Honnan ered a szokásunk, hogy elhunyt szerettünk sírjánál vagy ahol meghalt, mécsest gyújtunk?

A kelták két főisten tiszteletére tartottak ünnepet, a napistennek és a halottak (Samhain nevű) istenének tiszteletére. Az ő ünnepét november elsején, a kelta újév kezdetén tartották meg. A halottak ünnepe fokozatosan beleolvadt a keresztény szertartásba” ([1977] 13. köt., 725. o.).

A The Worship of the Dead című könyv ilyen eredetről számol be: „Valamennyi ókori nép mitológiáját átszövik a Vízözön eseményei . . . Ennek az érvelésnek az erejét mutatja az a tény, hogy nemcsak az egymással többé-kevésbé kapcsolatban álló népek rendeznek nagy halotti ünnepséget erre az eseményre emlékezve, hanem más népek is, amelyeket nemcsak tengerek, de évszázadok is elválasztanak egymástól. Ezt az ünnepet továbbá mindannyian azon a napon vagy akkortájban tartják meg, amikor a mózesi beszámoló szerint a Vízözön bekövetkezett, vagyis a második hónap tizenhetedik napján, tehát abban a hónapban, amely majdnem a mi november hónapunknak felel meg” (London, 1904, J. Garnier ezredes, 4. o.). Ezeket az ünnepségeket tehát a valóságban olyan emberek tiszteletére kezdték megtartani, akiket Isten a gonoszságuk miatt Noé napjaiban elpusztított (1Móz 6:5–7; 7:11).

Egy álszent ünnep

A The Catholic Encyclopedia meghatározása szerint a mindenszentek az az ünnep, melynek alkalmával az emberek „tisztelettel adóznak mind az ismert, mind pedig az ismeretlen szenteknek”. A második század végén a magukat keresztényeknek vallók tisztelettel kezdték övezni azokat, akik mártírhalált haltak a hitükért, és mivel ezek a „keresztények” úgy gondolták, hogy a mártírok már Krisztussal vannak az égben, imáikban arra kérték őket, hogy járjanak közben az érdekükben. Akkor kezdtek rendszeresen megemlékezni róluk, amikor i. sz. 609. vagy 610. május 13-án IV. Bonifác pápa a Panteont — azaz a minden istenek templomát Rómában — Máriának és a mártíroknak szentelte. „Róma istenei kénytelenek voltak átengedni helyüket a győzedelmes vallás szentjeinek” — jegyzi meg Markale.

A dátumot III. Gergely pápa (i. sz. 731—741) tette át novemberre, amikor felszentelt egy római kápolnát az összes szentnek, és elrendelte, hogy november 1-jén tisztelettel adózzanak nekik. Hogy mi indította erre, azt pontosan nem tudjuk, mindenesetre lehetséges, hogy azért választotta ezt a napot, mert Angliában ezen a napon már tartottak egy hasonló ünnepet. A The Encyclopedia of Religion rámutat: „míg Nagy-Britannia fokozatosan áttért a keresztény vallásra, Samhain ünnepe mindvégig népszerű maradt a kelták között. A brit egyház megpróbálta elterelni az emberek érdeklődését a pogány szokásokról, méghozzá úgy, hogy a naptárban ugyanerre a napra iktatott be egy keresztény ünnepet . . . Meglehet, hogy a középkori brit mindenszentek ünnepére vezethető vissza, hogy ma a keresztény egyházon belül mindenhol megtartják ezt az ünnepet.”

Markale felhívja a figyelmet arra, hogy ez idő tájt Európa-szerte megnőtt az ír szerzetesek befolyása. Egy katolikus enciklopédia a következőkről számol be: „ Az írek gyakran a hónap első napjára tették a fontosabb fesztiváljaikat, és mivel a kelta tél kezdete is november 1-jére esett, ezért ez a nap igen kedvezőnek bizonyulhatott arra, hogy az összes szent tiszteletére megrendezett ünnepet ekkor tartsák” (New Catholic Encyclopedia). Végül i. sz. 837-ben IV. Gergely pápa egyetemessé nyilvánította az ünnepet.

Ebből is jól látszik hogy a magukat vallásosnak nevező személyek megalkusznak az emberi politikával, csak hogy embereknek tetszenek és ne istennek.

szomorú, hogy annyi hagyományból tettek már keresztény ünnepet, hogy ki sem látunk belőle.

De ez is csak egy valamire jó:kereskedelem

Anyagilag elvenni az emberek pénzét, mintha nem lenne másra is költeni valójuk.

Ha meg szűnnének ezek az ünnepek, tönkre mennének azok akik ebből hasznot húznak,(temetések stb)