Az ateista ember életének középpontjában miért a szex áll?

"Kérdező! Te a saját határozatlanságodat és az ítélòképesséed hiányát vetíted ki a nem hívőkre. Azt hiszed mindenki olyan balfék etikai kérdésekben, mint te, a vallásosak, hogy nem tudnak dönteni, hogy nem tudják mi igaz és mi hamis?"

Valamit nagyon félreértettél az biztos.

Na de van nekem egy jó barátom, úgy hívják pszichológia.

Minden emberben van egy "veleszületett pszichológus" ami arra törekszik, hogy megértse a másikat.

Ezt most nem akarom neked tovább fejtegetni, mert számodra provokáló lehet.

Annyit azért elárulok, ha nemértenéd a fenti célzásomat, hogy te egy olyan képeségekkel rendelkező ember vagy filoszmen, akiből sohasem lehet mester pszichológus.

Na akkor most elkezdem a lényeget boncolgatni.

A humanisztikus pszichológia szerint, minél közelebb van az énideálunk reális énképünkhöz, annál kiteljesedettebbek és boldogabbak leszünk.

Az énideál és a reális énfogalom közötti túl nagy eltérés a boldogtalanság és elégedetlenség forrása.

Az énfogalom tartalmazza mindazokat az elképzeléseket, észleleteket és értékeket, amelyek az én-t jellemzik: annak tudata, hogy mi vagyok én és mit tehetek.

Ez az énfogalom a világ észlelését és a viselkedést is befolyásolja.

Az énfogalom nem feltétlenül a valóságot tükrözi: ha valaki időközben igazán sikeres és elismert lesz, magát még mindig kudarcoknak láthatja.

Az énfogalommal nem konzisztens élmények és érzések veszélyt jelentenek és tudatba kerülésük meggátolódik. Rogers úgy véli, hogy az ilyen elfojtások sem nem szükségszerűek, sem nem tartósak.

Minél több tapasztalatát tagadja meg az ember, annál nagyobb lesz a szakadék énfogalma és a valóság között. Akinek énfogalma nem egyezik meg személyes érzéseivel és tapasztalataival az igazság szorongást okoz.

Ez súlyos szorongást vagy az emocionális zavarokat idéz elő.

Tehát akkor én miét is lettem keresztény?

A fentebb leírtak alapján próbáljátokmeg megérteni.

" Vonzódsz a misztikumhoz, a mesékhez, gyenge vagy és onnan próbálsz lelki erőt meríteni a döntéshez, az elfogadáshoz, értelmezèshez, "

A pszichológiában laikus ateisták azt gondolják, hogy alapjaiban ellent mond a kereszténységnek, és a spiritualizmusnak.

Ez azonban nagy tévedés.

Az embernek vannak "ösztönszükségletei" amiket ha nem elégít ki, és elnyomja akkor az bizony frusztrációt okoz.

Ám kevés ateista gondolná, hogy az embrnek vannak spirituális szükségletei is, amelyeket ha elnyom magában, éppen ugyanúgy frusztrációt okozhat, mint az ösztönszükségletek elnyomása.

Az ateista is igyekszik valamilyen formában kielégíteni spirituális szükségleteit, amikor

-Zenét hallgat.

-Filmet néz.

-Pc játékokkal játcik

stb...

Persze hívők is néznek filmeket, meg hallgatnak zenét, de ez csak egykis kiegészítést jelent.

Viszont az ateista teljes egészében ezzel akarja kielégíteni spirituális szükségleteit, ami közel nem elég.

Hogy miből ered a spirituális szükséglet, Carl Gustav Jung írta le a legjobban, és elnevezte "selbst"nek.

"A Selbst a személyiség központi archetípusa, nem lehet lefordítani, de elterjedt a mély-én fordítás. Ez a személyiség központjának és totalitásának kifejezője.

Megjelenési formája a mandala, a teljesség szimbóluma. Ez az Imago Dei, az Isten képe bennünk, ezáltal fel tudjuk venni Istennel a kapcsolatot, ez az „istenérzékelés szerve”.

Az emberi élet célja a Selbsttel való kapcsolat kiépítése, a hozzá való eljutás."

Carl Gustav Jung

Tehát aki elnyomja magában, vagy nem elégíti ki kellőképpen, bizony mentálisan megbetegedhet.

"Életük delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség, irányulás volna.

Igen, végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkoron megadtak híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, orientálódását, aminek természetesen semmi köze felekezethez, vagy egyházi hovatartozáshoz."

Carl Gustav Jung

A mási dolog amit itt szóba kell hoznom az "árnyék"

"Az árnyék egy autonóm részszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a personával ellentétes tartalmak gyűjtőhelye (kompenzatív jelleg).

Az árnyék megjelenhet álomban, például: a társadalmilag magasra emelkedett emberek álmaiban ellentétes tartalmak: koldus, szegény.

Az álomban való megjelenéskor az árnyék azonos nemű az álmodóval.

Az árnyék lehet projekció (saját elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra) is, például: a homofóbia látens homoszexualitást takar.

Az árnyék nem minden esetben jelent negatív tartalmat, például: a bűnözők árnyéka jó (ez a fehér árnyék), a personájuk gonosz; pörgős ember árnyéka csendes.

Minél inkább elfojtják az árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz."

Carl Gustav Jung

Ám ahogy a "homofóbia látens homoszexualitást takar" úgy a megrögzött keresztényellenesség látens (rejtett) keresztény hívőt takar.

Lásd: Richárd Dawkins.

És ha eddig figyelmesen olvástátok a kis mondókámat, akkor mostanra már rájöttetek, hogy a pszichológia ellent mond a Dawkins féle elképzelésknek, hogy az ember csak egy húsgép és semmi több.

Sőt a humanisztikus pszichológusok már arra a megállapításra jutottak, hogy az állati biológián túl van valami az emberben, ami ha normálisan kitud fejlődni, akkor az ember természete alapvetően jóságos.

Ráadásúl Dawkins patkányoknak nevezi könyvében ( az Önző gén) a pszichológusokat.

"A szimuláció felválthatja a próba-szerencse módszert (a kifejezést - trial and error - egyébként sajnálatos módon már régen lefoglalták a patkánypszichológusok)."

Idézet a könyvéből.

A pszichológiából kiderűl, hogy az ember jóval több mint aminek Dawkins, és követői gondolják.

És most befejezésül.

"Nem mondhatom, hogy hiszek. Tudok! Megtapasztaltam, hogy megragadott valami, amely erősebb nálam. Valami, amit az emberek Istennek hívnak."

Carl Gustav Jung