Miért nem lehet Istent tudni? Miért hinni kell benne?

JAVÍTÁS:

"Az ateisták azért szokták gyakran összecserélni az 1. és a 2. szintet," mármint az 1. és a 3. szintet! Vagyis a testi érzékelésnél valójában biztosabb vallási tapasztalatot csupán fantáziának, a valóság tagadásának tartani.

Nos nem mondom érdekes volt az amit írtál. Eddig senki sem tudta így megfogalmazni számomra ezt. Nagyon köszönöm, hogy szántál erre időt s, kezdem átérezni azt amit ti keresztények is. (még ha csak 1 naon kicsit is)

Szerettem volna kérdőre vonni néhány mondatodat, de ezt most inkább hanyagolnék, mert persze ha nem érti meg az ember azt amivel kapcsolatban nem tapasztalt meg semmit. pl. olyannak aki sose volt szerelmes, hogy magyarázod el a szerelmet? stb...

Ettől függetlenül én ateista maradok, de hogy tekintettel leszek vallásos felebarátaimmal azt ezentúl nem feledem.

"Valami ilyesmi lesz a mennyben a célunk: nem kielégületlen, de soha véget nem érő."

Ez egy zseniális magyarázat, minden elismerésem a tiéd.

Egy csak a gond: ez még mindig csak feltevés. Bizonyíték mögötte egy nagy kerek nulla.

Tehát ezek alapján még mindig nem lesz hívő az ateistákból.

Ennyitől persze, hogy nem lesz, ez csak egy lökés. Isten pont úgy rendezte a dolgokat, hogy a fejtegetések csak rávezessék az embert az Igazságra. Ha mindent pusztán észérvekkel lehetne bizonyítani, akkor a kereszténység pusztán egy tanítás lenne, amit racionálisan meg kell értenie mindenkinek. Aki megérti, az keresztény is egyből, aki viszont nem keresztény, az pusztán téved, nem képes logikusan gondolkodni. Pont ettől maradna a kereszténység az 2. szinten: egy bizonyítható tannak, ami némiképp befolyásolhatja az embert, de nem okoz benne mélyreható gyökeres változást! És itt értünk el a 3. szint küszöbére! :)

Nézzük csak, mi történik: ha önmagadba nézel, tapasztalod, hogy ténylegesen vannak olyan vágyaid és szunnyadó képességeid, amelyek a fizikailag érzékelhető világ felé vezetnek! Sosem elégülnek ki a világ keretei között, nem elég a 2. szint tapasztalata, módszerei, biztos tudásra, az alapvető nagy vágyak valóságos beteljesedésére vágysz. Még csak sejted, hogy lehet valami a jelen világ felett, amelyen a vágyaid túlmutatnak. Először agyalsz, okoskodsz, hogy erre valahogy magyarázatot adj, valamit kezdjél vele. Ha ilyenkor valami tagadó magyarázatot találsz, hoyg ez hülyeség meg biztos van valami normális magyarázat, csak nem tudod, akkor annyi neked: cs a szíved mélyén csalódott, megkeseredett leszel. Miért? Mert még mindig a 2. szinten mozogsz, még mindig pusztán az eszedet használod...

HOgy lehet ezen túllépni? Úgy, hoyg nem úgy tekintesz magadra és a világra, hogy Te pusztán egy észlény vagy, pusztán ezzel a képességeddel magyarázod a világot és alakítod ki világképedet. Pont ez a szint az, amit meg kell haladni és rájönni: nem, te EMBER vagy! Az emberség jóval több, mint csak ész, vannak szárnyaló vágyaid, lelki, művészi, misztikus képességeid, érzelmeid, egy egész mikrokozmosz vagy! Fedezd fel önmagad, nézz meg, hogy pusztán a lélegzésed, az evés-ivásod is arról szól, hoyg egyesülj egy önmagaddal nagyobb kozmosszal, valósággal! Enélkül nem is tudsz életben maradni! És igenis kozmikus szinten vágysz a biztonságra, nem pusztán anyagi biztonságra, hogy az egész kozmoszban egy szilárd központi tengelyen álljál! Ahogy egyre mélyebbre mész önmagadban, azt veszed észre, hogy olyan élőlény vagy emberként, amelyhez képest az egész univerzum egy porszem! Ha felfedezed, hoyg valami alapvető vágy van benned, amely minden emberi képességedet a jelen világtól magasabb szintre hajtja! Értelmed az egész kozmoszt akarja megragadni és megismerni, a dicsőség itányi vágyad az egész világ felé akar úrként emelkedni, érzelmeid pedig a legtisztébb szerelemnek egy olyan kapcsolatában teljesül csak be, amelyben tökéletesen egyesülsz a legtökéletesebb lénnyel, amely világ feletti, mert te magad is világfeletti vagy, a jelen világból születtél de másfelé tartassz! A halált akarod legyőzni!

Valami ilyesmi az a lelkület, amely továbbvisz a 3. szintre. Valamelyest el kell távolodni a világtól és önmagadba nézni, hogy a következő szintre tudj lépni. Mert önmagadban fedezed fel azt a vágyat, amely egy tökéletes lény megismerése és a vele való egyesülése felé hajt, amelyhez te magad is hasonló vagy. És amikor ezt belátod, akkor lehet, hoyg ismét minden magyon egyszerű lesz, mert az ez az egész mikrokozmosz ember mindennel együtt egyszerűen emberien tud viselkedni. Lehet, hogy csak ennyit mondasz: Itt vagyok Istenem, Rád van szükségem, Téged akarlak követni, Veled akarok járni, mert nagyobb vagy Te mindennél, el akarom hagyni a tévelygések útját, a szenvedélyek földi rabságának útját, a magányosság útját, a kielégületlenség útját, az elmúlás útját...

Valaki egyszerűbb módon tér meg, valaki úgy, hogy megtalálja a helyét az egész kozmoszban. Mindegy, a cél ugyanaz. Amellyel az ember a láthatatlant kezdi látni, tulajdonképpen azt hívják hitnek. És Te mint ember alapvetően egy személlyel lépsz kapcsolatba, amikor Istennel lépsz kapcsolatba, egy olyan személlyel, amely a Te tökéletességed, aki felé minden vágyad hajt.

...egyszerűbben megfogalmazva:

Valaki egy olyan társra vágyik, akire mindig lehet számítani, aki mindig segíti őt, akinek nincsenek hibái - és ezt nem találja a világban, de megtalálja Istenben.

Valaki biztos tudásra vágyik, a mindenség megértésére - de ezt nem találja meg a pusztán a bizonytalanságot némiképp csökkenteni képes, de megszüntetni, a keretein felül távlatokban gondolkodni képtelen tudományban, de megtalálja Istenben.

Valaki retteg az elmúlástól, a haláltól, és ezzel semmit nem tud kezdeni e világban - de megváltást nyer Istenben.

Valakit megaláznak, gyötörnek, elnyomnak, és képtelen ebből szabadulni a világban - de képes rá Istenben, aki ugyanúgy szenvedett, de a mennyei dicsőséget, valóságos kozmikus uralmat ad a legkisebbeknek is.

És még sorolhatjuk: a lényeg az, hogy mindenkiben vannak olyan alapvető vágyak, amelyek túlmutatnak a világon. A hit ilyen szempontból tulajdonképpen annak felismerése, hogy ezek a vágyaid reálisan be tudnak teljesülni, mégpedig pont ott, ahol ha jól önmagadba nézel, be is teljesülhetnek: a világ felett! Azzal nem tudsz mit kezdeni, hogy vannak benned ilyen vágyak, ha tagadod őket, nem vagy őszinte. A hit ugrása az, hogy elfogadod: ha a földön nem teljesedhetnek be, de én mégis ember vagyok, ilyen vagyok, ilyen vágyakkal, nem vagyok hülye, tényleg ez van, akkor lépjünk a föld fölé...

"Ha ilyenkor valami tagadó magyarázatot találsz, hoyg ez hülyeség meg biztos van valami normális magyarázat, csak nem tudod, akkor annyi neked: cs a szíved mélyén csalódott, megkeseredett leszel."

Nanananana ez azért nem így van. Ezzel lényegében azt mondod,hogy aki nem hisz Istenben az mindig is kevésbé lesz boldog, mint aki hisz. Tudom,hogy ez most csak egy kis fogalmazás hiba, illetve talán nem így akartat írni, de ez így hibás.Legalább is ezt sosem fogjuk tudni pontosan, mert nincs boldogság mérő készülék.:)

És még valami, a jóval ezelőtti írásomban azt mondtam,hogy nem félek a haláltól s,ez így is van. A halálnál vannak sokkalta rosszabb dolgok (a poklon kívül is) Ezt még Stephen Hawking mondta: "Nem félek a haláltól,de nem is siettetem"

Persze egy halálközeli élmény az más,mert ott se őszintén félek hanem az ösztöneim lépnek érvénybe ami egészen más. Én pl. azért nem félek a haláltól mert 1 olyan cél lebeg a szemem előtt, amit ha elérek, akkor 1 bizonyos értelemben túl lépem a halál fogalmát,illetve egy szempontból nem lesz érvényes rám. Ahhoz hogy ezt megértsd ahhoz az én szememből kellene,hogy lásd a világot,de mivel nincs erre semmi esély (nem sértésből mondtam) így nem is akarok ebből az utóbbiból vitát.

Valamilyen szinten szerintem tényleg kevésbé boldogok a vallástalanok. Egyébként volt iylen felmérés is, statisztikailag kimutatták, hogy a boldogtalanságból eredő betegségek gyakrabban fordulnak elő vallástalanok között, mint vallásosok között (pontosan nem emlékszem, de valahogy vagy ehhez hasonlóan kimutatták, hoyg boldogabban, egészségesebbek általában a vallásosok). Viszont ettől függetlenül is én úgy gondolom, hogy attól alapvetően boldogabb az ember, hogy a jelen világnál sokkal boldogabb világ vár rá, amely a jelen világ eseményeinek is értelmet ad. Egy igaz hívő valóban eljuthat annak fölismerésére, hogy minden hasznára van! Még a csapások is, és nem csak kimagyarázza, hanem tényleg midnenből hasznot tud húzni. Atesita ismerőseim viszont inkább arra jutottak, hoyg minden tök értelmetlen, legyen már vége az egész cirkusznak! Szerintem ezek kevésbé boldogok. De lehet, hogy Te találtál mégis más megnyugtató célt, ami tényleg kíváncsivá tett. Gondooom ez nem annyi, hogy továbbélek génjeimben, lehetőséget adva más egyedeknek további hasznos mutációkra, amit hallottam már ateistától, de szerintem épelméjű embert ez nem nyugatat meg személyesen.

Légyszi, légyszi, mondd el, én tudok más szemszögbe helyezkedni! :)