Amikor jó dolog történik veletek miért istent áldjátok, ha pedig rossz magatokat okoljátok?

"A vallásos emberek évszázadok során az egyházi tanításokat kritika nélkül tették magukévá."

Ez nem teljesen igaz.

Pontosan a kritikák miatt voltak az egyházszakadások, hogy néha kettő, sőt három pápa is volt, és nem utolsó sorba a reformáció mozgalmai.

A mélyen vallásos ember naggyon is érzi, amikor a papok manipulálni szeretnék, ugyanis a "tiszta" vallás egy ősi erkölcsi rendszert tükröz, és ami ebből kilóg, azt könnyű tetten érni.

Sajnos vannak emberek, akiket könnyű félrevezetni.

Ezekhez aztán megtalálják az utat azok, akik ki akarják őket használni.

Hogy ez az út valláson, politikán vagy marketing stratégián alapszik, az a krotól és a célközönségtől függ.

Spoiler: ISTEN NEM LÉTEZIK!

Aki hisz benne, annak nincs egy szemernyi realitásérzéke sem!

Pedig ahhoz is hit kell, hogy valaki ne higgyen egy Teremtő személy létezésében, mert ha benne nem hisz, akkor abban hisz, hogy véletlenül, esetleg evolúció (aminek az elméletét a tudósok már rég megdöntötték) útján jött létre minden.

Ha pedig nem is gondolkodol azon, hogy hogyan jött létre minden, akkor nem realista vagy, csak egy ember, aki nem foglalkozik a komolyabb kérdésekkel, mert azok nem érdeklik, esetleg agnosztikus, aki szerint nem lehet megtudni mi az igazság.

Zartenox,

A realitásérzék nem feltétlenül automatikusan jelenti Isten nem létezését.

Sőt.

A realitás az, hogy van egy rend, egy rendszer a világban, ami komplexitásával együtt "véletlenül" nem alakulhatott volna ki, mert a világegyetem egyszerűen nem elég öreg hozzá, különösen, ha hozzávesszük, hogy az élet egy nagyon fiatal jelenség a Teremtés történetében.

Az Ó Testamentum haragvó és féltékeny Istene valóban nem túl meggyőző a legtöbb kultúra számára, de tágítva a kört, és eltekintve a különböző kultúrák sajátos értelmezéseitől, szépen körvonalazódik egy koncepció, ami szerint a Természettel való harmonikus együttélésre való törekvésnek vannak jó oldalai...

És ha ezt kiterjesztjük a fizikai mellett az intellektuális és a spirituális szférára, akkor ott állunk egy Isten fogalom előtt.

Van aki képes rendszert látni a világ anyagi és erkölcsi jelenségei között, és e szerint tengeti életét, és vannak olyanok, akik csak egyenként, egymástól elkülönítve tudják a világ dolgait értelmezni, és úgy lavírozik közöttük.