Keresztény hívők. Ha Isten tudatta velünk, hogy mi a jó, és mi nem, miért volt neki probléma, hogy az ember jónak és rossznak tudója lett? Miért kellett eltávozni a paradicsomból?

Szia!

A Paradicsom egy tudatállapot, amelynek lényege az elfogadás, tehát a nem értékelés. Az ember akkor szakad el a Paradicsomtól, amikor a már megtörtént eseményeket elkezdi értékelni, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az értékelése, a már megtörtént eseményeket nem változtatja meg. Próbáld ki bátran, hogy az információkat, amelyeket hallasz másokról vagy a veled történő eseményeket nem értékeled, tehát pártatlan maradsz. Eleinte nehéznek tűnik, de kellő önfegyelemmel, figyelemmel és kitartással célba érhetsz. Próbáld ki! Egyébként az eredendő bűn, az öntévesztés, amikor az elméddel, gondolataiddal és érzelmeiddel azonosítod önmagad, ahelyett, hogy a figyelő lennél. A gondolatok, érzelmek, csak a kijelző szerepét töltik be, akinek jeleznek, az vagy te magad.

Kedves Kérdező.

Ádám és Éva nem kapott hatalmat arra, hogy eldöntse mi a Jó és a rossz.

Ezt a jogot megtartotta magának a Teremtő.

Jehova ellátta információval Őket, és az Éden kertet pedig mintaként kapták, hogy a földet ahhoz hasonlóan tegyék széppé az utódaikkal.

Ám Ádám az egyik angyal lázadása miatt, Isten ellen fordult, ezért nem érdemelte meg az ajándékot, az Éden kertet.

Ezért azt a részt el kellett hagyniuk, hogy saját munkájuk gyümölcsét élvezzék, ezután, ne a Teremtő munkáját.

Ezért kellett az Éden kertet elhagyniuk.

Pl:

Te az egyik gyermekednek veszel egy lakást, gyönyörű környezettel. A gyermekeid pedig hálátlanok, és ellened támadnak.

akkor Te hagyod, hogy a munkádat élvezzék,?

Nem dolgozzanak meg érte,

Katy Weaver

Kedves Kérdező.

Jehova nem tudatta az emberekkel a rosszat, hanem egy dolgot tudatott velük:

Hogy a fáról nem ehetnek, vagy is a Fa Jehova azon jogát szemlélteti, hogy Ő mondja meg az embernek mi a jó, és nem az ember, ezért nem is tudatott semmit az emberrel, csak a Jó dolgokat.

Szabadon élhettek, olyan nevet adnak az állatnak amilyet akarnak, olyan növényt ültetnek amilyet szeretnének, és,adott útba igazítást hogy mit kell tenni:

benépesíteni emberekkel a földet, és a földet gyönyörűvé tenni.

Semmi egyebet nem közölt velük.

Erre Jött az ellenség, és belekontárkodott, a teremtő útmutatásába, és felülbírálta azt, hogy az Isten ne szabjon meg semmit, az emberek legyenek függetlenek tőle.

Egy valami "rosszat" közölt, ha lehet azt rossznak nevezni, hogy nem nyúlhatnak az említett fához, a többihez igen.

Ha Te a gyermekednek azt mondod, hogy ne nyúljon ehhez, vagy ahhoz, mert az nem illeti őt csak téged, akkor evvel a rosszat mondod el neki?

Nem, csak azt közlöd vele, hogy a gyermeknek vannak veled szemben korlátai, amit nem tehet.:)

Talán így érthetőbb.

Katy Weaver

a tízparancsolatban már a bűnbeesett emberhez szól -jóval később...

A bűnbeeséskor (maga ez a bűnbeesés): kialakul a duális gondolkodás: Jó -rossz. Igen-nem. Előtte NEM volt jó és rossz - az isteni Képmás Istent dicsőítette.

Ezért volt a ravasz kígyó, majd megmutatom ÉN(ego)vagyok, aki többet tudok Istennél: az Egy helyett a kettő... tudni fogjátok mi a jó rossz.. és lett jó és rossz. (színről-színre látás helyett rész szerinti, tükrözött, duális látás)És nyomában lett a tragikus emberi élet... Annyira nehéz visszajutni az embernek a 'nem duális', nem tükrözött gondolkodáshoz - az isteni tudatállapotba!

A bibliai teremtéstörténet, a bűnbeesés elbeszélésével együtt jelképes tanmese, hitrege, nem valós történet. Az ember bűnbeesésének elbeszélése a fejlődésnek azt a szakaszát jelképezi, mikor az ember (ön-)tudatra ébredt, a tudat hajnalát. Azt az időszakot mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei közt. Bizonyos cselekedetek következményei jótékonyan hatottak rá, más tetteknek káros következményei voltak. Az emberi tudatban létrejött a jó és a rossz fogalma; evett a jó és a rossz ismerete fájának gyümölcséből:

„Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat.”

A szöveg eredete ismeretlen, a többes szám: „mint egy közülünk,” valószínű onnan származik, hogy

létrejöttének idején a több Isten-hit nagyon elterjedt volt, a szöveg összeállítója nem látta tanácsosnak ezen sokat váltóztatni, de a zsidó nép számara eléje tette „Azután így szólt az Úristen:”

A következő mondat:

„De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!”

Ez már az ember további fejlődésére vonatkozik melyen az emberiségnek át kell menni, mielőtt eltudná távolítani tudatából azt, amit évezredekkel később Pál apostol a halál fullánkjának nevez.

Nincs olyan dolog ami Istennek problémát jelentene.

A Teremtő semmi ilyesmit nem tudatott a kőkorszakival. Ezt a vallások találták ki, és megírták könyvben.

Az élet szabad akarattal teremtetett, és ahhoz hogy megtanulja mi a jó és helyes, meg kellett ismernie a rosszat és helytelent. Ahhoz hogy érezni, megbecsülni tudja mit jelent a szeretet, meg kellett tapasztalnia a gyűlöletet és a közömbösséget. ahhoz hogy értékelni tudja mit jelent a boldogság, meg kellett ismernie a fájdalmat és magányosságot .

ÉS ahhoz hogy megtanulja tisztelni az ÉLETET, szembesülnie kell a HALÁLLAL

Az őskori első embereknek nem kellett eltávozniuk sehonnan (ez csak egy ókori kitaláció) csak élni kellett megtanulniuk, egy kegyetlen ismeretlen természetnek az ölén. Ami elvált bárhonnan is, az a léleknek energiája amelyet teremtésekor adtak Önmagukból, minden alkotott életnek.

Az isten féltékeny lett rá és gyorsan megrontotta (a szexxel és a szaporodással),

valamint lebutította.