A mai fiatalok védelme érdekében. Miért is lusták? Miért nem csinálnak semmit? Most a másik oldal is beszél.
Igen, a mai fiatalokat állitólag ez jellemzi, lusták nincs jövőképük, tisztelet nem tudóak.
Lássuk csak, én fiatal hogy látom. Szerintem azért, mert a mai idősebb generáció már sokkal kevesebbet, vagy semmit nem ad át a fiataloknak. Miről beszélek? Nézzük az én életemet.
Karatézok, legalábbis papiron, 3 éve. Miből áll? Erősités, futás, súlyzók, tárcsa, ugrálókötél. "Éles verekedésről", technikákról, gyorsulásról nem. Persze megkapjuk, hogy eddzetlenek vagyunk. Mert úgy érezzük, nem adnak át nekünk semmit.
Aztán itt vannak a szülők. Emlékszem, mindig attól függött az anyai szeretet, hogy épp milyen volt a bizonyitvány. És szinte mindig csak arról panaszkodik, hogy milyen rossz munkája van (persze neki szin 5-ös bizonyitványa volt...). Apunak meg csak az a fontos, hogy legyen a whiskys üvegben. Azon kivül, hogy "fogd meg a létrát" sose kér tőlem semmit. Egyszerüen végigönzőz mindent, kereket sem enged cserélni, inkább a fájós hátával is azt csinálja, csak sajnos nálam suli/munka van. És csak a pia, és az infantilis viselkedés, anyuval is már megállapodtak abban, hogy önző, mert nem mutat soha semmit.
És odakinnt? 60-70 évesek szabályosan küzdenek a helyért, 2 megállóra, emlékszem hogy vágott valaki keresztül 4 emberen csak mert meglátta hogy egy hely felszabadul. Máskor meg a villamosra szabályosan feltolnak, pedig lehet menni, semmi gond, és már nézek hátra hogy "mi a fakaromat akarsz?" és semmi, úgy megy fől mint akinek ez jár.
Én úgy érzem, szinte nincs kiről példát venni. A történeteiket mesélő nagyapák eltüntek. Más is igy van vele?
válasza:Teljesen igazad van, nagyon jol latod ezeket a dolgokat, de ez regen is meg volt, tehat nem uj jelenseg ez, csak a mai korszakban gyakoribb.
En ugy gondolom, hogy a ffiataloknak kellene lepeseket tenni, hiszen nagyon sok helyen ma mar a gyermek sokkal fejlettebb "lelki" teren, mint a Szulo pl., tehat valtoztatasra lenne szukseg, es eppen azert, hogy a jovo nemzedeke mar ne legyen ilyen, viszont ezen pontosan a mai ffiatalok tudnanak valtoztatni, hiszen az O sorsukrol es eletukrol fog szolni a jovo, nem az osokrol, tehat megkell teremteni azt a jobb jovot.
válasza:Régen is így volt, de gyerekként nem vetted észre. Sok mindennel így leszel még az életben, hogy folyamatként éled meg, pedig mindig is ott volt.
Lehetnek ilyen kitöréseid, úgyse érsz el vele semmit. Nem fog megváltozni a világ.
válasza:Nézd, valóban nehéz elindulni, önálló életet kezdeni! A baj, akkor van, amikor a fiatal meg sem próbálja! Valóban könnyebb még 27 évesen is a szülőkkel élni. Persze akkor meg jön,hogy nincs munka. Hát igen, kinek mi az igényei munka terén! Van aki nem vállal el akármit, van aki igen, mert egyszerűen muszáj.
Egyetem mellett is lehet valamennyit dolgozni. Láttam én már sok végzett egyetemistát mosogatni, szórólapozni stb. Mert egyszerűen nem volt más, a pénz meg kellett!
És anno legalább is az én szüleimnél nem volt "divat", hogy otthon éljünk 30 éves korunkig. El kellett menni dolgozni, mert a szülők örültek, hogy magukat el tudják tartani! Elvállaltak minden szir-sz@r munkát, mert kellett! Ma azért a fiatalok nagy része ezzel nem így van! Tisztelet a kivételnek!
válasza: válasza: válasza:Sok dologgal kapcsolatban igazad van.. részben.
És a legtöbb dolog gyerekekre igaz, nem fiatal felnőttekre.
Teljesen nyílvánvaló - szerintem - hogy arról hogy milyenek a fiatalok, nem csak ők tehetnek hanem a szülők és a társadalom, amelyik felnevelte...
De szerintem ezt tudják azok is akik szidják őket, tehát a "mai fiatalok" című indulatos monológok elsősorban társadalom kritikák.
Ettől függetlenül nyílván van egy kor ami felett már nem lehet erre hivatkozni... a tolakodó öregnéni se hivatkozhat arra, hogy rosszul lett nevelve, márpedig minden bizonnyal így van!
Jövőkép.
Az, hogy nincs jövőképük a fiataloknak, azt pont ők (azaz mi) szokták mondani... ez nem ellenük kritika, hanem megintcsak a társadalmi helyzet ellen.
Tudásátadás
A tudásátadással kapcsolatban megintcsak igazad van... de megintcsak egy bizonyos szintig...
Igazad van, hogy a gyerekeknek(!!!) sokkal inkább át kéne és lehetne adni a tudást.
De az abszolut nem igaz a huszonéves koroszályra (és ezt sajnos magamon is látom)... Mindannyian hajlamosak vagyunk azt várni, hogy majd jön valami okos ember és hopp átadja a tudást. NEM! Onnantól, hogy felnőtt ember vagy (persze a karatéval kapcsolatban ez nem 100%ig igaz) neked kell küzdeni a tudásért.
Persze segítség kell, de én akkor is ebben pont az ellenkezőjét látom, mint te;
hogy huszonéves emberek ülnek az iskolapadban és a tanár egyszerűen lediktálja az anyagot, ahelyett, hogy önálló gondolkodásra, önálló kutatásra ösztönöznék őket, aztán kikerül az ember az egyetemről és csodálkozik, hogy a melóhelyén a főnök azt mondja, hogy MIT csináljon, és nem azt, hogy hogyan.
Példakép
Ebben megintcsak nagyáltalánosságban igazad van... ha kimegyek az utcára nem sok olyan embert látok, akiről példát tudnék venni (bár szüleim szerencsére olyanok).
De azért nem tűntek el a normális emberek, csak nyitott szemmel kell járni a világban... és ez megintcsak a gyerekekre igaz inkább (sajnos), 17-18 éves kora után már nem kell példakép ahhoz, hogy az ember egy normális világképet és értékrendet felállítson.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!