Van olyan ember itt, aki hitt istenben, azután ateista lett? Miért?

Einstein is hasonló volt. Igazából van a kettő között egy irányzat és úgy tudom ő is ezt vallotta később.

[link]

[link]

ma 17:16

A második válaszoló vagyok. Igazából én nem azért "pártoltam" el Istentől, mert nem segített avagy cserbenhagyott volna, hanem a már említett okok miatt. Egyébként, ha jó az emlékezetem, akkor a kereszténységben nincs is benne, hogy Isten majd megvéd a háborúban, vagyis, hogy "személyesen" közbelép. Annyi van (ha tévedek majd kijavítanak), hogy ha hiszed az Istent és neki tetsző életet élsz, akkor majd üdvözülsz (persze ez felekezetenként eltérő "mesében", akarom mondani magyarázatban ölt testet). De nekem meg többek között az nem tetszik, hogy ha például egy kereszténynél erkölcsösebb, jobb ember - aki történetesen a buddhista vallásba született - meghal, akkor ő nem üdvözülhet, a pokolra kerül, elrothad. Erre van az univerzalista magyarázat, hogy tulajdonképpen minden vallás Istenhez vezet. Na jó, mondom én, de akkor ennek már köze nincs a kereszténységhez. Akkor ez már valami más. Azt se felejtsük el, hogy ez tulajdonképpen a modern világszemlélet szüleménye, mert ugyebár ahány kor annyi magyarázat (a régebbiek a maiakat eretneknek, üldözendően; a maiak pedig a régieket elavultnak tekintik). Nem akarok belemenni, mert ezer és egy ellenérvem van, hogy a vallás miért nem lehet igaz. Ezt a vallásosak nem tudják elfogadni, amit én tiszteletben is tartok. Szoktak jönni az ehhez hasonló ellenérvekre magyarázatok, hogy ezt nem is így kell érteni, kiragadtam az idézetet a szövegkörnyezetből stb.

Igen, én mindenképp:)

Katolikus családban nevelkedtem, de valójában már régóta zavart a vallásom, a Bibliában pedig soha nem hittem teljes mértékben. Igazából én nagyon toleráns vagyok, és mindig zavart az, hogy a vallásos emberek (annak ellenére, hogy például a keresztény vallások is azt tanítják, hogy ne ítélkezz) sokkal ítélkezőbbek, mint a nem vallásosak (általában). Már 12 évesen is elegem lett abból, hogy sokszor azt kellett hallgatnom, hogy "csak a mi vallásunk az igazi, a többit eltűrjük, de ők valójában mindent rosszul látnak". Aztán refi gimibe kezdtem járni, ott ugyanez ment, csak visszafelé. A zsidóknál ez hatványozottan igaz. Nem beszélve arról, hogy a homoszexuálisakat, drogosokat, "erkölcstelen embereket" egyértelműen ki kell rekeszteni.

A harmadik dolog, ami nagyon zavar, hogy a keresztény vallások szerint (a többit nem ismerem nagyon) élesen körvonalazódik a jó és a rossz, ergo VAN jó és rossz döntést, neked pedig a jót kell választani. De számtalan alkalmam volt arra, hogy rájöjjek, ez tévedés, butaság. Sőt. Nagyon ritka az, hogy olyan egyszerű dolgod van, hogy amit teszel, az egyértelműen jó vagy rossz. Legtöbbször több szempontból kell megvizsgálnod egy adott döntést, és biztosan lesz olyan, akire nézve a döntésed hátrányosan hat.

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a vallások nélkülözik a legtöbb tudományos alapot, ráadásul nagyon elfogultak, szubjektívek. A dolog nálam akkor tetőzött, amikor elkezdtem Carl Sagant (ő a kedvencem, mert szimplán a szkeptikus gondolkozásra tanít, nem ítélkezik senki fölött), Richard Dawkinst (ő már keményebb:) illetve Stephen Hawkinst olvasni. Ekkor jötte rá, hogy képtelen vagyok hinni.

Sokáig azt hittem, hogy ateista vagyok, de ez sem teljesen igaz. Az, hogy kijelentem, hogy nincs Isten, az legalább akkora butaság, mintha azt mondanám, hogy biztosan van. Éppen ezért szívesebben nevezem magamat agnosztikusnak. De mivel (berögzülés miatt, vagy nem tudom:) néha érzek egy-egy erős "spirituális" sugallatot magamban, amikor olyan érzésem van, hogy KELL, hogy legyen isten, pontosabb lenne agnosztikus teistának neveznem magam:)

Tehát: nem mondom, hogy van isten, azt sem, hogy nincs, mivel jelenleg egyik álláspontot sem tudom alátámasztani bizonyítékokkal. De szeretném hinni, hogy van (no nem a Biblia istenét), sőt, néha olyan érzésem van, hogy kell, hogy legyen. Ezért a testa rész. De ha van, szerintem annyira tökéletes, hogy mi azt emberi ésszel képtelenek lennénk felfogni, szavakba önteni, szóval egészen fölösleges róla beszélgetni, gondolkozni rajta, megérteni őt. Mert amibe egyszer az ember elkezd belemagyarázni...:)

19/L