Hol ír a Biblia a tisztítótűzről?

[link]

Egy elképzelt beszélgetés a purgatóriumról

Pál, a presbiteriánus: Szia Dante! Mi ez az ostobaság a purgatóriumról [mondja egy fintorral] amit ti katolikusok tanítotok? Nem olvastátok, azt hogy „inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.” (2Kor 5,8)

Dante, a katolikus: Először is, rosszul értetted meg ezt a verset. Pál csak azt mondja, hogy inkább szeretne Istennél lenni lélekben, mint itt, az ő testében. Másodszor, a te értelmezésed nem vonatkozhat azokra, akik kárhozatra lettek ítélve, mivelhogy ők nem költözhetnek „az Úrhoz”. Harmadszor, miért feltételezed azt, hogy a purgatóriumban lenni az nem Istennel való lét?

Pál: Hát, le vagyok nyűgözve. Azonban még mindig nem tudsz mutatni nekem egyetlen egy verset sem a Bibliában, amely más állapotra utalna a túlvilágon, mint a menny vagy a pokol.

Dante: Igazán? Utálok ellentmondani neked [mosoly], de mi van a Lázárról és a gazdag emberről szóló példázattal (Lk 16,19-31)? Ez a héber seol (görögül: Hades) ugyanis mind jó, mind rossz embereket is magában foglal. A Mennyországban nem lehetnek bűnösök (Jel 21,27) és a pokolban nem lehetnek üdvözültek.

[Lk 16,22-26

Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki....

Jel 21,27

Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.]

Pál: Ugyan, ez csak egy példázat. Nem építhetsz egy tant egy történetre! Jobbat is tehetnél ennél.

Dante: Nem értek egyet. Jézus nem mondhatott valótlanságot a szellemi dolgokról, még egy példázaton belül sem. Ez félrevezető lenne. Ezenkívül figyelembe vesszük, hogy Krisztus prédikált a (látszólag elkárhozott,) „börtönben sínylődő lelkekhez” halála után (1Pét 3,19-20), és az igaz elhunytakat magával vitte a Mennybe (Ef 4,8-10). Ez egy igazakra és gonoszakra felosztott Seolról vagy Hades-ről tanúskodik: egy harmadik helyről vagy állapotról.

[1Pét 3,19-20

Így ment el a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt nekik. Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében az Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által.

Ef 4,8-10

Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.]

Pál: Nos… rendben, adtál róla egyet. Azonban senki sem mehetett a Mennybe Jézus feltámadásáig, és halála után azonnal csak két lehetőség lett.

Dante: Nem. Illés egyenesen a Mennybe ment (2Kir 2,11), és a legtöbb keresztény hiszi, hogy Hénoch-kal ugyanez történt (Ter 5,24). Így az igazaknak két lehetősége volt: Seol vagy menny, éppen úgy kettő, mint ahogy most: purgatórium vagy menny, ahogy ezt Jézus nyomatékosan értésre is adta (Mt 5,25-26; Lk 12,58-59).

[2Kir 2,11

S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

Ter 5,24

Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.

Mt 5,25-26

Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

Lk 12,58-59

Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.]

Pál: Oké, de milyen versekkel tudsz még előhozakodni?

Dante: Nos, Pál elfogadja a halottakhoz való imákat, ami feltételezi a purgatóriumot, ahol a halott embereknek még segítséget lehet nyújtani.

Pál: Na ne mondd! Most aztán igazán mély vizekre eveztél! Hol?

Dante: Az 1Kor 15,29-ben Pál utal azokra, akik „a halottakért megkeresztelkednek”. És megmutatkozik, amint egy halott emberért, Oneziforuszért imádkozik a 2Tim 1,16-18-ban.

[1Kor 15,29

Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

2Tim 1,16-18

Oneziforusz családja iránt legyen az Úr irgalmas, mert sokszor vendégül látott, és nem szégyellte bilincseimet, sőt Rómába érve szorgalmasan keresett, és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél. Hogy Efezusban mennyi szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.]

Pál: Mit gondolsz, mit értett azon, hogy „a halottakért megkeresztelkednek”?

Dante: Azt gondoljuk, hogy bűnbánati cselekedetekre és a halottakért való imákra vonatkoztatja. A „keresztség” gyakran a szenvedés metaforája (Mk 10,38-39; Lk 3,16; 12,50), és úgy tűnik, hogy Pál a 2Makk 12,44-re gondol – egy ehhez nagyon hasonlító versre, amelyik kifejezetten tanítja a halottakért szóló imák helyességét.

[Mk 10,38-39

Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” „Készen” - felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.

Lk 3,16

Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.

Lk 12,50

Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

2Mak 12,44

Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek föltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.]

Pál: De ez az apokrifekben* van. Mi nem fogadjuk el ezt.

[* A protestánsok az ún. deuterokanonikus szentírási könyveket, amelyek részei a katolikus Szentírásnak, de a protestánsnak nem, apokrifeknek hívják. - a ford.]

Dante: Tudom, de ha Pál valóban ezt említi, akkor ez lényegtelen, és neked még értelmezned kell Pált valahogy. De van még más is: Jézus beszél a bűnök bocsánatáról a „másvilágon” (Mt 12,32), valamint a büntetés három szintjéről (Mt 5,22). Ezeknek a purgatóriumra kell utalniuk. A Szentírás gyakran említ egy „tüzet” és egy tisztító, gyógyító folyamatot, amely által szentté válunk (Kiv 19,18; Iz 4,4; 6,7; Mal 3,1-4; 2Kor 7,1; 1Tessz 4,3.7; 1Jn 3,2-3; Zsid 12,29).

[Mt 12,32

Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.

Mt 5,22

Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.

Kiv 19,18

Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.

Iz 4,4

Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével:

Iz 6,6-7

Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.”

Mal 3,1-4

Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura. De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak. Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.

2 Kor 7,1

Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében. (KNV)

1Tessz 4,3

Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot.

1Tessz 4,7

Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre.

1Jn 3,2-3

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Zsid 12,29

Mert a mi Istenünk emésztő tűz.]

Pál: De miért akarna Isten minket így kínozni? Mi ennek az értelme? Miért ne bocsáthatna meg nekünk, és ezzel kész. Hiszen Jézus már magára vette az összes büntetésünket (Iz 53,4-6).

[Iz 53,4-6

Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.]

Dante: Isten ugyanolyan szent és tökéletes, mint amilyen irgalmas, és ez a folyamat egyszerűen az az út, amelyen keresztül beléphetünk az Ő jelenlétébe. Ezenkívül, sokkal irgalmasabb megengedni az embereknek, hogy megtisztulhassanak a haláluk után fennmaradó bűneiktől, ami a Menny előjátéka, mint, ha a pokolra ítélné őket. Akármi is az indok, Isten kinyilatkoztatta nekünk a purgatóriumot a Bibliában. Pál beszél „Krisztus ítélőszékéről” (1Kor 3,11-15; 2Kor 5,10), ahol munkánk „próbára lesz téve”, amely után némelyek üdvözülnek „de csak mintegy tűz által”. Az egésznek a lényege, hogy ez pontosan az, amit a katolikusok a purgatóriumon értenek. Nem hiszel „Krisztus ítélőszékében” és abban, hogy szentség szükséges ahhoz, hogy meglássuk az Istent (Zsid 12,14-15.23; Ef 5,5)?

[1Kor 3,11-15

A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

2Kor 5,10

Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Zsid 12,14-15

Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat. Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön.

Zsid 12,23

az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,

Ef 5,5

Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.]

Pál: Igaz, csakugyan, de ez gyorsan lezajlik az Ítéletkor.

Dante: Rendben, tegyük fel, hogy elfogadom. Most már csak az időtartamon vitatkozunk, ami inkább mennyiségi, mint minőségi vita. Miért csűrnénk-csavarnánk a részleteket? Ne távolodjunk el a témától.

Pál: Igen, de mi nem gondoljuk azt, hogy ez az ítélet ezer évekig tart, miközben a szenvedők elvesztik összes reményüket.

Dante: Senki sem tudhatja, hogy ez a folyamat egy egyén számára mennyi ideig fog tartani. Pál erre nem tesz utalást. De ezek a szenvedő lelkek tudják, hogy ők üdvözültek, és végül a Mennybe fognak jutni. A Purgatórium a Mennyország előszobája, s nem a Pokolé. Te abban hiszel, hogy betűzünk a Mennybe, én azt gondolom, hogy ez egy kicsit tovább tart. De abban egyetértünk, hogy van valamiféle tisztító hely.

Pál: Nahát! Soha nem gondoltam volna erre. De ha a Biblia ezt tanítja, akkor én ennek nem mondok ellent. Köszönöm, Dante!

tisztítótűz, tisztítóhely (lat. purgatorium): a halál utáni tisztulás helye. - 1. A vallástörténetben ált. hit, hogy a lélek a halál után esetleg különféle küzdelmeken, próbákon megy át. A nem ker. vallások (indoeurópaiak) is ismerik a tisztítótűz fogalmát; a szerint a halottakat 10 szakaszban tűzfolyam tisztítja meg. Platón beszél a tisztulás egy helyéről, ahol a halottak bűnhődnek vétkeikért (Phaidon 69; vö. Vergilius: Aeneis VI,735). A hinduizmusban a halál után a léleknek meg kell szabadulnia a testiség szennyétől, de az a „tisztulás” nem az egyéni üdvösség szolgálatában áll. A kat. felfogás szerint a tisztítótűz közbülső állapot a földi élet és a mennyei boldogság között; itt tisztulnak meg az igazak, akik nem egészen tisztán távoztak a földi életből. -

2. A rabbinista irod-ban az örök büntetésen kívül, mely a Gehennában vár a bűnösökre, valamint a bűnösök megsemmisülésén kívül az a gondolat is él, hogy némelyek, „akiknek jó és rossz tetteik kiegyenlítik egymást”, csak egy bizonyos időre kerülnek a Gehennába, hogy ott a tűz megtisztítsa őket; ezt a föltevést Zak 13,19 idézésével igazolják. Sammai a tisztulást az eszkat. szenvedés helyére teszi, ahol bizonyos személyek méltóvá válnak, hogy az eljövendő eónba belépjenek. A Kr. u. 2. sz. elejétől úgy gondolták, hogy a közbülső időbeli Gehenna is megtisztíthatja a bűnöst, hogy bejuthasson a Paradicsomba. -

3. Dogmatikailag. Jóllehet a Szentírásban sem találjuk még meg a túlvilági tisztulás kifejezett fogalmát, de vannak olyan összefüggések, amelyekből a teol. fejlődés leszűrhette a tisztítótűz határozott tanítását. Az ósz-i hit szerint a holtak a seolban vannak, Isten számon tartja őket. A későbbi korokban már ismerték a határozott túlvilági igazságszolgáltatást és a föltámadás hitét is. A 2Mak 12,42-45 ilyen összefüggésben beszél arról, hogy a csatában elesettekért áldozatot mutatnak be, mert jó és üdvös dolog a holtakért imádkozni, hogy bűneiktől föloldozást nyerjenek. A földön élők tehát segítségére lehetnek a meghaltaknak a végső tisztulásban. Az ÚSz-ben az 1Kor 3,12-15 beszél az ítéletről, amelyen egyesek megkapják jutalmukat, mások büntetésüket, de említ olyanokat is, akik az ítéleten megmenekülnek, „de mintegy tűz által”. Akárhogy is magyarázzuk a tűz hasonlatát, a képben benne van az, hogy a túlvilágon még bizonyos terhektől meg lehet szabadulni, bizonyos dolgoknak az emberből ki kell égnie. - Az Egyh. életében és lit-jában a megholtakért imádkoznak és áldozatot mutatnak be (halottakról való gondoskodás). A túlvilági tisztulás lehetőségét hivatalosan tanítja a bázeli zsinat (D 693) és a trienti zsinat (D 840, 983). A határozatban benne van, hogy a halál után még maradhatnak ideigtartó büntetések, és ezektől elegettevő szenvedéssel meg lehet szabadulni. Sem az ideigtartó büntetés, sem az elegettevő szenvedés term-éről semmi továbbit nem mond. Tanítja, hogy az Egyh. élő tagjai imádsággal, áldozattal és búcsúkkal segíthetik a meghaltak tisztulását (teljes búcsú). - Az Egyh. tanításán túl az egyes részleteket illetően (az ideigtartó büntetés term-e, a tisztulás helye, lefolyása, tartama stb) a teol-ok véleménye különböző. Az igazi teol. probléma a közbülső állapot a halál órája és a világvégi föltámadás között. Ha elfogadjuk ezt a közbülső állapotot - akárhogy is viszonylik az a földi élethez -, akkor adva van a tisztulási állapot lehetősége. Ha XII. Benedek dogmaként kihirdetett tételére támaszkodunk, hogy az Isten színelátása (istenlátás) az üdvözülteknél a halál után és a végítélet előtt bekövetkezik, akkor azt is kimondhatjuk, hogy ez a színelátás csak a tökéletességre eljutott személyek osztályrésze lehet. A belső megtisztulás azonban nem valami jogi esemény, hanem valódi emberi és kegyelmi folyamat. Az ember csak fokozatosan telhet el személyiségének minden síkján az Isten előtti engedelmességgel és szeretettel. Hiszen sok benne a téves döntés, a tudat alatti ellenérzés, amelyeket a későbbi helyes döntések nem küszöbölnek ki. Ahhoz, hogy az ember megérjen Isten színelátására, meg kell szabadulni sok önzéstől, ellenszenvtől, anyagi kötöttségtől. Biztos, hogy a halál utáni tisztulás hozzáméri magát a teljes igazsághoz, Isten akaratához, és ezért maga is igyekszik átalakulni. Az ott sem megy lemondás és önmagunk elítélése nélkül. Az addig dédelgetett elhatározásokból, szokásokból és vágyakból való kiábrándulás lehet fájdalmas, mert benne van az önvád is. Így a tisztulásnak megvan a büntetés jellege. Az igazi büntetés (a tisztítótűz legnagyobb szenvedése) az ideiglenes kizárás Isten színelátásából mint végső célból és boldogságból, amire a vágy ott már minden egyebet fölülmúl (poena damni). Az érzékelhető büntetés (poena sensus) megnyilvánulhat abban az önvádban, ami a tárgyi rend átlátása révén alakul ki. Látja, hogy mennyire semmitmondók voltak azok a kötődések és vágyak, amelyek miatt Isten nagyobb szolgálatát elhanyagolta. Mindez annak föltételezésében történik, hogy odaát a meghaltaknak teljes az emberi öntudatuk, amit egyébként a különítélet is föltételez. Hogy Isten a test hiányát a feltámadásig hogyan pótolja, az az Ő titka. Valamilyen testiségnek ott is kell lenni, hiszen az ember teremtése révén testből és lélekből áll. Attól az Egyh. hivatalosan is óv (D 938), hogy az igehirdetés részletekbe menő leírást adjon a tisztítótűz mibenlétéről és az egyéni tisztulás lefolyásáról. A magánkinyilatkoztatásokkal óvatosnak kell lennünk; ha Isten ezekről a nyilvános kinyilatkoztatásban nem adott fölvilágosítást, akkor ezt a magánkinyilatkoztatásokban sem teszi meg. Azt azonban elgondolhatjuk, hogy a tisztítótűzben lévő lelkek értünk is imádkoznak, hiszen a kegyelem állapotában levő tagjai a misztikus testnek. -

4. Ikgr. A 14. sz-tól ábrázolták. Az első képek a szentmiseáldozat szenvedő lelkeket szabadító erejét mutatták meg (Gergely-mise). Később a kozmosz részeként (mennyország, tisztítótűz, föld, pokol) jelent meg, pl. a Mária megkoronázása képeken. A sok jelenetes, mozgalmas képek a 18. sz: terjedtek el. A Rózsafüzér Királynője- és a Kármelhegyi Boldogasszony-képeken a közbenjáró Szűzanya menti a lelkeket a tisztítótűzből. Tp-okban és temetőkápolnákban a tisztítótűz-képek a hívőket búcsúnyerésre és közbenjáró imára buzdítják. Olykor a limbust is ábrázolták a szenvedő lelkek-képeken (lásd a Maria Saal-i képet a színes képek között).

szerintem Jézus nem beszélt mellé... szólt volna akkor, hogy nyugodtan tegyetek mindent amit akartok, úgyis a Mennybe juttok!

I. Korinthusi levél 3. fejezet

15 De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.-MŰVE elhamvad! hány embert tud az Úrhoz elvezetni? Milyen életet él? ... milyen életet él az aki úgy él hogy "ááá, nem éérdekes, úgyis a purgatóriumba jutok"...nem ítélkezek, ez költői kérdés.