Most akkor Isten személyválogató vagy sem?

(Máté 15) 21 Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. 22 És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.” 23 Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: „Küldd el őt, mert kiabál utánunk!” 24 Ekkor így szólt: „NEM KAPTAM KÜLDETÉST MÁSHOVÁ, CSAK IZRAEL HÁZÁNAK ELVESZETT JUHAIHOZ.” 25 Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: „Uram, segíts rajtam!”26 Erre így válaszolt: „Nem való elvenni gyerekek kenyerét és odadobni kiskutyáknak.” 27 De az asszony folytatta: „Igen , Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.” 28 Erre Jézus így szólt hozzá:” Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!” És abban az órában meggyógyult a lánya.

Ezzel szemben:

(Ap. Csel. 10:34-35.) Erre Péter beszélni kezdett, és ezt

mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik."

Az asszonynak nagy volt a hite (tehát istenhívő volt), de Jézus még sem akart neki segíteni, mert ő nem kapott küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz. Erre persze mondhatjuk azt, hogy Izrael nem egy, a mai értelemben használt népet jelent, hanem az embert, aki Istennel jár. De akkor viszont miért nem akart segíteni a nőnek, hisz "nagy volt a hite", tehát mondhatjuk, hogy "Istennel járó személy" volt. Ez így nem áll össze.

És mégis kiket, vagy miket értett Jézus kiskutyák alatt?