A keresztény elvek akkor is ellenzik az abortuszt, ha a terhesség valamiért veszélyezteti a nő egészségét, vagy akár az életét?

Frank N.Stein:

"így ebben az esetben a kereszténység szerint is az abortusz az egyetlen elfogadható döntés"

Ennyi.

Frank N Stein ott a pont nálad. Felháborító, amikor emberek Isten játszanak. Az a nő, aki aki azt mondja, hogy nem roppant bele az abortuszba, az hazudik. Nem egyszer hallottam, hogy abortuszok átesett nők mondták, muszály volt teherbe esniük, mert nem tudták feldolgozni, ami történt. És ez teljesen független volt attól, hogy egészséges babát vagy beteg babát abortáltak.

Az én barátnőm két terhesség után elköttette magát, mert azt mondta, hogy nem bír kihordani egy harmadikat, és inkább ezt választja, mint az abortuszt. Pedig Ő ateista.

Személyes véleményem, az a nő, aki képes megöleti a gyermekét, akár egészségesen vagy betegen születik a világra, az nem való anyának.és most lehet lepontozni

"...Tehát azt gondolom, hagy dönthesse el mindenki, aki ilyen pocsék helyzetbe kerül, hogy mi számára a legkisebb rossz.

(ha látnál az életben ilyen helyzetet, szerintem te sem olyasmit mondanál, hogy "Dicsérjük és magasztaljuk az Ö nagy nevét, ámen, az Általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, s Izrael egész háza életében, mielőbb, s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen az Ő neve áldott mindörökké."* hanem valami teljesen, gyökeresen más kontextusban emlegetnéd az Urat, hidd el...) "

Hívő vagyok. Cinikus és bután ateista szemléletű hozzászólás. Erről ennyit.

Ami pedig a Katolikus Egyház hozzáállását érinti: a Dél-Szláv háború idején a kolostorokban élő apácák közül többet megerőszakoltak. Az erőszak következménye miatt többük állapotos lett. Kérelmet írtak a pápának, hogy engedélyezze számukra az abortuszt. A pápa válasza: Nem. A katolikus egyház élő, változó, fejlődő utat jár. Nem elfogadható az abortusz. A pápa aki válaszolt: Boldog II. János Pál Pápa volt.

"Nem elfogadható az abortusz. A pápa aki válaszolt: Boldog II. János Pál Pápa volt." - ismerem a történetet, mondjuk úgy finoman, hogy ez az egyik olyan akciója volt Wojtylának, ami nem kifejezetten javította az általa vezetett egyház társadalmi megítélését... tudod, nagy formátumu embereknek is vannak tévedéseik, és amikor azon mén a rinya egyházi berkekben, hogy vajh miért csökken Európában folyamatosan a nagy egyházak támogatottsága az elmúlt évtizedekben, akkor kellene az ilyen és hasonló akciókra visszaemlékezni. (mondok neked más tévedését is, pl. hogy egyáltalán nem a kellő következetességgel lépett fel az az egyházi berkekben megjelent szexuális erőszak ellen, a másik, hogy az egyházi berkekben elharapózó korrupció ellen se, és bizony ennek is nagy kárát látja az egyház.)

""Cinikus és bután ateista szemléletű hozzászólás. Erről ennyit. " - ebből az ateista természetesen stimmel, a többi részére majd akkor térjünk vissza, ha megtapasztaltál te is személyesen nehány ilyen helyzetet, amiről beszélek.

(mellesleg meg nekem semmiféle legális abortusszal nincs semmi bajom, azt gondolom, hogy az erről való döntés az adott emberpár kizárólagos joga...)

Kedves utolsó válaszoló, lehet, hogy külsőre nem látod rajta, de ott bent legbelül, nem tud szabadulni attól, amit tett. Bizony éjszaka vagy mikor egyedül van, és senki sem látja kijönnek az érzelmek. Csak nagyon sok nő, nem mutatja ki, hogy mit érez, mert "erősnek" kell lenni a család miatt.

Azonkívül rengeteg nőtől hallottam, hogy az abortusz után a lehető leghamarabb újra muszály volt neki teherbe esni, azért, hogy jóvá tegye a korábbi lépését.

Nézd #27, amiről beszélt, az nem valami extrém dolog, hanem egy természetes emberi reakció, az embernek természetesen eszébe jutnak dolgok... nekünk pl. az egyik cicánk fagyálló-mérgezés kapcsán olyan állapotba jutot, hogy el kellett altattatni... nincs nap, hogy ne jutna eszembe, sőt, most már arra is van ötletem, hogy mit lehetett volna még megpróbálni - de ettől még egy percre sem vélem úgy, hogy ott, akkor, abban a helyzetben ne ez lett volna a lehető legkisebb rosszat jelentő döntés. Nem tudom érted-e a különbséget az "eszébe jut, és ettől elszomorodik" KONTRA a "lelki beteg lesz, és megbánja" között.

"Azonkívül rengeteg nőtől hallottam, hogy az abortusz után a lehető leghamarabb újra muszály volt neki teherbe esni, azért, hogy jóvá tegye a korábbi lépését." - igen, ilyen szitukat én is ismerek, még baráti körben is - ezeknek az eseteknek a közös jellemzőjük, hogy a döntést előzőleg nem az adott nő vagy pár hozta meg a saját szabad akaratából, hanem külső nyomásgyakorlás. (szülői házak, munkahely, stb) Amikor valójában az adott nő döntött, mert így látta jónak, na, ott még soha nem láttam.

A kereszténység egy esetben hagyja jóvá az abortuszt: ha az asszony megcsalta a férjét, és attól a mástól teherbe esett.

Bármely más esetben egyszerűen nem nyilatkozik, bár az Ószövetségben a "kiválasztottak" előszeretettel vagdostak ki magzatokat az anyjuk méhéből, illetve gyilkoltak (élén a Seregek Urával) újszülötteket.

Ha meg a saját közösségükről volt szó, akkor kinevezték a nemi erőszakot házassági rítusnak, szóval ilyen esetben meg nem volt szokás az abortuszt elkövetni.