Ki csábította bűnre a Sátánt?

Megkérlek, ne minősítsd az írásomat "hablatyolásnak". Tiszteld a véleményemet, ahogy én a tiédet. Isten fogalmát annyiféleképp látják, ahány ember él a Földön. A világot szemlélők foglalkoztak ezzel a kérdéssel keleten és nyugaton sok-sok ezer, tízezer és ki tudja még hány évvel ezelőtt. Azelőtt, hogy a Biblia megszületett volna. Ezzel nem azt mondom hogy ez hamis az nem, hanem azt, hogy nem csak úgy jöttek ezek az egyedi gondolkodók, hanem amióta élnek emberek, azóta festenek különböző istenképeket. Ez történelem.

Én azt hiszem, Isten végtelen. Nem gondolhatunk rá úgy, mint egy személyre.

A "kíváncsi" szót idézőjelbe tettem. Mert az időben nézve olyan, mint egy kísérlet. Ahogy az egyik esemény (ok) okozza a másikat (okozat). Mindig kisül valami. És a végtelen variációból mindig valamelyik történik. Az összes időpillanat és dimenzió együtt, már valószínűleg hitelesebben lefest egy Istenképet, mivel ő az időn és téren kívül áll. A Végtelen már csak ilyen...

Azért nem hiábavaló minden. Ha megnézed a csillagokat, bolygókat, a sejtek és atomok viselkedését, és azt, hogy mindennek funkciója van az életben, rájössz, hogy van mögötte valami tervszerűség. De olyan nincs, hogy Isten megalkotta a világot, akit megalkotott valaki akit megalkotott valaki... A világban lévő tudatosság, a világ rendje Istenből fakad. Nem kitalálta a világot, hanem ő maga a világ. A kitalál szó is már csak az időben értelmezhető. Mert a kitalálás van eleje és vége. Isten ennél több. Nem az időben teremtette meg a Világot, hanem az idő is belőle fakad. Ha úgy tetszik, részekre tagolja a világot az idő. Pillanatokra, amiken keresztül folyamatban látjuk a dolgokat. Így alakulhatott ki az ok-okozati lánc. A Világban lévő tudatosság és rend Isten szelleme.

Nem arra akartam rámutatni, hogy minden dolog hiábavaló, hanem arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van.

Kedves Kérdező.

Nem, nem átsiklottam a másik kérdésed felett, hanem szimplán egyszerűen nem válaszoltam rá, de ha már szóba hoztad, akkor a külön "kérésedre" megteszem.

Tehát Mennyek Országa és a minden jó lesz ott dolog:

Itt megint el kellene rugaszkodni a berögződött emberi elképzelésektől. Ugyanis amíg valaki egy helyként kezeli a Mennyet és úgy, hogy egy születés és halál közti ciklus leélése után következik be x embernek az Isten által meghozott ítélet alapján, addig bizony felmerülnek kötekedő kérdések, és teljesen jogosan...lásd a tied, vagy éppen az, hogy mi alapján dől el egy újszülöttről, hogy hova is kerül, és a többi és a többi, nem kezdem el sorolni.

A Menny ahogyan a pokol is, az emberi elme két darab állapota. A mennyei állapot gyakorlatilag az, amikor az adott egyén totálisan szabadnak érzi magát, ezt a szabadságot pedig úgy kell érteni, hogy nem függ semmitől tudatban, vagyis nem köti jólétét, nem köti a jót senkihez és semmihez. Tehát ez a kérdés alatt ( http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri.. ) megjegyzett mondatok mind mind hozzákötést sugallnak egyértelműen, feltételekhez, elvárásokhoz kötött jó érzést...ezt a hétköznapokban függőségnek, vagy akár rabságnak is nevezhetnénk.

Természetesen, hogy már az előző kommentemet is idefonjam, a rabságot meg kell ízlelni, hogy a szabadság értékelhető legyen. Vagyis egy adott egyénnek át kell járnia az illúzióktól átitatott szakaszt, hogy az illúziómenteset egyáltalán megértse. S mivel a Drága Jó Isten, mint mondtam, nem most jött le a falvédőről, ezért egy precízen kidolgozott rendszert tart fent (csak hogy magamat ismételjem). A rendszerhez hozzátartozik a gondolatokra, szavakra és tettekre való visszahatás, amit a Biblia Isteni Büntetésként vagy Jutalomként említ...és mindez azért, hogy az egyén felfogja mit is csinál, és mi annak a következménye. Azaz az ember nemtudására és az abból fakadó történésekre, amiket véghez visz, mindaddig reakció van gyakorolva, amíg be nem látja tévedését, vagyis teljes körűen nem tudja átérezni azt, amit Szabadságnak neveztem.

Ez a szabadság, ahogyan írtam, a függéstől, rabságtól való mentességet jelenti, és ez az az állapot, amikor egy adott egyén totálisan attól az "én" érzettől mentesen létezik, amit most önmagának hisz. Ugyanis az ember magát egy hamis "én" érzettel azonosítja, és ezen hamis "én" érzetbe való kapaszkodás miatt szenved, fél, önz, stb. Ez a hamis "én" érzet önmagát elválasztja, megkülönbözteti mástól, másoktól (diabolosz), nem is csoda, hogy hiányt érez, nem is csoda, hogy személyes érdekét előtérbe helyezi más érdekével szemben...az Igazi Én (Krisztus), ami az ember valódi önmaga, persze tudja az Igazságot, és nem szeparálja el magát a dolgoktól, természetesen nem is érez hiányt, függést, nem is helyezi saját érdekét előtérbe semmivel szemben, mivel minden önmaga, mindennel egy elválaszthatatlan kapcsolatban van, és ezt nagyon jól tudja...erre írja a Biblia, hogy aki tudja az Igazságot, az szabaddá lesz.

Összegezve a leírtakat, a Mennyek Országa pont hogy az, amikor nem kell semmihez hozzákössük a jó érzést, mert önmagában érezzük azt. Tehát nem droidok leszünk, hanem egy folyamat végkimeneteléül józan belátásunk eredményeként leszünk teljesen boldogok, tehát nem az Isten által önkényesen leszünk átprogramozva, hanem az Isten által fenntartott ok-okozati rendszer segítségével ismerjük fel valódi mivoltunkat, és éljük meg ezáltal a Szabadságot.

üdv

28/F

LastOne.Left