Ha hívő voltál, de ateista lettél, miért döntöttél így?

Kedves 10-es! De az emberekkel van a baj. Főleg azokkal, akik képzeletbeli bosszúálló barátokkal népesítik be csodás univerzumunkat. Próbáld ki egyszer az isten nélküli életet! Régen rongy annak az embernek az erkölcse, akit csak egy valamikori "pokol" büntetés tart vissza a gyalázatos tettektől. Az erkölcs és a vallás vagy hit nem testvérei egymásnak.

Mélységesen egyet kell, hogy értsek.

Nekem a kiábrándulásom gyermekkorban kezdődött, amikor a plébi a századik kérdésemre is csak "isten hinni kell, fiam, nem megérteni"-vel felelt. Szegény nagyszüleim mindent megtettek, hogy kikerülve a marxista üllőket, rendes hívő embert faragjanak belőlem. Hatéves koromig gyakorlatilag együtt nevelkedtem a nálam mindössze másfél évvel idősebb nagybátyámmal. Belőle pap lett, belőlem megveszekedett ateista.Később sokszor próbáltam megtérni, belemélyedtem rendesen a vallás homályába, de sehogy sem vert bennnem gyökeret. Azóta s csak magamban hiszek. Amit én megcsinálok, az, kérem, meg van csinálva!

Felnőttem és olyan kérdések fogalmazódtak meg bennem amikre nem kaptam választ. Pl ha Isten teremtette az eget, előtte ő hol volt. S ki teremtette az Istent. Ha Isten olyan jó akkor miért vannak éhező beteg gyerekek, miért vannak háborúk, éhinség, árvaság. S hogy jönnek képe a dínok? Amik létezéséről van kézzel fogható bizonyíték is. Vagy Noe bárkája, ahova egyszerre terelnek fel pingvint és oroszlánt. Ez azért eléggé érdekes. De még sorolhatnám.

Már 14 évesen lettem ateista. Egyre többet foglalkoztam a tudománnyal és a vallás lényegével és mai helyzetével, és végül is arra jutottam, hogy a vallás számomra értelmetlen és felesleges. Én inkább megismerem a valóságot és nem a képzeletbe menekülök.

Én haláleset miatt.AZ illető nénit jobban szerettem,mint a nagyszüleimet,de tényleg.Vallásos asszony volt,mindig mentem vele templomba,megtanított imádkozni meg azt a Máriás cuccot is tudtam.Minden nap végigimádkozta a rózsafüzért,azon kívül is imádkozott sokszor.Mégis úgy kellett meghalnia,hogy iszonyatosan szenvedett.Az utolsó napokra annyira lerobbant,hogy nem tudott mozogni,annyira megmerevedett mindene,etetni kellett és ha mozgatták fájdalmai voltak.Én úgy voltam ezzel,ha isten létezne,nem hagyta volna,hogy egy hívője ennyire szenvedjen.Vagy ha mégis akkor hatalmas kö.csög lehet az ürge...Teljesen kiábrándultam ebből az egész sz@rságból és a mai napig vannak olyan helyzetek,amire azt mondom,hogy nincs isten.A papám lassan 2 hónapja halt meg,minden előzetes betegség nélkül,ő volt a 2. akit nagyon szerettem,mivel a másik papám nem ismertem,össze voltam vele nőve,mindig dolgozott,nevelt 4 rendes fiút,köztük édesapámat is,mégis rákban halt meg.A 87 éves vén ku.rva öreganyám,aki soha életében nem csinált semmit,csak a komcsi rendszerben baszatta magát a párttitkárokkal,meg vígan él...Na,az ilyenek miatt nem hiszek én istenben.

Felnőttem.