegyelemközvetítés, stb.)

Jézus a földi szolgálata során teljes mértékben azonosult mivelünk, fájdalmak férfija és betegségek ismerője volt.

Ja, és mivel egyszeri és megismételhetetlen, tökéletes áldozatról van szó, az Atya Őt fogadta el, és senki mást.

Akkor miért kellene nekem bárki másnak a segítségét várnom??

Akárhogy csűröm-csavarom, NINCS RÁ magyarázat!

Kérdező, még annyit tennék hozzá, hogy teljesen mindegy, melyik egyházhoz tartozol.

A SzentÍrás, ami kétségtelenül Isteni ihletettségű, nem engedi meg, hogy Istenen kívül másban is bízzál.

Kizárólag Istenhez fordulj, Őbenne bízz, és senki máshoz ne közeledj.

Ez a SzentÍrás állásfoglalása, ami abszolút tekintélyként létezett Krisztus számára.

Következésképpen nekünk, akik Krisztus követői (vagyis keresztények) vagyunk, nekünk is így kell viszonyulni a Bibliához.