Hol ír a Biblia a tisztítótűzről?

A Biblia nem írja sehol.

De a katolikus egyház (épp úgy, mint az ortodox, a református, az evangélikus és az összes többi) hirdet olyan tanokat, amelyek nincsenek benne a Bibliában.

Ezek a később felmerült problémák megmagyarázására születtek.

Pl. a tisztítótűz, vagy purgatórium azért, hogy ne legyen olyan éles választóvonal a menny és a pokol között.

Ír!

I. Korinthusi levél 3. fejezet

15 De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

Pál apostolnak az 1Korinthus 3:10–15-ben található szemléltetése:

Itt a keresztény építési munkáról beszél, és a szemléltetésében lévő alapelvet alkalmazhatjuk a gyülekezetben lévőkre és a kívülállókra kiterjedő szolgálatunkra egyaránt. Vajon arra utal, hogy akik tanítottak és képeztek egy tanítványt, kizárólag azok felelősek azért, hogy végül úgy dönt-e, Jehovát szolgálja, és kiáll a döntése mellett? Nem. Pál azt hangsúlyozta, hogy a tanítónak fontos mindent megtennie, hogy a lehető legjobban építse a másikat.

Nem azt mondta, hogy a tanulmányozó vagy a tanítvány nem dönthet ebben a kérdésben. Igaz, Pál szemléltetése a másokban végzett munkánkra összpontosul, és nem saját magunk építésére. Ez nyilvánvaló, hiszen Pál arról beszél, hogy a hanyagul felépített építmény megsemmisül, míg maga az építő megmenekül. A Biblia azonban időnként ugyanilyen szóképet használ arra a munkára, amelyet önmagunkban végzünk.

Vegyük például a Júdás 20, 21-et: „szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben [szentséges hiteteken építve magatokat, NW ], imádkozván Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében.” Júdás itt ugyanazt a görög szót használja az „építve” kifejezésre, mint Pál az 1Korinthus 3. fejezetében, de úgy tűnik, Júdás arra utal, hogy önmagunkat építsük a hitünkre mint alapra. Lukács, amikor Jézus szemléltetését feljegyezte, amely arról a férfiról szólt, aki házának alapját a sziklára rakta le, ugyanazt a görög szót használja az „alapra”, mint Pál a keresztény építkezésről szóló szemléltetésében (Lukács 6:48, 49, Újfordítású revideált Biblia).

Az 1Korinthus 3:10–15 arról beszél, hogy építsünk tűzálló anyagokból.

Ki az, aki épít?

Pál a keresztény szolgát építőmunkáshoz hasonlítja. Ezt olvassuk: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (10, 11 vers, Ökumenikus fordítás).

Vajon miféle építőmunkáról beszél Pál? Nos, figyeljük meg a kapcsolt szövegrészt: „Ti . . . Isten épülete vagytok.” „Ti Isten temploma vagytok” (1Korinthus 3:9, 16). Tehát jelképes építőmunkáról van szó, amely „emberekre” vonatkozik. Más szóval, a keresztény szolga ’embereket épít fel’ abban az értelemben, hogy igyekszik az érdeklődőkben felépíteni a keresztény egyéniséget és tanítványokká képezni az ilyen embereket (Máté 28:19, 20).

Vajon ez azt sejteti, hogy a keresztény tanító egyedül felel a tanuló fejlődéséért? Egyáltalán nem! Először is, mi „Isten munkatársai” vagyunk. Miközben Pál szavai az 1Korinthus 3:9–15-ben az építőre vagy tanítóra összpontosítják a felelősséget, a valóságban ez közös építőmunka, amelyben a tanulónak is megvan a maga része. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a katona felkészül a csatára. Mások képezik ki és szerelik fel, de amikor kint van az ütközetben, neki kell harcolnia, és felhasználnia azt, amit tanult. Az élete függ ettől! Hasonló helyzet áll fenn, amikor a tanító igyekszik igazi keresztényt építeni, kiképezni, aki képes lesz ellenállni a jelenlegi rendszer nyomásának, kísértéseinek. Ugyanakkor azonban a tanulónak is megvan a felelőssége; ugyanis alkalmaznia kell az életében azt, amit tanult (Máté 7:24–27; Filippi 2:12, 13).

Tény marad azonban továbbra is az, hogy aki tanít, súlyos felelősséget visel. Ha tovább vizsgáljuk Pál szavait, rájövünk, hogy milyen fontos hatékonyan tanítanunk az Isten Szavát, hogy felépíthessük másokban a mennyei Atyánk iránti értékelést.

Mielőtt felhúznál egy épületet, előbb le kell raknod az alapokat. A tanítványképzésben vajon mi képezi ezt az alapot? Pál így felel erre: „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Korinthus 3:11, Ökumenikus fordítás). Igen, a helyes alap, amelyre építenünk kell, Jézus Krisztus. (Vö. Efezus 2:20–22; 1Péter 2:4–6).

Ezzel el is érkeztünk az 1Korinthus 3. fejezet 12. verséhez. Ha a gyakorlatban akarjuk alkalmazni Pál szemléltetését, akkor az a kérdés: Amikor másokat tanítunk, „palotát” vagy „kunyhót” építünk-e? Ha egyes fiatalok vagy újak elesnek, annak talán az az oka, hogy nem ugyanabból az anyagból épültek fel mindannyian. De hát miből állhat a különbség? A régi korinthusi gyülekezetben uralkodó állapotok jól szemléltetik a különbséget a tűzálló anyagból és az éghető anyagból készült épületek között.

Pál apostol így folytatja ennek a magyarázatát: „Kinek-kinek a munkája nyilvánvaló lesz, mert az a nap feltárja, miután tűzzel jelenik meg, és ez a tűz megpróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája” (1Korinthus 3:13). Tehát a „tűz” „megpróbálja”, hogy milyen módon építettünk. De mit szemléltet itt a „tűz”? Erőszakos fizikai üldözést? Nyilván nem. Mert figyeljük meg, hogy „kinek-kinek a munkája” alá lesz vetve a „tűzpróbának”. Nem minden keresztényre szakad heves üldözés. A „tűz” tehát bármilyen nyomást vagy kísértést szemléltethet, amely képes tönkretenni valakinek a jó szellemiségét.

"Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni. Ha valakinek a munkája elég, veszteséget fog szenvedni, de ő maga megmentésben részesül; ám ha így történik, mintha tűzön keresztül történne." (1Korintusz 3:14-15)