Amikor jó dolog történik veletek miért istent áldjátok, ha pedig rossz magatokat okoljátok?

"áldjátok - okoljátok" - írod. Ez két kategória. Történik velem jó-rossz, az okozatok, melyeket elszenvedek benne vagyok, ott az oknál is ott vagyok. Ám ettől függetlenül, Isten neve dicsértessék mindenkor. S így egyszer eljut az ember egy olyan fokra a hitben, hogy megérti Pál apostolt:

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál...(Róm 8,28)

Azért, mert aki elfogadja Istent, abban nem maradhat hely a büszkeségnek. A Biblia szerint az egyéni eredmenyek, a "jó dolgok" Isten altal eldöntött, ránkruházott ajándékok; a rossz dolgok viszont az ember esendõségének következményei.

Olvasd el Pál apostol Efézusiakhoz es Rómaiakhoz írt leveleit:

Ef 2:8 Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez;

Ef 2:9 Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.

Ef 2:10 Mert az Õ alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket elõre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Róm 5:12 Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûn és a bûn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.

Amikor jó dolog történik velem akkor alapból Istent dicsőítem és hálát adok néki. Ha sikerül valamit jót tennem amivel hozzájárulhatok Isten munkájához, akkor is, az összes megszerzett dicsőséget Istennek adom. Számomra ez nem kérdés. Ha rossz történik velem, akkor is hálát adok Istennek és csak is Őt dicsőítem.

Azt hiszem Jób mondhatta: "Ha a jót elfogadtuk Istentől akkor a rosszat is el kell fogadnunk."

Nem feltétlenül rossz az, ha néha egy kicsit megdorgálja az Úr az Ő gyermekeit :)

UI: Áldani csak az tud aki feljebb való valamilyen szinten annál akit meg akar áldani. Tehát kizárt dolog, hogy valaki is megtudná áldani Istent. Isten meg tud minket áldani, de mi Őt nem.

tattilaboy

Ha jól sikerül egy vizsgád az egyetemen, akkor azt miért köszönhetnéd Istennek? Talán nem tudod a tananyagot, ha Isten nem engedi meg, hogy megtanuld? Vagy esetleg a vizsgabiztosoknak megmondja, hogy ki mehet át, ki nem? Saját magadon múlik, hogy sikerül-e valami. Amit eddig mind elértem az életemben, azt magamnak köszönhettem, és még más embereknek, akik segítettek.

Ha a kisgyereked meghal vérrákban, akkor azt is biztos Istennek köszönheted, mert ezzel hálálja meg, hogy Te mekkora fan vagy.

Olyan fárasztóak vagytok, basszus. Szánalomra méltó, hogy ennyire bugyuták vagytok, és még ti hiszitek azt, hogy a felvilágosultak ti vagytok.

„11. Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.

12. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.”

Péld. 3,11-12

A tetteink következményekkel járnak. Isten megteremttt minket képességekkel, melyeknek a segítségével sok jót véghez tudunk vinni, akár a magunk, akár mások javára. Ráadásul a Biblián keresztül tanít minket, tanácsokat ad, melyeket ha megfogadunk, tényleg jobb lesz az életünk. - Ezért hát Istennek köszönhetem a jó dolgokat.

Persze ha emberek tesznek nekem jót, azt megköszönöm nekik is, mert megtették ami tőlük tellett :)

Mivel a rossz tetteknek rossz következményei vannak, ilyenkor magamat okolhatom, ha rossz dolgot idézem magamnak elő.

Ha olyan rossz dolog történik velem, melyet nem tudok befolyásolni, azért nem én vagyok a hibás, történnek ilyen dolgok, hisz nem teljes mértékben Isten uralkodik most a világ felett, így nem is véd meg mindig a rossz dolgoktól (Prédikátor 9:11; 1Ján5:19).

És persze vannak rossz emberek, akik rosszat okoznak nekem, azért sem én vagyok a hibás természetesen, hanem azok, akik okozzák azt nekem.

Betty M.