Mi a baj a karácsonnyal? Miért kell ellenségesen viszonyulni hozzá?

Szia!

Semmi baj nincs a karácsonnyal,ahogy eddig sem volt!Újabban divat lett fikázni a hagyományainkat és ehhez a bujtogatók mindenféle hamis,belemagyarázós ideológiát felhasználnak!A világ így működik!Kultúrákat hoznak létre,majd ezeket az új generációk manipulálásával megpróbálják lebutítani,eltörölni,hogy a helyén az általuk megálmodott virágozhasson!A gond ott kezdődik,hogy van ember,aki mindenféle utánajárás nélkül benyeli azt,amit elétárnak!

Ma azzal riogatnak,hogy a karácsony félrevezetés és becsapás,mert a gyerekek nem is a Jézuskától kapják az ajándékot!Erre az a válaszom,hogy 37 év ünnepéből kizárólag a családi együttlét,fenyő és süteményillat,gyertyaláng,boldog készülődés és a meghittség emléke maradt meg valódi emlékként és nem az ajándékok!

Szóval bla-bla az egész karácsonyellenes mizéria!A karácsony a szeretet ünnepe és aki a karácsony ellen ágál,az a szeretet ellen ágál!

Én személyes okokból viszonyulok ellenségesen a karácsonyhoz. És konkrétan azért, mert amióta az eszemet tudom, nem volt egyetlen (durva) veszekedésmentes karácsonyom sem, vagy olyan, amin ne kellett volna jó pofát vágni olyan dolgokhoz, amiket amúgy nem tűrnék el egyéb napokon. És nem én vagyok a hibás, én ebbe csak "belecsöppentem" és azóta is várom, mikor kerülhetek ki végre ebből a csodás családi hagyományból. Amit egyrészről a vallás alapozott meg, másrészről a családtagjaim fejében uralkodó hülyeség.

Nem szeretem a kényszeres megfelelni akarást és a színjátékot. Sem a karácsonyi hittérítést. -.-"

Amúgy biztos egy kedves és szép ünnep a karácsony... de nem ilyen formában.

Szerintem azért, mert sok ember az ellenségesség mögé rejti a keserűségét. Pl. hogy nincs társa, magányosnak érzi magát ilyenkor, nem jó a viszonya a családjával, nincs pénze olyan ajándékot adni a szeretteinek, amilyet szeretne... stb.

Én pl. nagyon szeretem a karácsonyt. Nem költök sokat ajándékokra, de mindig gondosan válogatok, hogy valóban örömet tudjak vele okozni. Ilyenkor összeül a szűkebb családi kör (nagyi, anyu, tesók, tesóm párja, én párom) és ebben így igazán nincs semmi rossz.

Az is szimpatikus, hogy ilyenkor az emberek adományoznak ruhát, játékokat, és egy kicsit másokra is gondolnak, nem csak magukra.

Azzal viszont egyet tudok érteni, hogy sokaknak ez az ünnep valamiféle pénzügyi kötelesség, és már kezd elmenni a dolog ebbe az irányba, ami igazán nem jó irány. És ez ellen fel kell szólalni. De az ellenségességet én sem értem.

Ha azt mondják, hogy a szeretet ünnepe, akkor egy kényszerített ünnep. Nem értem hogy lehet két napig szeretni, aztán egy év múlva megint.

Aztán mit csinálunk a köztes időben? Gyűlölködünk, nem szeretjük egymást?