Kit mi győzne meg a másik oldal igazáról?

Én nem tartozom egyik oldalhoz sem igazán. Én kialakítottam a saját világképemet, nem hagyatkozom másokéra, és nem veszem át másokét teljes mértékben, maximum elgondolkozok rajta.

Ez a kinek van igaza alapvetően egy mókuskerék. Az egók harca. Azé az egóé, amitől ott tart a világ, ahol tart.

Szerintem ezt az egót kell nekünk visszaszorítani, hogy a tudatunk végre napvilágra kerüljön, az igazi, és ne fedje el az egó álarca, mint sok-sok éve teszi. Szerintem ezen kell dolgozni, és nem mekka felé fordulva mormolni valamit, vagy nagy áhitattal elmenni a templomba, aztán otthon tovább élni a romlott életet.

A vallás is egy út, de nem az egyetlen, és itt nem a vallásosságra gondolok, hanem ha valaki tényleg megérti a spiritualitás(nem az ezo-ra gondolok) lényegét, és nem ragad le a Földi dolgoknál. Sok vallásosnál látom, hogy felsőbbrendűnek gondolja magát azért mert vallásos, pedig nem jobb egy átlag ateistánál. Ugyanúgy az egó irányítja, amitől épp, hogy meg kéne szabadulnunk.

Valami olyan csodaféle, hogy az égen vörös betűkkel megjelenik: létezem, majd egy hang mennydörög: olvasd már el!!

vagy pl. egyik napról a másikra azt látnám, hogy nincsenek háborúk, mert aki gonoszságot készül elkövetni a másik ellen, annak a fenekébe belecsap a villám. Na ilyesmik hatására lennék hívő.

Attól függ, hogy mit nevezünk természetfelettinek. Ha úgy érted, mint ahogyan a keresztények(Biblia) fogalmazzák meg Istent, úgy nem hiszek benne. Egy sokkal magasabb rendű "valamiben" hiszek, amit úgy fogalmazhatnék meg, mint maga a létezés. Az, hogy egyáltalán van valami, számomra az Isten.

Igen, kissé agnosztikus vagyok, tényleg, mert nem vagyunk elegendő információ birtokában, hogy bármi biztosan levonjunk, hogy van-e, nincs-e, ha van, akkor milyen, hogy nézki, mérhető-e, stb.

A hozzállásom talán a Zen buddhizmushoz áll a legközelebb. Ők nem tulajdonítanak túl sokat semmiféle Istennek, ők a meditáció általi lelki felemelkedésben hisznek, elérni a buddhaállapotot. Ha nem is vagyok buddhista, de én is úgy gondolom, hogy nem Istenre és vallásokra kell hagyatkozni, hanem önmagunkat kell újra megtalálni.

Magyarul úgy gondolom, hogy van Isten, ami maga a létezés, ezen felül pedig a lelki felemelkedést magunkban kell megtalálni, nem várni a sültgalambot.