Miért tartják logikátlannak azokat akik a Szentháromságban hisznek?

A 16:22-nek.

Kikre utalt Jehova, amikor az 1Mózes 3:22-ben feljegyzettek szerint azt mondta, hogy „közülünk egy”?

Jehova Isten nyilvánvalóan önmagára és az egyszülött Fiára utalt, amikor kijelentette: „az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:22). Vizsgáljuk meg, hogy miért mondhatjuk ezt.

E szavak azután hangzottak el Jehova szájából, hogy kimondta az ítéletet az első emberpárra. Némelyek fejedelmi többesként értelmezik a „közülünk egy” kifejezést, ahogy egy király mondaná önmagára utalva, hogy „nem örülünk ennek”. Donald E. Gowan bibliatudós azonban ezt írja az 1Mózes 1:26-ról és 3:22-ről: „A legtöbb felvetődött értelmezést nem lehet alátámasztani az Ósz[övetség]ből: sem a fejedelmi többest, sem a fontolgatás vagy nyomatékosítás miatt használt többes számot, sem azt, hogy a többes szám az istenségen belüli több személyre utalna . . . , egyik magyarázatnak sincs sok értelme a 3. fejezet 22. versében, ahol a »közülünk egy« kifejezés áll.”

Elképzelhető-e, hogy Jehova Sátánra, az Ördögre utalt, aki maga döntötte el, hogy „mi a jó és mi a rossz”, és ugyanerre ösztönözte az első emberpárt is? Ez nem lenne ésszerű. Jehova azt mondta, hogy „közülünk egy”. Sátán már nem tartozott Jehova hűséges angyalai közé, ezért nem lehetett azok között említeni őt, akik Jehova oldalán vannak.

Vajon a hűséges angyalokra gondolt Isten? Nem állíthatjuk biztosan sem azt, hogy igen, sem azt, hogy nem. De az 1Mózes 1:26 és a 3:22 szóhasználata közötti hasonlóság sejteti a helyes magyarázatot. Az 1Mózes 1:26 szerint Jehova így szólt: „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra.” Kihez intézte szavait? Pál apostol ezt mondta arról a szellemteremtményről, aki Jézussá, a tökéletes emberré lett: „Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte; mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön” (Kolosszé 1:15, 16). Ennek alapján logikusnak tűnik, hogy az 1Mózes 1:26-ban Jehova az egyszülött Fiához, a ’mestermunkáshoz’ beszélt, aki vele volt az ég és a föld megteremtésekor (Példabeszédek 8:22–31). Az 1Mózes 3:22-ben lévő hasonló megfogalmazás arra enged következtetni, hogy Jehova szintén ahhoz szólt, aki a legközelebb állt hozzá, vagyis az egyszülött Fiához.

Kedves Tanú testvérem!

Van itt egy kis félreértés. Légyszíves olvasd el Ézsaiás könyve 6. fejezetét, és mond meg nekem, szerinted kinek a dicsőségét látta Ézsaiás próféta a fejezetben leírtak alapján? Várom mielőbbi válaszod...

Köszönettel: Péter

(Ézsaiás 6:1-13) Abban az évben pedig, amikor Uzziás király meghalt, láttam Jehovát, amint egy fenséges és kiemelkedő trónon ült, és ruhájának szárnyai betöltötték a templomot.

Tudom, Jézust látták, de Jehovát nem, itt meg látszólag azt olvassuk, hogy mégis látták a JHVH-t, vagyis Jehovát.

Tehát e fejezet Jehova dicsőségéről szól, akit egy helytelen érveléssel Jézusnak mondanak, mivel "látta" Ézsaiás. Csakhogy ez több helyen szerepel a Bibliában, és máshol leírja a szöveg, hogy valójában csak Isten "dicsőségét" látták, láthatták, hiszen a Biblia világossá teszi, hogy nem láthatja Jehovát ember élve!

Teljesen világos különbséget tesz amúgy is a Szentírás Jézus és az Atyja, Jehova között e tekintetben is több helyen. Vagyis az olyan Írásszövegekre való hivatkozás, ahol Jézus azt mondja, hogy "én és az Atya egyek vagyunk", szintén igen pontatlan érvelés (álérv), pedig rendszeresen használják a háromság hívők.

(János 1:18) Istent e g y ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal.

(2Mózes 33:20) És még hozzátette: „Nem láthatod arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”

(János 6:46) Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van; ő látta az Atyát.

(1János 4:12) Istent soha senki nem látta. Ha továbbra is szeretjük egymást, megmarad bennünk az Isten, és a szeretete tökéletessé lett bennünk.

Sajnos rengeteg ilyen álérv van, mellyel a háromságot védelmezik, de ezeket könnyűszerrel le lehet leplezni a szövegösszefüggésekből. Már az is egy komoly érv a háromság ellen, hogy ilyen álérvek sokaságával védelmezik, és akkor még nem beszéltünk a betoldásokról, melyeket e tárgyban tettek egyes fordítók!

"Miért tartják logikátlannak azokat akik a Szentháromságban hisznek?"

Mert nem értik, hogy a lényegek száma 1 és a személyeké 3. Aki meg ezt nem érti, az nem tud fogalmakban gondolkodni, csak képekben. Ugyanez a fajta ember az, aki a világegyetem középpontját keresi, és amikor közlöm vele, hogy a Big Bang elméletből nem következik, hogy a világnak van közepe, akkor elkezd hisztizni. Ugyanez a típus azt sem érti, hogy az elektron vagy a foton hogy lehet részecske és hullám is.

Kedves Tanú testvérem!

Nagyon megmosolyogtató, amikor olyan felvetésre próbálsz magyarázatokat találni, amit még meg sem tettem. Ugyanis nem ezt akartam felvetni!

Ennél sokkal komolyabb érvem van!

Kérlek olvasd el János evangéliuma 12. fejezet 37-41 verseit. János itt nyilvánvalóan Jézusról beszél és szó szerint idézi Ézsaiás könyve 6:9-et, illetve hivatkozik az egész fejezetre, hogy akkor mondta ezeket Ézsaiás, "mikor látta az ő dicsőségét; és beszélt őfelőle."

János apostol egyértelműen bizonyságot tesz arról, hogy Jézus Krisztus volt az az Isten, a Segerek Ura, akivel az Ószövetségben beszélt Ézsaiás próféta.

Lehet ezt vitatni, de nem érdemes...

Másrészt megragadom az alkalmat itt is, hogy elmondjam, a Jehova név jelentését pontosan ismerjük! Példaképpen hoznám Joseph H. Hertz: Mózes öt könyve és a haftárák című könyvét, ő az egyik leghíresebb zsidó professzor, és következetesen Örökkévalónak fordítja a JHVH tetragrammát...kiváncsi lennék, hogy ti miért nem így, érthető és mindenki számára világos módon nevezitek Őt?!

Egyébként hamis az az állítás, hogy ez a kizárólagos neve lenne Istennek, olvasd csak el a II.Móz. 6:3-at.

Mindenható, Örökkévaló...Isten nevei mindig az Ő tulajdonságait, jellemét fejezik ki.

Jézus Krisztus neve pedig, mint a Seregek Ura teljesen beleillik a képbe, hiszen Ő valóban az angyalseregek fejedelme.

Üdvözlettel: Péter

Nos, az érved semmivel sem jobb, mint amire mások hivatkoztak már ezekben a párhuzamokban, és amire én válaszoltam. Abban a kérdésben, amit belinkeltem, szinte minden létező oldalról megközelítettük ezt a témát, felmerültek még az ilyen jellegű érvek is. Így aztán nem váratlan nekem, éppen ezért ajánlom mindenki figyelmébe azt a kérdést.

Abban az évben, amikor Júdea királya, Uzziás meghalt, i. e. 778-ban Isten prófétája, Ésaiás látomást látott Jehováról, aki magasztos trónján ült. Jehova ezt kérdezte: „Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?” Ésaiás önként vállalkozott, de Jehova figyelmeztette, hogy izraelita társai nem fognak reagálni a kijelentéseire. János apostol az első századi hitetlen zsidókat az Ésaiás napjaiban élő emberekhez hasonlította, és megjegyezte: „Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét.” Kinek a dicsőségét? Jehováét, és mellette az emberré válása előtti Jézusét az égi udvarokban (Ésaiás 6:1, 8–10; János 12:37–41).

(János 12:37–41) De noha ő ennyi jelt tett előttük, nem hittek benne,

38 úgyhogy beteljesedett Ézsaiás próféta szava, melyet mondott: „Jehova, ki hitt abban, amit hallottunk? Ami pedig Jehova karját illeti, kinek nyilatkoztatták ki azt?”

39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: 40 „Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemükkel, és fel ne fogják a gondolatot szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”

41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt őróla.

"Lehet ezt vitatni, de nem érdemes..."

De érdemes, mert ezeken a pontatlan és erőltetett belemagyarázásokon kívül, a Biblia mindenhol határozottan különbséget tesz (mint maga Jézus is), az állandó alárendeltségi viszonyt is figyelembe véve, Atya és a Fiú között.

De eleve, azokat a kis táblázatomban szereplő érveket, melyek Bibliaversek formájában szerepelnek egy kicsit visszafelé, teljesen figyelmen kívül hagytátok, és ezen álérvek is már alapból ellentmondanak az ott szereplő világos Bibliai szövegeknek.

Az isteni névről:

Isten egy ünnepélyes alkalommal mondta ki a nevét, és ezt megismételte többször is Mózes füle hallatára. Mózes leírta ezt az eseményt, és ez fennmaradt a Bibliában egészen a napjainkig (2Mózes 34:5). Sőt Isten még le is írta a nevét, mégpedig saját „ujjával”. Amikor Mózes megkapta ama „Tízparancsolat” néven ismert igéket, Isten csoda módjára leírta azokat.

Isten neve nyolcszor fordul elő az eredeti Tízparancsolatban (2Mózes 20:1–17). Maga Isten nyilatkoztatta ki az embereknek a nevét szóban is, írásban is.

Héberül leírva így olvasható: .יהוה Ez a négy betű más néven: Tetragrammaton, a héberben jobbról balra olvasandó. Sok mai nyelven: YHWH vagy JHVH formában szerepel. Istennek ez a négy mássalhangzóval jelölt neve majdnem 7000-szer előfordul az eredeti „Ószövetségben”, vagyis a Héber Szent Iratokban.

Biztosan nem véletlen, hogy minden más névnél sokkal többször szerepel ez a név, igaz?

Ez a név a héber ha·wah’ „ ,)הוה(valamivé lenni” jelentésű igének, befejezetlen idejű műveltető alakja, és szó szerint annyit jelent: „Létezhet” („előidézi, hogy valami legyen”). Isten neve tehát olyan személyt jelöl meg, aki ígéreteit fokról fokra beváltja, és szándékait maradéktalanul megvalósítja. Csak az igaz Isten viselhet ilyen gazdag jelentésű, sokatmondó nevet.

A Szentírás isteni Szerzője iránti legnagyobb tiszteletlenséget azáltal mutatják ki a modern fordítók, hogy eltávolítják, illetve eltitkolják Isten páratlan személyes nevét. A héber szövegben Isten neve valójában 6828-szor fordul elő a( יהוה JHVH vagy YHWH) formában, amelyre általában a tetragramma elnevezéssel utalnak (ez szó szerint azt jelenti: ’négy betűből álló’). A „Jehova” név használatával hűek maradtunk az eredeti szöveghez, és nem folytattuk azt a gyakorlatot, hogy az isteni nevet, a tetragrammát olyan címekkel helyettesítsük, mint „Úr”, „ÚR”, „Örökkévaló” vagy „Isten”.

Kedves Tanú testvérem!

A JHVH eltávolításáról és eltitkolásáról szó nincs sem a régebbi sem a modern Bibliafordításokban. Az, hogy ÚR-nak fordítják ezt a nevet teljesen helyes és fordítói szempontból is korrekt. Aki egy kicsit is tanult bibliai héber nyelvet az tudja, hogy itt a kötib és köré esete áll fenn. A maszoréta zsidó tudósok ugyanis pontosan az Isten neve iránti tiszteletből a JHVH tetragramma alá az Adonaj vagyis ÚR szó magánhangzóit punktálták, és az olvasók, fordítók tudták azt, hogy itt a JHVH nevet helyettesíteni kell az Adonaj szóval.

A "Jehova" képtelen és nem létező műszó, amely a JHVH mássalhangzióból és az ADONAJ magánhangzóiból áll össze. Ennek használata arról tanúskodik, hogy az illető nincs tisztában a bibliai héber nyelv alapvető szabályaival!

Szó nincs arról tehát, hogy ezzel bárki is hű maradna az eredeti szöveghez, csupán hozzá nem értésről tanúskodik.

Az Új világ fordítás is maximálisan alátámasztja ezt a hozzá nem értést, hemzseg a hibáktól, amelyek évtizedek óta ismertek, és javíthatóak lettek volna, ellenben olyan a magyar nyelvtől idegen nyakatekert kifejezéseket használ, melyeknek semmi értelme, például a kegyelem szép és kifejező magyar szó helyett a "ki nem érdemelt kedvesség" kigejezést használja...és még sorolhatnánk.

Erőszakosan mindehova beírja a Jehova kifejezést, oda is ahova nem kellene, de olyan korábban nem teljesen érthetően fordított igehelyeket, mint pl. a Mt. 11:12. abszolút nem javít ki...

Ez nem egy fordítás, hanem egy "megerőszakolt" a saját vallása igényeihez igazított próbálkozás...

Ugyanez a helyzet a Jehova kifejezéssel is. Lám ti is lefordítottátok, mégsem az értelmes, mindenki számára világos kifejezést használjátok, hanem egy nem létező műszóhoz ragaszkodtok, aminek semmi értelme nincs!

Sajnálom, hogy ebben nem tudunk egyet érteni...

Üdvözlettel: Péter

Tény az, hogy a Héber Iratokban gyakrabban utalnak a Teremtőre a saját tulajdon nevével, mint minden egyéb megnevezéssel együttvéve. Sőt mi több, nincs is értelme annak, hogy lefordítsanak egy tulajdonnevet, mint például a Jehova nevet olyan szóval, mint mondjuk az Úr. Ez éppen olyan lenne, mintha le akarnánk fordítani a „Rolls Royce” nevet (a világ legdrágább autómárkájának nevét) egyszerűen az „autó” vagy a „gépkocsi” szóval, amikor annyiféle autó vagy gépkocsi létezik! A The Jerusalem Bible, bár szívesebben használja a „Yahweh” nevet a „Jehova” név helyett, jól kihangsúlyozza ezt, mivel nem az „Úr” szót használja. A fordítás előszavában pedig ezt olvassuk: „ Azt mondani: ’Az Úr az Isten’, mindenképpen felesleges szószaporítás, míg az, hogy ’Yahweh az Isten’, semmiképpen nem szóismétlés.”

De megemlíteném, hogy egyes Bibliafordítók milyen megfontolásból hagyták el az Isteni nevet.

Amikor J. M. Powis Smith és Edgar J. Goodspeed 1935-ben egy modern bibliafordítást készített, az olvasók azt tapasztalták, hogy Isten neve helyett mindenütt az ÚR és ISTEN szó áll. Indoklásul az előszóban ez állt: „Ebben a fordításban az ortodox zsidó hagyományt követtük, és az „ÚR” szót használtuk a „Jahve” név helyett, az „Úristen” kifejezést pedig az „Úr Jahve” név helyett. Minden olyan esetben, ahol ’Úr’ vagy ’Isten’ van, az eredeti ’Jahve’ szót helyettesíti, a szavakat nagybetűvel kezdtük, de kisbetűvel folytattuk.”

A zsidó hagyomány szokatlan feléledéséről (a zsidók ugyanis JHVH-t olvastak, de „Úr” szót ejtettek) ezt mondja: „Aki viszont az eredeti szöveg ízét meg akarja őrizni, csupán annyit kell tennie, hogy ’Jahvét’ mond az ÚR vagy ISTEN szó helyett.”

Ezt olvasva rögtön felmerül bennünk a kérdés: Ha az „ÚR” szó helyett a „Jahve” olvasásával meg tudják őrizni az eredeti szöveg ízét, miért nem használták a fordítók fordításaikban a „Jahve” kifejezést? Miért helyettesítették — saját szavaikat idézve — Isten nevét az „ÚR” szóval, és miért vették el az eredeti szöveg ízét?

A fordítók azt mondják, hogy az ortodox zsidó hagyományt követték. De vajon bölcs dolog-e ez egy keresztény részéről? Emlékezzünk csak arra, hogy éppen a farizeusok, az ortodox zsidó hagyomány őrizői voltak azok, akik elvetették Jézust, és Jézus ezt mondta nekik: „Isten Szavát erőtlenné tettétek hagyományaitokkal” (Máté 15:6). Isten Szavának erőtlenné tevését jelenti az, ha Isten nevét más szóval helyettesítjük.