A keresztény elvek akkor is ellenzik az abortuszt, ha a terhesség valamiért veszélyezteti a nő egészségét, vagy akár az életét?

Az anenkefáliás magzatok nagy százaléka nem éli túl a születést, illetve pár órát él csupán. Tehát Isten kegyelme által az anya el tud legtöbbször búcsúzni a gyermekétől.

Nemrég volt egy cikk, ahol a beteg baba születés után még élt 9 órát és az EGÉSZ család megismerhette és elköszönhetett tőle. Azt hiszitek, hogy egy anya könnyen elengedi a gyereket? Beledöglenek egy ilyen döntés után, keressetek csak ilyen gyászcsoportokat.

Egy sima abortusz kihat a nő egész életére, hát még a huszadik hét környékén abortált baba, akit viszont már meg kell szülni.

Miért is nem jobb úgy, hogy rábízni mindent Isten által alkotott természetre?

"Miért is nem jobb úgy, hogy rábízni mindent Isten által alkotott természetre?" - nézd, a legtöbb eber számára egyáltalán nem felvillanyozó az a tudat, hogy nem ura a saját életének, hanem annak minden pillanatában "parancsolat alatt élő ember" - mondhatni ez elég deprimáló kép szerintem. Az sokkal elfogadhatóbbnak tűnik, hogy az ember abban a tudatban él, hogy bizonyos dolgoknak tényleg nem ura, hanem eldönti a feje felett isten/sors/természet/vakvéletlen (ki miben hisz), de más dolgokban meg joga van meghozni a számára legjobb, leghelyesebb döntést. (szabad akarat, tudod...)

Ez az eltemettetés kérdése is pont ilyen, az természetes, hogy ha valaki vallásos, akkor az eltemettetést tartja jobbnak, az viszont alapvetően tévhit, ha emellett azt is gondolja, hogy mindenki számára az a jobb. Én dolgoztam szülészeten, és az általam megismert párok jó része egyáltalán nem fogadta jól azt, hogy ha a huszonegykét hetes magzatból "élt 3 órát" újszülött lett, kifejezetten úgy érezték, hogy ez egy újabb sorscsapás, fölös kínzás az újszülöttnek, és újabb csapás a rosszban a családnak...

Tehát azt gondolom, hagy dönthesse el mindenki, aki ilyen pocsék helyzetbe kerül, hogy mi számára a legkisebb rossz.

(ha látnál az életben ilyen helyzetet, szerintem te sem olyasmit mondanál, hogy "Dicsérjük és magasztaljuk az Ö nagy nevét, ámen, az Általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, s Izrael egész háza életében, mielőbb, s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen az Ő neve áldott mindörökké."* hanem valami teljesen, gyökeresen más kontextusban emlegetnéd az Urat, hidd el...)

* Jó, mondjuk egyébként sem pont ezt, mert ez a zsidó vallásban az elhunytért mondott Kaddish első pár sora...)

* Nem csak a keresztények ellenzik az abortuszt. Minden normális lelkületű ember.

Természetesen ilyen eset más.

11/13

Valóban,az anenkefáliás magzat nem életképes. Ritkán éli túl a születést. Szóval a Te olvasatodban,ha már a terhesség elején kiderül,hogy fennáll ez a rendellenesség,akkor a nő hordja csak ki a fejtető és agyvelő nélküli,életképtelen torzót,hogy "a család megismerhesse és elbúcsúzhasson tőle"? Mitől, kitől?

"Azt hiszitek,hogy egy anya könnyen elengedi a gyereket?"

Nem. Pont ezért nincs értelme meghosszabbítani az anya szenvedését azzal,hogy életképtelen gyermeket is kihordatunk vele azzal a felkiáltással,hogy az abortusz beleszólás Isten szuverén kegyelmébe.

Egyébként az utóbbi érv teljességgel érthető ÁLTALÁNOSSÁGBAN az abortusz ellen. Viszont ahogy írtam,vannak szélsőséges esetek,ahol az abortusz lehet a megoldás. A másik baj az "Isten szuverenitása" érvvel,hogy teljességgel irracionális dolgokra is rá lehet húzni.

Tyler: erről a nők döntenek és szerencsére nem te. Az a nő, akiben a baba már 20 hete ott van, hisz ez a betegség nem Az elején derül ki, az nem nagyon fogja azt kérni, hogy marják szét sóval a kicsi tüdejét, majd indítsák meg a szülést, miközben az oldat hatására málik szét a gyerek.

Tudod hogy végzik ezt a fajta abortuszt mellesleg? Mert én tudom.

És a baba kihordása, megszülése és emberhez méltó búcsúzása a humánusabb, nekem elhiheted.

"az nem nagyon fogja azt kérni, hogy marják szét sóval a kicsi tüdejét, majd indítsák meg a szülést" - na, ebből látszik, már bocsi, hogy a tudásod zömmel a magzatvédő portálokon összehordott zöldségeken alapul. Na, ezzel szemben mutatok neked valami érdekeset:

[link]

Középidős terhesség megszakítása a valóságban, ld 6.-7. oldal.

Magyarországon intraamniális sófeltöltést soha nem használtak vetélés-indukcióra, amikor "szétmarhatja a picike tüdejét"... már a 80-as években is az extraamniális (tehát a magzatburok és a méh fala közé juttatott, a magzattal nem érintkező) Rivanol 0,1% oldat dívott feltöltésre, illetve ugyanat adták néha intraamniálisan is...

(valamelyik vidéki klinika kisérletezett sófeltöltéssel meg cukorfeltöltéssel annó 20-30 éve, de ők is tudtommal extraamniálisan)

Szóval tessen már légyszilégyszilégyszi abbafejezni a népbutítást a szegény-szegény tömény sóval szétmaratiott tüdejű magzatokról... és a valós tényeknél maradni, az Eü. Minisztérium linkelt módszertani levele a kötelező minden magyarországi egészségügyi intézményre. Ennyi.

(egyébként véleményem szerint pont ideje lenne a magyar "életvédő portál"-ok jelentős részét sorra feljelenteni rémhírterjesztésért, mert 80-as évek amerikai magánklinikás gyakorlatát állítják be mai magyar létező valóságként, abból az aljas indokból, hogy emberekben indokolatlan félelmet keltsenek az orvostudománnyal szemben)

"erről a nők döntenek és szerencsére nem te"- Nocsak. Én azt hittem,Isten dönt.

"az nem nagyon fogja azt kérni, hogy..."- most akkor kérheti vagy nem? Mert ennek az elméleti lehetőségéről folyik a vita,nem arról,hogy mennyire csúnya vagy fájdalmas maga a folyamat.

Tyler: az életről Istennek kéne dönteni és nem másnak, viszont a nők azok, akik tényleges döntést hoznak, nem?

De visszatérve az eredeti kérdésre, ha méhen kívüli, akkor a baba amúgy sem lenne kihordható, így ebben az esetben a kereszténység szerint is az abortusz az egyetlen elfogadható döntés, mert ha az anya, tudván a magzata megöli, és mégsem vállalja, az egyenlő az öngyilkossággal, ami viszont bűn. Isten nem azért adta a tudást az orvosok kezébe, hogy ne legyen haszna.