Mit gondoltok arrol, ha valaki soha sem gyonja meg a papjanak a buneit, mert ugy gondolja, hogy semmi koze hozza egy masik embernek, ellenben imaiban mindig becsulettel megteszi?

Ha nem katolikus az illető, akkor semmi probléma.

A katolikusok egy kicsit mást gondolnak erről, de azt majd ők úgyis elmondják :-)

Hol van leírva az a Bibliában, hogy a bűnömet ha elmondom egy embernek (talán meg is bánom), akkor az feloldozást adhat?

Csak Isten bocsáthat meg, embernek ehhez nincs joga, hogy ilyet kimondjon.

Semmit. De talán jó lenne a bűntudat és az erkölcstelenség enyhítésére, ha a következőket elmondanánk:

Názáreti Jézus, kinek élete és tanítása körül létrejött a kereszténység a bűntudat-kultuszával, feladatának tekintette az emberek, az emberiség öntudatának javítását, felemelését. Erre a célra küldte tanítványait, hogy ha kell, akár hetvenszer-hétszer is megbocsássák azok bűneit akik mint egy fuldokló, utolsó reményben hozzájuk fordultak. Mert a zsidó vallás szerint csak Isten tudta megbocsátani a bűnöket és Isten elérhetetlen volt.

De hogyan lehetne felemelni valakinek az öntudatát ha az folyton a bűntudat terhe alatt görnyed? Istennek semmi köze a mi bűneinkhez, de az egyházi előjárók hasznosnak láttak a bőntudat élénken tartását, mely szerint még az újszülöttet is halálos bűn terheli.

Nem bízik a katolikus egyházban, ezért kezd kiesni onnan. Ha őszintén, és teljes megbánással kéri a feloldozást, akkor bocsánatot is nyer.

A katolikus egyház hite szerint, mivel Jézus átadta az oldás hatalmát tanítványainak, ezért vannak felhatalmazottak, akik nem a maguk erejéből, hanem Jézus nevében oldanak fel.